Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. január–február / Művészet és mesterség

Művészet és mesterség

 

Apa és lánya művészete: kiállítás Bartl József és Bartl Dóra alkotásaiból Szentendrén

 

December 2-tól január 15-ig páros kiállításnak ad otthont a szentendrei Erdész Galéria. A hetvenedik életévén túl járó élő klasszikus Bartl József festményei láthatóak a falon, míg lánya, a minimalista szemléletű, gyakran geometrikus elemeket alkalmazó ötvösművész, Bartl Dóra ékszerei egyedi installáció formájában üvegvitrinekben vehetőek szemügyre. Bár számos rokonság megfigyelhető, a két alkotói pálya önálló, szuverén. A kiállítást ezért két külön megnyitó beszéd vezette be, ezek szerkesztett változatát közöljük.

   

Simonffy Szilvia

Művészet és mesterség

   

Látok egy kék szemű, szőke copfos kislányt nagynénje ékszerládikájában kutatni. Nem lehet elég korán kezdeni, rajong a bizsukért, melyeket saját fantáziával alakít és bütyköl át, korai Bartl-ékszerré. A kutatási és alkotási terület másik, egyben meghatározó helyszíne a festőművész édesapa műterme, ahol kincskereső ösztönétől vezérelve lázasan keres a szerszámok közt, aztán ha rátalál a megfelelő alapanyagra, például egy huzalköteg akad a kezébe, máris tekeredik a kígyó, gyűrű akar lenni. Ezek után úgy tűnhet, a pályaválasztás nem volt kérdéses a barkácsoló kedvű leány számára, aki pedig nehéz döntés előtt állva felelősségét egy mozdulattal egy érme röptére bízta. Az érem – talán némi elfogultságból – az aranyművesség útját mutatta, az állatorvosi pálya alulmaradt. A sokoldalú felkészültséget igénylő mesterség, az arany művelése azonban nem hoz enyhülést számára, és művészi képességeinek kibontakozásához fémműves formatervezőnek tanul tovább.

Bartl Dóra ötvösművész az ékszertervezés intim műfajának hű elkötelezettje. Most legfrissebb kollekcióját tárja elénk, amely a korábbi művek vonulatába szervesen illeszkedő, ugyanakkor új vonásokkal jellemezhető nyakékeket és gyűrűket mutat. Ékszereiről általánosságban megállapítható a hagyomány és korszerűség kettősségének finom eleganciája. Nyakékeinek központi elemét szűkszavú geometria és bátor színbéli kontrasztok jellemzik. Szívesen alkalmaz szótárt igénylő trópusi faféléket, vengét, makasari ébent, peroba rosat, de ugyanúgy szintetikus színes műgyantát, fehér és vörös melanint. Tervezői fantáziáját a színhatás és a látszólag értéktelen anyag belső titkait faggató, mély érdeklődésből fakadó kíváncsiság vezeti.

Ékszereiben a selyemfényű fehér fémfelület az élénk színű anyag szolgálatában áll. Korábban a vágyott színárnyalat eléréséhez saját fémötvözeteket készített, olvasztótégelyében főzve-keverve a fémszíneket, melyek ma már nem csillapítják színéhségét, és az elegáns piros, fehér, fekete, csont és műanyag kombinációkat követően, megjelent a vagány pink, a figyelemfelkeltő narancs és a friss, üde zöld is. Békalencse, Eperzselé, Macskaszem fantázianevű függőiben a fényvisszaverő prizmára emlékeztető anyagot áttetsző műgyantával borított, hengerelt textúrájú fémfelülettel, az organikusan gyöngyöző struktúrát pedig fémalapba ágyazott színes üveggranulátummal éri el. Leleményessége nem ismer határokat, egyik korábbi, ún. Rolós-szekrény nyakékének betétanyagaként anodizált alumínium hűtőbordalemezt alkalmaz.

A sokszorosító eljárást mellőző, hengerelt és húzott fémanyagból építkező Bartl-ékszerek kitűnő anyagkezelésről, kifinomult arányrendszerről és magabiztos stílusérzékről vallanak. A síkok, élek, sarkok, derékszögek és párhuzamosok minősége nagyfokú precizitásról, fegyelmezettségről árulkodik.

Itt áll a kék szemű, copfos kislány, az érett művész, aki őrzi őszinte érdeklődését a világ iránt. Miközben a kiállított ékszerek életigenlő világlátását tükrözik, munkáiban művészet és mesterség magas fokú szintézisének lehetünk tanúi.