Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. július–augusztus / KÖZÉPKORI ELLENVERSEK / vers

vers

Horváth Viktor fordítása

     

„Száz hölgy vár önre, jó Arnó barátom,

kit messzi partra vinne át a bárka,

de nem juthatnak túl a tengeráron,

mert nem fúj szél se előre, se hátra.

  De ha ön egy jó nagyot fingana,

  támadna abból szél, de akkora:

  ön lenne mindük mentőangyala.

Érdeklődnék, nem vállalná magára?”

 

„Őrgróf Uram, a hölgyeket imádom

és a szerelmet; hát, ahogy kivánja,

segítek rajtuk szívből, s mindenáron,

még akkor is, ha tán káromra válna.

  Ha nem tenném, az volna bűn s hiba,

  s hogy vesztüknek ne én legyek oka,

  s hogy mindenképpen érjenek oda,

egy jó nagyot még szarnék is utána.”

 

  „Arnó barátom, csúf minden szava,

  mert száz bájos hölgy sérelmet soha

  nem szenvedett el olyat, mint ha a

seggével űzi őket Szíriába!”

 

  „Kedves Őrgróf, a fing nélkül hova

  jutna a sok hölgy? csak az ostoba

  illemnek lenne mind áldozata!

Majd moshatok, de nem szartam hiába.”