Kalligram / Archívum / 2005 / XIV. évf. 2005. március–április / Zsebtükör

Zsebtükör

A szerkesztő kérdéseire BONÉ Ferenc válaszol

   

Verseid egyik központi problémája a test. Nemcsak az emberi, hanem a szótest maga. Testnek látod a nyelvet is?

A szöveg volt az, amiről Barthes nyomán számomra akkoriban kiderült, hogy egy darab valami, azaz testtel rendelkező képződmény. (A nyelvről szólva is kétségtelen, hogy nem más, mint egy darab hús.) De nem vagyok biztos benne, hogy a barthes-i elmélet, amely a szövegtől indít, valóban el érkezik-e a nyelvhez. Az „anyanyelv mint az anya teste” fodulat mindenesetre ezt sugalja. Az anyáról világos, hogy ő is leginkább egy darab létező, azaz szöveg, egy test, aminek színe és fonákja van  (sőt neki van leginkább színe és fonákja – két levele), kettős felület, amely körülzár egy helyet, ami lehet akár a jelentésképzés helye is. De ha innen a nyelv teljes nyitottságába igyekeznék kilépni, akkor ennél még sokkal erőteljesebb képes beszédre lenne szükségem. A nyelvnek mindenesetre ellenállása van, akárcsak a testnek.

Lehet-e ma szerelmes verset írni?

Mindent lehet – állították nemrégiben. Ezért miért ne lehetne, hiszen a szellem kifejeződésének hegeli teleológiája mára a múlté. Mégis az az érzésem, hogy szerelemről leginkább testhez kötött tapasztalatként lehet beszélni, és ez alatt nem azt értem, hogy szerelemről már nem, hanem csak szexről lehet írni. Elsősorban az olyan szövegeket szeretem, amelyek megvalósítják szerelem és test kapcsolatát, költészetet, ami szerelmet helyez el a szemben vagy a gyomorban. „Hisztéria az, amikor az anyaméh vándorútra indul a női testben” – írták egy helyütt. A szerelem is valami hasonló lehet.

A Józsefben szereplő vágás motívumának milyen átvitt jelentései bonthatók ki?

Darabolás, felbontás, szétszedés. Kíváncsiság azt illetően, hogy a tápcsatornában rá lehet-e bukkanni a szeretett lényre. „Szeretlek” – mondják, s szívembe zártalak. Lássuk hát, hogy ott vagyok-e, és persze nem találok semmit, csak szöveteket. És mégis ott vannak a szeretett lények a szemben, a gyomorban, a belekben, az izmok tónusában, idegi ingerületekben. Néha össze is kavarják a működéseket. Megmozdítják a kezet. Felkavarják a gyomrot.