A lejárat napja
Az utolsó, végzetes éjszaka előtt az Anna-Lisa tehergőzösön hat személy tartózkodott.
A Kazánfűtő: Filmünk főhőse. Nem túl bizalomgerjesztő, darabos mozgású, makacs kis emberke, hatalmas, jól működő nemi szervvel. Az egyik lába rövidebb, sántít. Arcát gennyes kelések és egy filteres bőr légzőmaszk rondítja, melyet még alváskor sem vet le. Amúgy talpig becsületes, munkáját rendesen végzi, és még akkor is fűt, mikor a hajót már senki nem kormányozza.
A Kapitány: Nagydarab, hirtelen haragú, durva ember, a hajónak inkább tulajdonosa, mint kapitánya. Mélyen ülő, apró, ostoba szemeiből a bizalmatlanság és a rosszindulat sugárzik. Kedveli az italt, a véres disznóhúst, a ledér nőket és a hangos, hajnalig tartó tivornyákat. Józanul mindössze egyetlen alkalommal látjuk a filmben.
A Rém: Nemre és korra meghatározhatatlan, hüllőszerű jelenség. Mosottbél-színe, nyálkás, iszamós bőre egyszerre undorító és erotikusan bénító. Ellenállhatatlan és gonosz. Ideje nagy részét mélyen a hajó gyomrában, egy láncon lógó ketrecben tölti, bezárva. Esténként a kapitány egy motoros daruval a fedélzetre emeli. Ilyenkor a rém szépséges Schubert-dalokat énekel, a hajón tartózkodók nagy-nagy örömére. A dalok kezdetekor a kazánházból jövő borzalmas dübörgés valami furcsa okból mindig megszűnik, és varázshangulat keletkezik a hajón.
Három kis balett-táncosnő: Elkényeztetett, akaratos úrilányok. Ugyanakkor törékenyek és végtelenül bájosak. Még ártatlanok. Hogy miért és hogyan kerültek a hajóra, a filmből nem derül ki. Kalandvágy, jutalomutazás, turné az Egyesült Államokban – sosem fogjuk megtudni. Egyetlen feladatuk a Kapitány szórakoztatása. Név szerint: Berenice, a szőke; Morella, a vörös; Ligeia, a fekete.
1. KÉP
Az olajszerű fekete folyadék lassú, baljós zenére megjelenik a vásznon, kitöltvén a réseket és repedéseket, az útjába kerülő összes hézagot és eresztéket, hasadékot és vájatot, tereket és területeket. Fokozatosan, feltartóztathatatlanul…
Alkony. Hosszú, lomha árnyékok. Szélcsend.
Az Anna-Lisa tehergőzösön ekkor hat személy tartózkodik: a Kazánfűtő, a Kapitány, a Rém, és három kis balett-táncosnő: Berenice, Morella, Ligeia.
A Kazánfűtőt munka közben pillantjuk meg először, ahogy erőteljes mozdulatokkal szenet lapátol a hajó kazánjába. Apró, konok görcsre emlékeztető alakja szinte teljesen elvész a hatalmas, izzó kazánfalak és a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés mellett. Kicsit megpihen, a légzőfilter miatt nehezen szedi a levegőt, majd a szénportól koszos homlokáról letöröl néhány csepp olajszerű fekete folyadékot. Inni szeretne. A lapátot a szénrakásra dobja és bicegve elindul a frissítőautomata felé. A frissítőautomata a jobb oldali, fedélzetre vezető lépcső alatt van elhelyezve, a kazánház és az egész hajó szimmetriáját megbontó egyetlen tárgyként. Tehát inni szeretne, de az automatához érve döbbenten tapasztalja, hogy a masinát működtető zsetonokból már igen kevés maradt. Hosszan gondolkodik, hezitál, s már-már visszakozna, de szomjúsága erősebb: egy zsetont a gépbe dob. Beindul a láthatatlan mechanikus szerkezet, megjelenik a fehér műanyag pohár, és rövidesen egy adag olajszerű fekete folyadék csorog bele. Leemeli filteres maszkját, mohón kiissza az italt, majd az üres műanyag poharat összeroppantja és a kazánba dobja. Maszkját visszahelyezve folytatja munkáját.
A Kapitány a kapitányi hídon, a kormánykerék mögött áll. Inkább kapaszkodik bele, mint kormányoz. Szabad kezében egy távcsövet és egy félliteres, olajszerű fekete folyadékot tartalmazó, címke nélküli üveget látunk cserélődni, időnként összetévesztve e két tárgy funkcióját. Néhány sirályt alakító fehér tyúk tartózkodik még ebben a helyiségben, bágyadtan, éjszakai nyugovóra készülődve. A távcsőbe természetesen mi is bepillantunk, ahol
a kis balett-táncosnők kecses hajlatait, könnyű mozdulatait láthatjuk remek, teleobjektíves torzításban.
