Ida veséje

Nagyidai kórházban mesél

a huzat, ágyról ágyra száll

a lepedő, míg le nem fogja

szikár Ida.

Férje, Jobbágy Henrik követi

a szálak sistergését: hogy lett

Ida, Valdemar Daa lánya árva,

apja aranyfüstjébe hogy rekedt:

most Ida vall, de mar a füst,

könnyezik az emlék-tégely:

nem is volt olyan rég, mikor

kastélyban partiztak Valdemarék.

„Ha erdő, madár, kastély mind

arannyá válhatna”– tervezett

Valdemar Daa, de őrült játékká

olvadtak álmai.

Ida testvérei, Anna és Johanna

kórteremben ügyelik Idát,

ki lett sors-húzással vesedonor,

apja becsületének gyámja.