Kalligram / Archívum / 2005 / XIV. évf. 2005. november–december / sáv; fórszél; ki

sáv; fórszél; ki

     

sáv

 

minden jel arra mutatott

rég nem kerestünk más szakaszt

kérdezted rögtön menten prompt

de már mondtam is itt maradsz

 

aki végül egyszer idejut

az nem kerülhet át dehogy

feleltem igen minden út

stigmaként mint a nap lefog

 

éget aztán barna bársony

harmadnap hámlik rongyosan

örülsz ha láz nélkül átjutsz

 

árnyékban látod hogy rohan

az átjárót nem használod

de tudsz róla még biztosan

 

   

fórszél

 

komolyan komolyan kezdve

áron alul ugyan de most

egy sorról eszembe jutva

ami létezik de nem ott

 

tárolva csak fészkelődőn

mint mozi előtt mocorogsz

szívószálat nem találod

s mire lesz levegőbe szopsz

 

pedig van még lötyög benne

csak oda valahogy nem ér

egyedül az üres helyre

 

szürcsöltet soká míg befér

ott ahol a kortynyi gyenge

pezsgés nélküli barna lé

 

   

ki

 

lassan mosódott el hogy néztem

lehetséges a gesztusok

kezdtek el átalakulni

kitűntek ki és már ahogy

 

fogyni kezdtek kilépve nyomban

voltaképp határozható

miként ott a kinti fényben

szinte csak épphogy él a kód

 

arra mit látni ill. hiány

mint olyan nem képes valós

a szervezet telített kihány

 

nem megfelelő rá a mód

jelent ha arra gondolok

menete pontos pontozott