A Kapitány, navigációs feladatait elvégezvén, a fedélzetre vonul, és beül a kivilágított hintaszékbe. Kényelmesen elhelyezkedik, majd a hajóorrnál álldogáló, naplementében gyönyörködő lányokat két erőteljes tapsütéssel figyelmezteti esti programjuk megkezdésére.
A Kazánfűtő a lenyitható vaságyon fekve, a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgéstől semmiképpen sem hallhatja a tapsjelzést, de a második ütésre kinyitja a szemét.
A kis balett-táncosnők a kazánházból jövő borzalmas dübörgés ritmusára táncolni kezdenek: pontosan, feszesen, elegánsan.
A Kapitány közben kitép egy jókora darabot a kivilágított hintaszék előtti asztalkán szervírozott sült szárnyasból, és jóízűen beleharap. Majd egy adag olajszerű fekete folyadékot tölt a már jól ismert palackból egy üres pohárba, és egy hajtásra kiissza.
A Kazánfűtő a lenyitható vaságyon ülve egy lejárt szavatosságú, címke nélküli konzervet nyit fel, melyben romlott halra emlékeztető cafatok, olajszerű fekete folyadék és féregszerű fehér férgek találhatók. Döbbenten nézi egy ideig, majd koszos mutató- és középső ujjával lassan belenyúl.
A kis balett-táncosnők egy eddig nem látott, új figurát mutatnak be, mire
a Kapitány örömében infantilis hintázásba kezd. A hintázás következményeként a kazánház két, hosszú láncon függő burás lámpája lassan imbolyogni kezd.
A Kazánfűtő a változást azonnal észreveszi. Hosszan nézi, majd a jobb oldali lépcsőn bicegve elindul felfelé.
A Kapitány egyre nagyobb lelkesedéssel figyeli a már körülötte táncoló
kis balett-táncosnőket, akik a műsoruk végén pici tarisznyájukból fehér konfettit szórnak rá.
A Kazánfűtő a kazánház dupla lengőajtajának kör alakú nyílásából figyeli az eseményeket.
2. KÉP
Közvetlenül sötétedés után. A fedélzetet csak a kapitányi híd fölé szerelt nagy erősségű forgó-jelzőlámpa fénye világítja meg. E lámpa ritmikus, stroboszkópszerű felvillanásaiban látjuk, ahogy
a Kapitány jelzésére
a kis balett-táncosnők felnyitják a hajó gyomrában található verem csapóajtaját. A periodikusan felvillanó fényben előbb a lassan és méltóságteljesen kilengő súlyos láncon lógó ketrecet pillantjuk meg a mélyben, és néhány, a fényre szétszaladó éhes patkányt, majd azt, ahogy
a Kapitány a huzal végén lévő irányítószerkezetet a verembe dobja. Mivel a huzal hossza mindig arányos a ketrecet tartó lánc hosszával – a motoros daru a lánccal együtt csévéli le, illetve fel –, így az irányítószerkezet „zuhanása” pontosan a ketreccel egy magasságban ér véget. Rövid hatásszünet után,
a Rém, ketrecéből kinyúlva, az irányítószerkezet nyomógombját használva, kiemeli magát a hajó gyomrában található veremből a fedélzetre.
Berenice és
Morella ekkor már
a Kapitány kivilágított hintaszéke mögött állnak, gyöngéden hintáztatva őt, míg
Ligeia a lábai előtt ül.
A Kapitány jobb kezével az olajszerű fekete folyadékot tartalmazó üveget, ballal az előtte ülő lány fejét simogatja. A kazánházban eközben egy ismeretlen rendeltetésű, nagy sebességgel forgó, zajos szerkezetet látunk.
A Kazánfűtő merev, üres tekintettel nézi a bűvös rotációt, majd a keze lassan elindul a masina felé. Ekkor hirtelen megszűnik a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés, és a forgó-jelzőlámpa fénye is kialszik. Valami lidérces, foszforos derengés tölti be fokozatosan a fedélzetet, majd az egész hajót.
A Rém, ketrecével lassan a közönsége felé „fordulva”, énekelni kezdi Schubert: Gute Nacht című dalát, és lágy baritonjával varázshangulatot teremt az Anna-Lisa tehergőzösön.
