Novella a novelláról

Eredete

Némethonban egyik novemberben világra jött Ella. Születésének hónapját rövidített formában összevonták a nevével. Halála után több íróban is testet öltött, mint pl. Dürrenmattban vagy Thomas Mannban. Az ezt követő újjászületéseket rejtély övezi.

Történet az otthonfekvő emberről

A fiatal férfi a falat nézi.

– Anya! Milyen fehér a plafon! Mikor mázolták?

(Öt év múlva.)

Újsággal a kezében henyél.

– Asszony! Besárgultak a falak a nikotintól!

(Tíz év múlva.)

Fogadkozik, hogy nem issza meg a harmadik sört. Pocakot eresztett.

– Gyerekek! Hozzatok sört a papának! Látjátok, hogy repedezik a festés?

(Tizenöt év múlva.)

Rohamosan hízik, egyedül él. A gyerekek az asszonynál.

„Hogy hólyagosodik a penészes plafon!”

(Húsz év múlva.)

Hátán fekszik. Hasára hullnak a vakolatdarabok. Csak henyél vagy döcög egy kicsit… csak henyél, döcög. Pedig ifjonckorában ő volt a vállalat egyik legkiválóbb szobafestő-mázolója.

Csend

Hol vagyok? Nincsenek fények… Átaludtam az életet?

Mini gép

Casio zsebszámológépet kaptam születésnapomra! Nem hittem benne, de aztán kételyeim eloszlottak. Bármit, bárhol kiszámolok. Tegnap hatjegyű számokat adtam össze vele. Az eredmény hibátlan. Eddig közel száz műveletet hajtottam végre. Ellenőriztem (pedig nem vagyok bizalmatlan). A szerkezet maga a tökély! Idáig egyszer sem tévedett! Imént láttam a piacon, kínai gyártmány. Csupán hatszáz forint.

Düh

Ajtó csapódik. Falhoz lapul a feleség. Dühöng a harcsabajszos férj:

– Asszony! Kivel csaltál meg?

– É-é-én ne-e-e-em…

– Pofádat befogod!!! Igen?

(Ez a szállóige annyira elterjedt, hogy fehér színű pólókon gyakran látható).

Vég

Magam vagyok. Alattam végtelen szakadék. Nem látni semmit. Csak köd. Hogy mitől zuhanok? Talán a hirtelen vihar? Mindegy. Megcsúsztam, vagy valaki hátulról pöcc? Vonz a gravitáció. Föntről – ahol az imént álltam – halkuló: á-á-ák suhannak utánam.

Semmittevés

Ezt ide, ezt meg amoda. Jó, ahol volt. Végre a TV előtt… 1-es, 2-es, 3-as, 4-es… tovább, tovább… szemfájás… orrfolyás… álom… reggel. Nehéz megint tusolni, öltözködni. Igyak valamit? Inkább ledőlök. Órák, percek, órák… Kimenjek? Már voltam. Az a fránya puha ágy, mindenütt fáj a hátam és az oldalam… ez a rohadt fekvés! Teszek valamit. Hogy mit? Semmit.

A tanzániai csimpánzok miért nem járnak fapapucsban?

A tanzániai csimpánzok sohasem fognak fapapucsban járni.

A tanzániai csimpánzok sohasem fognak fapapucsban járni!

A tanzániai csimpánzok SOHASEM bújnak fapapucsba!!!

Miért? Mert a fakitermelők és az állatvédők eredményes összefogásának köszönhetően ebben állapodtak meg.

A szerződést 2004 novemberében írták alá Dar es Salaamban. Kiküldött megfigyelőként, tapasztalat- és információgyűjtőként hazánkat Merényi Krisztián vízóra-leolvasó képviselte.

Mi a novella?

Egy cipóvá dagasztott gondolat. Terjedelmét tekintve a hangyányi porszemtől akár a több napig tartó prózai írásműig (főleg, ha valaki lassan olvassa).

Nekikezdek, folyamatos töprengés. Papíron a friss újszülött. Virtuális kezeket, fejet, lábakat illesztek a törzshöz, végül lelket verek bele. Így válhat életképessé, mint talán a fenti – mit tudom én, ki által gyártott – rövid írások.

Véglegesítem, szerkesztőségbe küldöm, mint ahogy ezt is.