Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. november–december / 3 csikóbőrös gólyafröccs Csokonai- és Tompa-versszakokból

3 csikóbőrös gólyafröccs Csokonai- és Tompa-versszakokból

     

Mondhatnám furcsa egy képződmény

és bárki gondolhatja

hogy az ilyesmi valóban

csak a költészet emelkedett

tartományában fordulhat elő

hasonlóképpen mint ahogyan az

e sorok szerzőjével

úgy két-három évvel ezelőtt

a valóságban is megesett

a Pest megyei Tinnyén

Kossuth Lajos

egykori választókörzetében

 

V. I. régi jó költő barátomat

látogattam ott meg

aki a nevezetes esemény időpontjában

közel húsz éve nem fogyasztott

semmilyen izgatószert vagy szeszes italt

sőt még a bort az istenadta bort sem engedte

Buddha szent eszményeinek sugallatával

megszentelt lényéhez

 

Unszolásomra – mivel a Pilisben bóklászva

igencsak megszomjúhoztam –

végül hajlandó volt betérni

a helyi vendégfogadó bűnös épületébe

s szent fogadalmát kíméletlenül megtartva

természetesen csakis

buborékmentes minőségi ásványvizet

volt hajlandó fogyasztani társaságomban

 

Én kissé maradi jobb szóval hagyománytisztelő módon

igazi magyar bort kértem szomjam enyhítésére

s kiránduló kedvem derűjének szinten tartására

– mindez rendben is lett volna

ha Budapestre érkezvén

ismerős baráti körökben

nem kezdem el nagy álnokul-galádul

azt terjeszteni: Képzeljétek!

bizony már a mi Imrénk sem az a jól megszokott szentéletű

hiszen a tinnyei korcsmában tegnap egész este

együtt fröccsözgettünk…

 

– Bolondokat beszélsz az lehetetlen – hajtogatták egyre

míg én ugyancsak ellenkeztem hogy az bizony igaz

és a kis huncutság az egészben csupán annyi:

míg én jó kedvvel iszogattam fröccsalapnak

a finom rizlingszilvánit

Imre itta meg hozzá fröccsnek az ásványvizet

s így mulattuk mi át a tinnyei ivóban

az egész estét

 

Valahogy így képzelem el

egy eszményi mennyei hörpintőben

Csokonai Vitéz Mihály és druszája

Tompa Mihály fröccsözgetését is

bár nem egész hiteles valósággal

mert tudvalevő: nem voltak kortársak –

ezért kissé csalfa módon

a fogyasztási szokásaikat jellemző

strófák segítségével idéztem meg őket…

 

 

I. Kis csikóbőrös gólyafröccs

 

Ha szihatok borotskát,

A gondjaim tsutsúlnak.

Ki boldogabb halandó

Mint aki nem sohajtoz?

Ki bóldogabb magamnál? –

Héj Vízivók! Be sürü

Potsolyába foly világotok!

                       (Csokonai: A Búkergető)

 

Agy-zavaró bor, félre előlem!

           Életadó fris víz italom,

 

Tőle vidúl  a lankadozó test,

           Tőle nyer éltet játszi dalom.

                       (Tompa: Víz-dal)

 

 

II. Csikóbőrös hosszúlépés

 

„Szép volt Filéta, s ifjú,

Szerelem s dalok barátja;

De béka módra zengett,

Tsigaként tudott szeretni,

Bámulsz-e? Vízivó volt. –

Héj víziszák! Be sáros

Elmétek és világtok! –”

                       (Csokonai: A Búkergető)

 

„Tiszta vizemtől éber az elme,

S vídor egészség futja erem;

Gyógyszerem a víz, tőle hanyatló

Életerőmet visszanyerem.

 

Habkeblű lány! nézd mi sietve

Fut le előttünk a patak-ár,

Tölts poharamba tiszta vizébül,

Míg zivatartól nem lepi sár.”

                       (Tompa: Víz-dal)

 

 

III. Házmester – Csikóbőrös gólyafröccsből

 

„S ha lángra kap szerelmem,

Óh, millyen édes a bor!

Látám az álnok ámort

A rozmaring-ligetben.

Látám magát alunni:

megszántam és ölembe

Ringattam a kis alvót.”

                       (Csokonai: A hafíz sírhalma)

 

„Kantsót fiú! veszendő

Ez élet és elölünk

Mint egy palatzk bor elfogy.

Hát kurta napjainkból

Hányat lelopnak a búk!

Mért bokrosítsam a bajt?

 

Miért fogyasszam éltem,

Míg a gohér virágzik?

Iszom ha szívem örvend,

Iszom ha bánat éri;

S ha szíhatok borotskát

A gondjaim tsutsúlnak.”

                       (Csokonai: A Búkergető)

 

Míg sokat a bús pincze-homályban

Vészteli kedv kap karjaira:

Én leterülök szomjamat oltó

Hűs patak árnyas partjaira;

 

Ott az ujító nedvet iszom; majd

Benne füresztem tagjaimat,

Csöpjeitől a víg elevenség

Szállja meg izzadt homlokomat.”

                       (Tompa: Víz-dal)

 

Epilógus:

Erre mondják végül

hogy kinek a pap

kinek a papné

kinek – kinek szíve vágya

vagy ízlése és vérmérséklete szerint –

 

Annál a bizonyos mennyei –

költőket ezzel-azzal amazzal

kínálgató asztalnál

Petőfi nem tudom

hogyan s milyen módon

és arányban szállna be

ebbe az eszményi fröccsözésbe…?

„Ez a kérdés, válasszatok!”

 

Lukanénye, 2006. július vége

(A bordalverseny győztes fröccsénete)