A Kazánfűtő ekkor a hang és a fény felé fordítja fejét, majd a jobb oldali lépcsőn lassan elindul felfelé. A fedélzeten
a Kapitány és
a kis balett-táncosnők elbűvölve hallgatják az előadást.
A Rém a motoros daru és az irányítószerkezet segítségével a láncon lógó ketrecében énekelve – egy teherszállításra épített, négy méter magasan húzódó, a kazánházba is benyúló sínen – közelít a hálás közönséghez, amely minden nagyobb kádencia végén kitörő tapssal jutalmazza a teljesítményt. Egy ilyen pauzánál pillantja meg
a Kazánfűtőt, aki a kazánház dupla lengőajtajának kör alakú nyílásából figyeli az eseményeket.
A Rém egy határozott gombnyomással a kazánház felé veszi az irányt, a hatalmas igyekezetben kis híján feldöntve az álló lányokat és a kivilágított hintaszékben ülő
Kapitányt.
A Kazánfűtő a bal oldali lépcsőn menekül vissza a kazánházba.
A Rém, a láncon lógó ketrecével betaszítva a kazánház dupla lengőajtaját, a kazánházba hatol, ahol dermesztő lidércként himbálódzva, és hasonló árnyakat vetve a koszos helyiség falaira, állítja meg láncon lógó ketrecét a zavarában szenet lapátoló
Kazánfűtő görnyedt alakja fölött.
A Rém megint énekelni kezd, ezúttal az Irrlichtet, és lágy baritonjával tovább fokozza a hangulatot az Anna-Lisa tehergőzösön. De vágyakozó, szomorú éneke ekkor már
a Kazánfűtőnek szól.
A kis balett-táncosnők jönnek be először a kazánházba
a Rém után, aki időközben a motoros daru és az irányítószerkezet segítségével a láncon lógó ketrecében énekelve ereszkedik lefelé a két lépcső közti térben púposodó és az idő haladtával arányosan fogyó szénrakás és az izzó kazán közé. Kis késéssel
a Kapitány is megérkezik. Bizonytalanul mozog, nyilvánvaló, hogy nem csekély erőfeszítésébe kerül megtartani egyensúlyát. Az érzelmes dal, amely lassan a végéhez közeledik,
a Kazánfűtőt egyre jobban elbizonytalanítja,
a Rém viszont egyre magabiztosabb. Mikor előadását befejezi,
a kis balett-táncosnők pici tarisznyájukból fehér konfettit szórnak ketrecére, majd rövid, de annál lelkesebb taps után, kitaszítva a kazánház dupla lengőajtaját, kivonulnak a helyiségből.
A Kapitány ugyanazzal a svunggal a bal oldali lépcsőn, csontrészegen, a kazánház padlójára bukdácsol, és rövid időre eszméletét veszti. Ekkor hirtelen visszatér a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés, a fedélzeten újra üzemelni kezd a forgó-jelzőlámpa, és megszűnik a varázshangulat az Anna-Lisa tehergőzösön.
A Kazánfűtő zavartan pislog a bal oldali lejárati lépcső tövében heverő
Kapitányra, aki továbbra sem ad semmi életjelt, majd
a Rémre pillant, aki szelíden ücsörög láncon lógó ketrecében.
A Kazánfűtő zavartan és idegesen törölgeti durva szövésű kordnadrágjába a kezét.
A Rém ekkor testével erőteljesen kilendíti láncon lógó ketrecét: előbb balra, a lépcső tövében heverő eszméletlen test felé, majd jobbra, a frissítőautomata felé. Mikor kilengése már akkora, hogy a helyéről kinyúlva elérheti a masinát, tetejéről lekap egy zsetont. A következő kilengéssel a zsetont a nyílásba helyezi, a következővel megnyomja az indítógombot, s végül, mielőtt a frissítőautomata csorgatni kezdené az olajszerű fekete folyadékot, a fehér műanyag poharat kikapja a helyéről és összeroppantja. Az olajszerű fekete folyadék egy adagja így a frissítőautomata rácsos lefolyójába csorog.
A Kazánfűtő döbbenten figyeli az eseményeket, majd az inger hatására az ágyékához nyúl, kigombolja sliccét, és a kazán felé fordulva olajszerű fekete folyadékot pisál.
