Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. január–február / Grafitti; A téren, a kapu előtt; Tömegvonzás; Unio mystica

Grafitti; A téren, a kapu előtt; Tömegvonzás; Unio mystica

 

Grafitti

 

Kerítésre, falra festek; nem mesterséges

színekkel, nem szórófejjel, fémdobozból;

nem titokban, de nem is nappal;

közönség előtt. Sokan bámészkodnak,

amint fölfestem nagyszerű kultúránk jeleit.

A felejtés elől. A kereszt és

az akasztófa közé vonás és kör,

tehát arab számokkal egy tízes kerül –

amúgy az absztrakció legnevesebbje:

a létező, és a hiány, azaz a létező helye.

És más jeleket is festek, de rendjüket

és anyagukat még nem gondoltam el.

 

 

A téren, a kapu előtt

 

„Egész nap nem volt nyitva” – mondta.

Háromszor érintette homlokát a kapuhoz.

Magánrítus. Hőségben, szerda este.

Elmondta, ahogy szokta, mindig ugyanazt.

Meg is simogatta, már éppen ellépve,

a sötétbarna kaput. Ahogy megfordult,

látta, hogy észrevették: a téren, egy asztalnál

a pincérnő kezében megállt a toll

– vagy csak várta a rendelést –,

s mosolygott, ahogy a nők szoktak itt, délen:

„Csak hétfőn nyitják ki”, mondta megértőn,

s részvéttel talán. „Akkor már nem leszek itt”,

mondta a külhoni ember. „Akkor már

nem leszek itt” – ismételte magában.

 

 

Tömegvonzás

 

Arról, amit annyira nehezen viselsz,

épp úgy nem tehetek, mint egy kő,

mint egy kavics: ha némiképp szabályos,

gömb, henger vagy tojás, beleütődik

ebbe-abba, elsodor, vagy ellökődik;

és ha csonkolod, ha lepattintod

simaságát, egy helyben ül,

egy sarokban, a szék alatt vagy

az íróasztalon. Még csak nem is pislog,

úgy néz. Vonz és vonzódik –

tárgy- és mozdulatlan.

 

 

Unio mystica

 

Egy lenni. Körötted kerengő dervis –

körözni és körözni révületbe

hagyj önmagad körül, pányvára vetve,

ahogy a hibbant ló köröz! És verd is

lovad: ne őrülettel csak, de bottal

verd, míg a cövekbe belepörög!

És lenne kancád. Lenne csődöröd.

Oldd el, kényedre tenni mit sem átall,

akarattalanul – se fél, se lázad;

üld meg, s törd meg a véknyát! Kentaur

legyetek: ember fölül, s ló alul:

tiszta akarat és tiszta alázat!

Egy lenni – lovas, cövek, pányva, ló.

Egy lenni – kör, pont, sugár, origó.