Motívumok* 2

[*] Szövegközlés a szerző kéziratos hagyatékából a Mészöly Miklós Egyesület kuratóriumának jóváhagyásával. A notesz 175–178. oldalai. Ugyanezen dokumentum 102–118. oldalának anyagát a Jelenkor 2005. januári száma közölte (17–20.)    

A közreadó jegyzete

Az alábbi „lapok” Mészöly Miklós egyik legrégebbi, Motívumok (1948–1955) jelzetű kéziratos noteszéből származnak, amely műhelyfeljegyzéseivel, olvasónaplóival együtt feldolgozás alatt áll. A jegyzetek keletkezésének időpontja bizonytalan. Az idézőjeles kiemelést az indokolja, hogy a kockás füzetbe más, sima oldalakra kézzel, illetve géppel írott szöveg beragasztott lapjairól van szó. Azon ritka töredékek közé tartoznak, amelyek családtörténeti adatok emlékeztetőjeként íródtak. Néhány az itt szereplő motívumok közül prózai elbeszéléseiben is megjelenik, és vannak megíratlanul maradt tárgyak is. Mészöly igen ritkán utal biografikus mozzanatokra: elbeszélő prózájához hasonlóan jegyzetei között is alig akad ilyen jellegű feljegyzés. Szigeti Lászlónak nyilatkozva a Párbeszédkísérlet (1999: 10) című kötetben utal valamikori „családfanyomozásaira”. Abból ítélve, hogy a Szekszárd környéki Mözsön, anyai felmenőinek, a Szászyaknak a pátriájában ekkoriban még svábul beszélnek, ilyen irányú beszélgetései, érdeklődése mintha inkább a második világháború előtti időszakra esne. A noteszt a többi olvasónaplójától édesapja betegségének említése, halála, a vele folytatott utolsó beszélgetés nyomai mellett családtörténeti adatok rekonstrukciója, illetve egy családfavázlat is megkülönbözteti. A most közreadott följegyzések emellett későbbi tapasztalatokra is utalnak. Mintha pannon prózáinak kis tematikus foglalatát olvasnánk.[2]

A Motívumok 48–55 című noteszben még néhány összegezés, áttekintés, mutató található. A három burgonyabogár[3] című elbeszélés előzményét egy számozott téma-, illetve motívumkatalógus képviseli. Ez a kidolgozandó elbeszélés előzetes vázlata. A másik változat a feljegyzésekben foglaltakat sűrítő „mutató” vagy ennek funkcióját betöltő jegyzék. A harmadik a műveket követően készült emlékeztető, amely a prózai szövegekben előforduló mozzanatokat, illetve esszék, versek, cikkek, drámák témáit idézi fel (A kitelepítő osztagnál, a Befejezhetetlen összefoglalása vagy a Köhögő császár című drámaszöveg prózai emlékeztetője). A bejegyzések, beragasztások, mutatók töredékességükben is értékes dokumentumai az írói életműnek.

Thomka Beáta

□

Elmegyógyintézet

Fördősök, Vilma

Ábrahám-tanya

Menstruáció, tűz

Apával beszélgetés (tenger, Zenta)

Elmegyógyintézet, láger (Pécsett)

800-as Pécs (Zeneiskola)

Ábrahám-tanya (bőrök, öklelős játék, tél)

Pécsi színházban (raktár, öltözők)

Muslincák, Szekszárd

Wachter Karcsi

Pécsi pap

[olvashatatlan szó] (St. Paoló)

Stargard, és visszavonulás

Pozen és Krakkó

Szökés Erdélyből Lengyelbe (800-as évek)

Háborús évek (Pest, 40)

Ábrahám-tanya (gyilkosság; nők)

Wachter Karcsi (háború után, öngyilkosság)

Pécs, hadbíróság, front;

Pasaréti buli (háború után, új „Vilma”)

Vuicsics Antónia, kém,

A kitelepítésnél (sváb, csángó)

Kolera Felvidéken (egyik Fördős-ős, kis Wesselényi)

Jakobinus, Pest (és Bécs)

45-ös Pest (feketézés)

Gréti motívum (zsidókérdés)

Sztálini idők (zsidó feleség, funkci)

Boszniai okkupáció (Szarajevó)

56 – (álhatár)

Vico Equense; (éjszakai tenger, fürdés, menyegző)

Báta (orvos házaspár; lányuk! – [olvashatatlan] vadászok)

Cigánylány–úrfi motívum (öngyilkosság)

Háború után, Tengelic, orvos, patikus felesége

Pásztori játékok a Lipovszky-kocsmában

Orosz jóvátétel, Alejnyik

□

Apám egy támla nélküli padot választott ki az elmegyógyintézet parkjában, ott vártuk meg, míg a főorvos fogadni tudott bennünket. Kértem, hogy üljünk át kényelmesebb padra, de nem akart; azt mondta, így gyorsabban tud hátrafelé is fölkelni, ha abból a másik, szemközti épületből kellene kihajtani a vaddisznókat. Szegény. Tulajdonképpen közelebb akart maradni a főépülethez. Itt a két felső ablaksor rácsos volt, de a földszinten és az első emeleten tárva-nyitva voltak az ablakok, s majdnem mindegyiken nagy fehér lepedők lógtak ki, a szél pattogtatta őket. Bízott a főorvosban, hogy megadja neki az eltávozási engedélyt.[4] A hajlított karfából még megmaradt [befejezetlen mondat]

#

Persze, Atya sem volt mindig nyugodt. Sokszor érezte úgy, hogy az értesülések, tervek összecsapnak a feje fölött, még két év, és hetvenéves lesz, a halál ődöng valahol – és ő olyan művet hozott létre, amely kétes? A Daragón elszaporodtak a korcs bikák. Eszter második éve menstruál, és hiába csüng rajta titokban, alig vált vele szót, mindig megtalálja a módját, hogy kitérjen és pusztán kedves legyen, közben meg olyan gyönyörű, mint egy új állatfaj példánya, amelyik önmagának gyönyörű. Néha a törvényszékre is úgy ment be, mint egy nyáron is téli kikötőben veszteglő hajóra a nyugdíjazást késleltető kapitány. A második emeleten, a börtönudvar felé kanyarodó folyosóvégen, ahol a vizelde csapóajtaját folyton ki-be járatja a huzat, volt néhány fölösleges szoba, évekig raktárnak használták őket, vödrök álltak bent, Döntvénytár-kötetek, valamilyen egykor kiömlött mész roncsolta őket olvashatatlanná. [5]

Jegyzetek

[2] Önként kínálkozik az egybevetés többek között a Mészöly Miklós: Pannon töredék (2002) című prózaválogatással, amely akár e katalógus narratív változatainak gyűjteménye is lehetne (Örökségünk sorozat, Trikolor Könyvkiadó).

[3] A prózai változat első megjelenése: Jelenkor 1962. 6: 693–699.

[4] Három áthúzott sor.

[5] A füzetlapra függőlegesen beragasztott gépiratoldal. Publikált változat: „Persze, Atya sem volt mindig nyugodt. Sokszor érezte úgy, hogy az értesülések, tervek összecsapnak a feje fölött, még két év, és hetvenéves lesz, a halál ődöng valahol, ő meg olyan művet hozott létre, amely kétes. A Daragón elszaporodtak a korcs bikák, a ház északi falán az egyik nap repedést fedezett fel.” Családáradás (1995). Pozsony, Kalligram: 111.