Kalligram / Archívum / 2005 / XIV. évf. 2005. január–február / Zsebtükör

Zsebtükör

A szerkesztő kérdéseire OROSZ ÁGNES válaszol

Volt-e rangja az antikvitásban a regény műfajának? Miért tartja a közvélekedés szinte teljesen modern műfajnak?

Az ókori irodalomban nem sokra becsülték a regényt, talán ez magyarázza, hogy oly ritkán említik az antik és modern kritikusok egyaránt. Létezett egy fontos műfaj, a szerelmi regény, mely egyszerre rokona az eposznak, utódja a történetírásnak és féltestvére a drámának.

Kerényi Károly elképzelése szerint az antik szerelmes regény egy-egy kultuszba való beavattatás propagandisztikus szövege. Milyen sémára épülnek ezek a „beavatási” történetek?

A szerelmi regény középpontjában szerelmes fiatalok állnak, akik egymástól elszakítva hátborzongató kalandokon mennek keresztül, míg végül kiállva a próbát, újra egymásra találnak. A történet látszólag naiv és meseszerű, a nyelvezete is egyszerű, mindez szerepet játszott abban, hogy sokáig nem örvendett népszerűségnek magasabb körökben.

A kalandok tehát a rituális beavattatás fázisai, a szerelmesek egymásra találása pedig az istenséggel való egyesülést popularizálja. Hány ógörög regényt ismerünk, s hol a helye köztük Kharitón művének?

Néhány töredék és öt teljes regény maradt ránk, köztük Kharitón Kallirhoéja, a műfaj korai képviselőjeként. Ennél fogva Kharitón regénye még nem tökéletes alkotás, azonban felfedezhetjük benne a későbbi modern regény első, tétova próbálkozásait.