A Rém is hasonlóan cselekszik: szemét lehunyva, méltósággal, láncon lógó ketrecében guggolva egy mély sóhaj kíséretében ereszti el. De
a Kazánfűtő által pisált olajszerű fekete folyadék a kazánház padlóján váratlanul az ellenkező irányba, a láncon lógó ketrec felé „indul el”, míg
a Rém által kieresztett hasonló fluidum, kicsorogva kalitkájából, a kazán felé. Eközben
a kis balett-táncosnők a kapitányi hídon egymás haját tépve igyekeznek kormányozni a hajót. Úgy tűnik, semmiképpen sem tudnak megegyezni, mivel
Berenice balra,
Morella jobbra,
Ligeia pedig egyenesen szeretne menni. A kazánházban
a Kazánfűtő és
a Rém által pisált olajszerű fekete folyadék már-már „találkoznak”, mikor
Berenice, egy
Ligeiától kapott hatalmas pofon következtében, jobbra rántja a kormányt.
A Kazánfűtő és
a Rém által pisált olajszerű fekete folyadék ekkor, a tehetetlenségi erő törvényeinek engedelmeskedve, derékszögben elindul balra – és oda az idill. A hajó erős rándulására
a Kapitány gyomrában is elindul valami. Annyi ideje marad még, hogy a hajó oldalának forduljon, majd sugárban, orrán-száján egyszerre, tör belőle elő az olajszerű fekete folyadék. Dolga végeztével hátba veregeti a döbbent
Kazánfűtőt, kiveszi
a Rém kezéből a motoros daru irányítószerkezetét, és a láncon lógó ketrecet néhány határozott gombnyomással a hajó gyomrában található verembe navigálja.
3. KÉP
Sötét, nyirkos éjszaka. A fedélzetet csak a kapitányi híd fölé szerelt nagy erősségű forgó-jelzőlámpa fénye világítja meg. E lámpa ritmikus, stroboszkópszerű felvillanásaiban látjuk, ahogy
a Kazánfűtő, a motoros daru irányítószerkezetét kezelve, kiemeli a láncon lógó ketrecet a hajó gyomrában található veremből és néhány határozott gombnyomással a kazánházba navigálja. Gyorsan leereszti a két lépcső közti térben púposodó szénrakás és az izzó kazán közé, majd egy rozsdás fűrészlappal hozzálát a ketrecet záró lakat eltávolításához. Már majdnem sikerül átvágnia, mikor a kazánház dupla lengőajtaját kitaszítva megjelenik
a Kapitány. Energikusan és gondolkodás nélkül vág neki a bal oldali, lefelé vezető lépcsőnek, és ezúttal különösebb nehézségek nélkül teljesíti is azt. Egy határozott, durva mozdulattal félrelöki
a Kazánfűtőt, miután két hatalmas pofont már lekevert neki, kitépi
a Rém kezéből a motoros daru irányítószerkezetét, és már emeli is a láncon lógó ketrecet a magasba.
A Kazánfűtő döbbenten figyeli az eseményeket – és azt, hogy
a Kapitány figyelmét elkerüli egy végzetes apróság. Ugyanis
a Kazánfűtő, mikor leereszti a láncon lógó ketrecet a két lépcső közti térben púposodó szénrakás és az izzó kazán közé, sietségében és izgalmában jelentősen „túlereszti” azt, aminek következtében a láncon lógó ketrec lánca, miután a láncon lógó ketrec zakkanva padlót fog, jelentősen túlszalad. Az eredmény egy kis földön heverő lánckupac, amit
a Rém lábával a láncon lógó ketrecéből kinyúlva csak annyira pöcköl meg, hogy az így keletkezett hurokba
a Kapitány, duhaj érkezésekor, az utolsó pillanatban belelépjen. Belelép, a lánc a boka körül megszorul, aminek következtében a láncon lógó ketreccel együtt a nagydarab, gyanútlan test is megmozdul: nagy ívben vágódik hanyatt a kazánház padlóján. A motoros daru irányítószerkezetét rögtön a zuhanás kezdetekor kiejti a kezéből, ennek gombjaival ezúttal senki nem navigál, most a motoros daru, a láncon lógó ketreccel és a már a tehetetlenül, fejjel lefelé kapálózó, a bokánál fogva csapdába ejtett testtel együtt, csévéli felfelé.
A Rémnek, a láncon lógó ketrecéből kinyúlva, az utolsó pillanatban sikerül elkapnia az előtte himbálódzó irányítószerkezetet, és megállítania a motoros darut, mielőtt az kalitkástól bedarálná, de sajnos
a Kapitány hurokba szorult lábfejéről már le kell mondanunk. Így viszont, mivel más nem marad, ami a behemót testet a magasban tartaná, a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve az a kazánház padlójára, pontosabban a két lépcső közti térben púposodó szénrakás és az izzó kazán közé zuhan.
