3 csikóbőrös gólyafröccs Csokonai- és Tompa-versszakokból
Mondhatnám furcsa egy képződmény
és bárki gondolhatja
hogy az ilyesmi valóban
csak a költészet emelkedett
tartományában fordulhat elő
hasonlóképpen mint ahogyan az
e sorok szerzőjével
úgy két-három évvel ezelőtt
a valóságban is megesett
a Pest megyei Tinnyén
Kossuth Lajos
egykori választókörzetében
V. I. régi jó költő barátomat
látogattam ott meg
aki a nevezetes esemény időpontjában
közel húsz éve nem fogyasztott
semmilyen izgatószert vagy szeszes italt
sőt még a bort az istenadta bort sem engedte
Buddha szent eszményeinek sugallatával
megszentelt lényéhez
Unszolásomra – mivel a Pilisben bóklászva
igencsak megszomjúhoztam –
végül hajlandó volt betérni
a helyi vendégfogadó bűnös épületébe
s szent fogadalmát kíméletlenül megtartva
természetesen csakis
buborékmentes minőségi ásványvizet
volt hajlandó fogyasztani társaságomban
Én kissé maradi jobb szóval hagyománytisztelő módon
igazi magyar bort kértem szomjam enyhítésére
s kiránduló kedvem derűjének szinten tartására
– mindez rendben is lett volna
ha Budapestre érkezvén
ismerős baráti körökben
nem kezdem el nagy álnokul-galádul
azt terjeszteni: Képzeljétek!
bizony már a mi Imrénk sem az a jól megszokott szentéletű
hiszen a tinnyei korcsmában tegnap egész este
együtt fröccsözgettünk…
– Bolondokat beszélsz az lehetetlen – hajtogatták egyre
míg én ugyancsak ellenkeztem hogy az bizony igaz
és a kis huncutság az egészben csupán annyi:
míg én jó kedvvel iszogattam fröccsalapnak
a finom rizlingszilvánit
Imre itta meg hozzá fröccsnek az ásványvizet
s így mulattuk mi át a tinnyei ivóban
az egész estét
Valahogy így képzelem el
egy eszményi mennyei hörpintőben
Csokonai Vitéz Mihály és druszája
Tompa Mihály fröccsözgetését is
bár nem egész hiteles valósággal
mert tudvalevő: nem voltak kortársak –
ezért kissé csalfa módon
a fogyasztási szokásaikat jellemző
strófák segítségével idéztem meg őket…
I. Kis csikóbőrös gólyafröccs
Ha szihatok borotskát,
A gondjaim tsutsúlnak.
Ki boldogabb halandó
Mint aki nem sohajtoz?
Ki bóldogabb magamnál? –
Héj Vízivók! Be sürü
Potsolyába foly világotok!
(Csokonai: A Búkergető)
Agy-zavaró bor, félre előlem!
Életadó fris víz italom,
Tőle vidúl a lankadozó test,
Tőle nyer éltet játszi dalom.
(Tompa: Víz-dal)
II. Csikóbőrös hosszúlépés
„Szép volt Filéta, s ifjú,
Szerelem s dalok barátja;
De béka módra zengett,
Tsigaként tudott szeretni,
Bámulsz-e? Vízivó volt. –
Héj víziszák! Be sáros
Elmétek és világtok! –”
(Csokonai: A Búkergető)
„Tiszta vizemtől éber az elme,
S vídor egészség futja erem;
Gyógyszerem a víz, tőle hanyatló
Életerőmet visszanyerem.
Habkeblű lány! nézd mi sietve
Fut le előttünk a patak-ár,
Tölts poharamba tiszta vizébül,
Míg zivatartól nem lepi sár.”
(Tompa: Víz-dal)
III. Házmester – Csikóbőrös gólyafröccsből
„S ha lángra kap szerelmem,
Óh, millyen édes a bor!
Látám az álnok ámort
A rozmaring-ligetben.
Látám magát alunni:
megszántam és ölembe
Ringattam a kis alvót.”
(Csokonai: A hafíz sírhalma)
„Kantsót fiú! veszendő
Ez élet és elölünk
Mint egy palatzk bor elfogy.
Hát kurta napjainkból
Hányat lelopnak a búk!
Mért bokrosítsam a bajt?
Miért fogyasszam éltem,
Míg a gohér virágzik?
Iszom ha szívem örvend,
Iszom ha bánat éri;
S ha szíhatok borotskát
A gondjaim tsutsúlnak.”
(Csokonai: A Búkergető)
Míg sokat a bús pincze-homályban
Vészteli kedv kap karjaira:
Én leterülök szomjamat oltó
Hűs patak árnyas partjaira;
Ott az ujító nedvet iszom; majd
Benne füresztem tagjaimat,
Csöpjeitől a víg elevenség
Szállja meg izzadt homlokomat.”
(Tompa: Víz-dal)
Epilógus:
Erre mondják végül
hogy kinek a pap
kinek a papné
kinek – kinek szíve vágya
vagy ízlése és vérmérséklete szerint –
Annál a bizonyos mennyei –
költőket ezzel-azzal amazzal
kínálgató asztalnál
Petőfi nem tudom
hogyan s milyen módon
és arányban szállna be
ebbe az eszményi fröccsözésbe…?
„Ez a kérdés, válasszatok!”
Lukanénye, 2006. július vége
(A bordalverseny győztes fröccsénete)