Ida azon a furcsa éjszakán
hajnalig tűnődött a hajóács szaván,
aki napestig dolgozott s dalolt:
ne építs magadnak gőgödül hajót,
csak ha a tenger hív, vagy a messzi
a titkok titkát megkeresni.
Azóta hallja: nem jöhetsz velem,
azóta nem tudja feledni sem.
Azóta tudja a titkot: egy átok,
álmot se lát, csak egy hajóácsot,
aki tengerre szállt és dalolt
s lehet, most erre a versre gondolt.