A Rém lassan leereszti magát a kazánház padlójára, közvetlenül
a Kapitány hullája mellé, és a láncon lógó ketrecéből kinyúlva letépi az előtte heverő test nyakában egy spárgán lógó kulcsot, a láncon lógó ketrecet záró lakat kulcsát. Ahogy a zárat kinyitja, a fűrészelés mentén a lakat is szétesik, így
a Rém tulajdonképpen kétszeresen is szabad lesz.
A Kazánfűtő, aki döbbenten nézi az eseményeket, most lassan összeszedi magát, és
a Rém meg a motoros daru segítségével
a Kapitány hulláját ügyesen a hajó gyomrában található verembe szállítja.
A Rém a hajó gyomrában található verembe dobja a kivilágított hintaszéket is, majd a csapóajtót bezárva
a Kazánfűtővel együtt a kazánházba indulnak.
4. KÉP
Valamikor éjfél körül: a boszorkányos óra. Látszólagos nyugalom, szélcsend. A dolgok állása, mozdulatlansága. De a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés mintha fokozódna. A fedélzetet csak a kapitányi híd fölé szerelt nagy erősségű forgó-jelzőlámpa fénye világítja meg. Amúgy sötét.
A kis balett-táncosnők a kabinjukban, szorosan egymáshoz bújva, kibontott hajjal, de „teljes felszerelésben” alszanak. Egy idő után, mintha vezényszóra tennék, vagy egy titkos koreográfia szerint, egyszerre fordulnak át a másik oldalukra. Ekkor vesszük észre: mindegyikük egy-egy megegyező hajszínű Barbie babát ölel magához:
Berenice szőkét,
Morella vöröset,
Ligeia feketét. A kapitányi hídon – a hajókormányon – néhány sirályt alakító fehér tyúk alszik. Csőrüket szárnyuk alá dugva, időnként meg-megborzolódva. A kazánházban viszont senki nem alszik.
A Kazánfűtő az eseményektől letaglózva, döbbenten ül a lenyitható vaságyon.
A Rém gyöngéden leemeli arcáról a filteres maszkot, majd a lenyitható vaságy előtt egy asztalkára sült szárnyast szervíroz fel, és egy adag olajszerű fekete folyadékot tölt a már jól ismert palackból egy üres pohárba.
A Kazánfűtő egy ideig döbbenten ül az asztalon lévő étel és ital előtt, majd lassan hozzálát elfogyasztásukhoz. Kínálja
a Rémet is, de az szerényen visszautasítja az ajánlatot.
A Kazánfűtő egyre nagyobb étvággyal eszik, és az elfogyasztott olajszerű fekete folyadék mennyiségével arányosan egyre inkább felbátorodik. Rövidesen egy újabb, már jól ismert palackot kezd meg, de mielőtt tölthetne egy újabb adagot az üres pohárba, arccal és csontrészegen a lenyitható vaságy előtti asztalkára, pontosabban az oda szervírozott szárnyas maradékára borul.
A Rém ekkor már
a kis balett-táncosnők kabinja előtt áll, szemei lassan elfeketednek.
Berenice, a kabin bejárati ajtajához legközelebb fekvő kis balett-táncosnő szemgolyója a szemhéj alatt előbb lassan, majd egyre gyorsabban mozogni kezd. Álmodik. Az álom úgy kezdődik, hogy az olajszerű fekete folyadék lassú, baljós zenére megjelenik a vásznon, kitöltvén a réseket és repedéseket, az útjába kerülő összes hézagot és eresztéket, hasadékot és vájatot, tereket és területeket. Fokozatosan, feltartóztathatatlanul… Felébred. Szemét dörzsöli, nyújtózkodik picit, majd gondosan kisimítja szép balettruháját, harisnyáját, megigazítja ólomspicces balettcipőjét. Kilép a kabinból, lemegy a fedélzetre. A fedélzetet csak a kapitányi híd fölé szerelt nagy erősségű forgó-jelzőlámpa fénye világítja meg. E lámpa ritmikus, stroboszkópszerű felvillanásaiban látjuk, ahogy a lányka szőke Barbie babáját szorosan magához ölelve a hajóorr korlátjához indul. Egy erős, eddig még nem tapasztalt érzés keríti hirtelen hatalmába: a páni félelem. Balsejtelme beigazolódni látszik, mivel a kapitányi híd fölé szerelt nagy erősségű forgó-jelzőlámpa ritmikus, stroboszkópszerű felvillanásaiban azt is láthatjuk, ahogy
a Rém már ott áll közvetlenül
Berenice mögött. A kapitányi hídon ekkor a kormánykeréken alvó, sirályokat alakító fehér tyúkok közül az egyik mocorogni kezd. Nem nagy mocorgás ez, pici tollborzolás csak, ami mindössze arra elég, hogy a kormánykereket lassan kimozdítsa látszólagos egyensúlyából. A kormánykerék, a mocorgó-borzolódó sirályt alakító fehér tyúk „alatt”, lassan billenni kezd, amivel kisebb láncreakciót indít el a még kormánykeréken alvó többi szárnyas között: kétségbeesett szárnycsapkodással, károgással, melyet természetesen nem lehet hallani a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgéstől, igyekeznek kompenzálni a zuhanás szörnyű, traumatikus élményét, és szanaszét repülnek a guanós kapitányi hídon. A hajó erős rándulására
a Kazánfűtő gyomrában is elindul valami. Felébred. A jobb oldali lépcsőn felmegy a fedélzetre. A fedélzetet csak a kapitányi híd fölé szerelt nagy erősségű forgó-jelzőlámpa fénye világítja meg. E lámpa ritmikus, stroboszkópszerű felvillanásaiban látjuk, ahogy látja, ahogy
a Rém jobb kezével
Berenicet szép, karcsú nyakánál fogva a magasba emeli. Továbbá látja, és még mindig e lámpa ritmikus, stroboszkópszerű felvillanásaiban, ahogy a halálos szorítástól a lány könnyű teste lassan elernyed, majd élettelenül a fedélzetre hull.
A Kazánfűtő döbbenten nézi az eseményeket, majd fejét elfordítva olajszerű fekete folyadékot okád.
A Rém eközben
Berenice földi maradványait és a szőke Barbie babát a hajó gyomrában található verembe dobja, ahonnan még mindig dereng
a Kapitány kivilágított hintaszéke. Ekkor a kapitányi híd fölé szerelt forgó-jelzőlámpa erős szikrázások, kisülések közepette eldurran, és az Anna-Lisa fedélzete sötétségbe borul.
5. KÉP
Valamikor hajnali két óra körül, vagy talán kevéssel később. Csend és sötét. A fedélzetet a kazánház dupla lengőajtajának kör alakú nyílásából kiszűrődő lidérces fény és egy újabb Schubert-dal: a Letzte Hoffnung teszi varázsossá.
A Kazánfűtőt munka közben látjuk, ahogy erőteljes mozdulatokkal szenet lapátol a hajó kazánjába. Apró, konok görcsre emlékeztető alakja szinte teljesen elvész a hatalmas, izzó kazánfalak mellett. Kicsit megpihen, a légzőfilter miatt nehezen szedi a levegőt, majd a szénportól koszos homlokáról letöröl néhány csepp olajszerű fekete folyadékot. Lapátjára támaszkodva hosszan a tűzbe néz, és emlékezni kezd. Színes, megkopott, raszteres videofilmen látjuk, ahogy mint matrózruhás kisfiú egy szolidan, de ízlésesen berendezett szobában kissé bicegve közlekedik számunkra ismeretlen felnőttek között. Éppen karácsony van, a sarokban ott áll a szépen feldíszített karácsonyfa is. A matrózruhás kisfiú most ott ül a fa alatt, és az ajándékait csomagolja ki. Nagy, kerek szemeiben a tiszta gyermeki boldogság és a karácsonyfa színes égői csillognak. A számunkra ismeretlen felnőttek közül az egyikük Coca-Colát tölt egy üres pohárba, majd a matrózruhás kisfiú felé nyújtja. A matrózruhás kisfiú egy ideig döbbenten nézi a poharat, majd lassan sírásra görbül a szája.
A Rém eközben a lenyitható vaságyon ülve a láncon lógó ketrecét egy rozsdás fűrészlappal kényelmes lengő-pihenő ülőalkalmatossággá alakítja át. Tevékenységét és vágyakozó, szomorú dalát egy szemtelen szúnyog zavarja meg minduntalan. Erőteljes hadonászással igyekszik megszabadulni tőle. Úgy tűnik, sikerrel, mert a szúnyog megunván a harcot,
a Kazánfűtőt veszi célba, aki szintén erőteljes hadonászással igyekszik megszabadulni tőle. Úgy tűnik, sikerrel, mert a szúnyog egy időre visszavonul.
A Rém befejezvén láncon lógó ketrecének lengő-pihenő ülőalkalmatossággá való átalakítása munkálatait, szomorú dalának is a végére ér. Azon nyomban megszűnik a varázshangulat a kazánházban, és visszatér a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés.
A Kazánfűtő a lenyitható vaságy előtti asztalkán észreveszi az előbb szem elől tévesztett szemtelen szúnyogot, és úgy dönt, végez vele. Óvatosan megközelíti a helyszínt, majd a megfelelő pillanatban tenyerével nagyot csap rá. Picit azonban elnézi a dolgot, mert a lenyitható vaságy előtti asztalkán pihenő szúnyog nem szúnyog, hanem egy, az asztalkából kiálló apró, setét szeg. Egy ideig döbbenten nézi az eseményeket, valamint sérült végtagját, majd kisvártatva egy rettenetes üvöltés hagyja el a száját – amit a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés miatt nem lehet hallani –, tenyeréből pedig előbuggyan az olajszerű fekete folyadék.
A Rém azonnal ott terem és vigaszként néhány keresetlen, baráti szót próbál intézni hozzá – amit a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés miatt nem lehet hallani –, de
a Kazánfűtő ezt durván elutasítja.
A Rém, látván a helyzet reménytelenségét, beül a láncon lógó ketrecéből átalakított kényelmes lengő-pihenő ülőalkalmatosságba, és az irányítószerkezettel navigálva sértődötten távozik a kazánházból.
A Kazánfűtő, még mindig sérült kezét babusgatva, döbbenten figyeli az eseményeket. Hosszan gondolkodik, hezitál, majd a jobb oldali lépcsőn bicegve elindul felfelé. A fedélzeten sötét van. Ez a sötét a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés miatt még sötétebbnek tűnik.
A Rémet ugyan nem találja, de észreveszi, hogy a láncon lógó ketrecből átalakított lengő-pihenő ülőalkalmatosság a hajó gyomrában található verembe van leeresztve, ahonnan még mindig dereng
a Kapitány kivilágított hintaszéke.
A Kazánfűtő szomorúan megy vissza a kazánházba. Mielőtt a bal oldali lépcsőn elindulna lefelé, észreveszi, hogy a két lépcső közti térben púposodó szénrakásnál néhány idegen alak tartózkodik. Ekkor az idegenek szénnel megpakolt zsákjaikkal villámgyorsan elszaladnak.
6. KÉP
Kevéssel pirkadat előtt: mikor a legsötétebb az éjszaka. A kazánházban a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés mintha fokozódna.
A Kazánfűtő a lenyitható vaságyon ül és gondolkodik.
A Rém a láncon lógó ketrecből átalakított lengő-pihenő ülőalkalmatossággal lassan ereszkedik lefelé a két lépcső közti térben púposodó szénrakás és az izzó kazán közé. Az irányítószerkezet segítségével ügyesen navigálva, a kazánház padlójától megfelelő távolságra, megállítja a konstrukciót, leszáll, majd a jobb oldali lépcső alatt elhelyezett frissítőautomatához indul. Egy zsetont a nyílásba helyez, megnyomja az indítógombot, s mielőtt a frissítőautomata csorgatni kezdené az olajszerű fekete folyadékot, a fehér műanyag poharat kikapja a helyéről és összeroppantja. Az olajszerű fekete folyadék egy adagja így a frissítőautomata rácsos lefolyójába csorog. Ekkor hirtelen megszűnik a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés, és lágy baritonján énekelni kezdi Elvis Prestley: Are You Lonesome Tonight? című dalát. Lidérces ragyogás, varázshangulat keletkezik az Anna-Lisa tehergőzösön.
A Kazánfűtő döbbenten emeli fel a fejét, és figyeli az eseményeket, majd az inger hatására ágyékához nyúl. Mielőtt azonban kigombolná sliccét, hogy olajszerű fekete folyadékot pisáljon,
a Rém egyetlen, határozott intéssel leállítja, majd hozzálépve gyengéden megérinti a vállát, és a láncon lógó ketrecből átalakított lengő-pihenő ülőalkalmatossághoz vezeti. Miután beülnek, az irányítószerkezet segítségével ügyesen navigálva, emelkedni kezdenek.
A Kazánfűtő izgalomtól remegve figyeli az eseményeket, és hallgatja
a Rém varázsos énekét. A kazánházból a fedélzetre indulnak, ahol most sötét helyett valami lidérces, foszforos derengés és a teherszállításra épített, négy méter magasan húzódó sínről lecsüngő fényes lánc végén kétségbeesetten vonagló
Morella látványa tárul elénk. A lánc előbb ördögien és halálos pontossággal tekeredik a rémülettől elkerekedett szemű, egyre szaporábban lélegző lány nyaka köré, majd folytatva útját a törékeny, vörös Barbie babát szorító kezecskéit tartja csuklónál fogva szorosan az egyre jobban fáradó, végső tusáját vívó bájos kis test mögött, hogy végül a fedélzet padlóját csak spiccel érinteni tudó és már erősen gémberedő karcsú lábakra hurkolódva egy szigorú lakatban érjen véget.
A Rém, megállítva a láncon lógó ketrecből átalakított lengő-pihenő ülőalkalmatosságot a kikötözött, fuldokló
Morella előtt, egy lassú, szenvedélyes táncra nyújtja csontszínű, nyirkos kezét, melyet
a Kazánfűtő gondolkodás nélkül elfogad. Elegánsan sikló, illetve bicegő, de annál igyekvőbb duettjük, végig a fedélzet síkos, olajszerű fekete folyadékkal bekent padlóján tükröződve, a varázshangulat végső fokozása és betetőzése az Anna-Lisa tehergőzösön. A kazánházban eközben
Ligeiát látjuk, amint erőtlen, komikus mozdulatokkal szenet lapátol a hajó kazánjába. Törékeny, karcsú alakja szinte elvész a hatalmas, izzó kazánfalak és a dugattyúkból, fogaskerekekből időközben visszatérő borzalmas dübörgés mellett. Kicsit megpihen, a légzőfilter miatt nehezen szedi a levegőt, majd a szénportól koszos homlokáról letöröl néhány csepp olajszerű fekete folyadékot. Ekkor veszi észre a bal oldali lépcsősor alján álló
Kazánfűtőt.
Ligeia újra lapátolni kezd, mire
a Kazánfűtő határozottan odabiceg, kiveszi kezéből a lapátot, a lapáton lévő néhány darab szenet egy suhintással a kazánba dobja, majd hosszan
Ligeia szemeibe néz. Ekkor a lány fehér harisnyáján, lassan csorogva lefelé, megjelenik az olajszerű fekete folyadék.
A Rém a kazánház dupla lengőajtajának kör alakú nyílásából figyeli az eseményeket és
a Kazánfűtőt, ahogy az néhány erőteljes lapátmozdulattal agyonüti
Ligeiát. Miután végzett vele, a lapátot a szénrakásra dobja és bicegve elindul a frissítőautomata felé. Egy zsetont (az utolsó zsetont) a nyílásba helyez, megnyomja az indítógombot, s mielőtt a frissítőautomata csorgatni kezdené az olajszerű fekete folyadékot, a fehér műanyag poharat kikapja a helyéről és összeroppantja. Az olajszerű fekete folyadék így a frissítőautomata rácsos lefolyójába csorog.
A Kazánfűtő, mielőtt kigombolná sliccét, hogy olajszerű fekete folyadékot pisáljon, döbbenten veszi észre, hogy a frissítőautomatából csorgó olajszerű fekete folyadék csorgása ezúttal egy adag után nem áll el, s mivel a frissítőautomata rácsos lefolyója a beletapadt kosztól csak nehezen tudja elvezetni a fölösleget, hamarosan megtelik. Előbb a frissítőautomata közvetlen környezetét a jobb oldali lépcső alatt, aztán fokozatosan a két lépcső közti térben púposodó szénrakás és az izzó kazán közti teret, valamint egy összepiszkolódott, fekete hajú Barbie babát, végül az egész kazánház padlózatát ellepi a szüntelenül és egyre vastagabb sugárban ömlő olajszerű fekete folyadék. Döbbenten és kétségbeesetten fordul
a Rém felé, akit a kazánház dupla lengőajtajának kör alakú nyílásában ekkor már nem talál.
A Kazánfűtő pánikba esik és hangosan üvölteni kezd. Elképesztő, leírhatatlan üvöltését jól lehet hallani, mivel a dugattyúkból, fogaskerekekből jövő borzalmas dübörgés néhány pillanattal korábban erős szikrázások és kisülések közepette már megszűnt. Rövid, néhány másodperces döbbent csend, az értelem hiátusa, majd a már bokáig érő olajszerű fekete folyadékban vakon tocsogva menekülni indul: el az Anna-Lisa tehergőzösről.
7. KÉP
Hajnal. Látszólagos nyugalom, szélcsend. A dolgok állása, mozdulatlansága.
A Kazánfűtőt egy csónakban látjuk viszont az eseményektől erősen megviselten. Úgy tűnik, megmenekült, és egyetlen dolga maradt csupán, hogy biztonságban elérje a partokat. De a csónak deszkái között már szivárog befelé az olajszerű fekete folyadék: lassú, baljós zenére, kitöltvén a réseket és repedéseket, az útjába kerülő összes hézagot és eresztéket, hasadékot és vájatot, tereket és területeket. Fokozatosan, feltartóztathatatlanul… Egy ideig döbbenten figyeli az eseményeket, majd végső kétségbeesésében maszturbálni kezd.