Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. szeptember–október / BIZÁNCI KÖLTŐK / Salamonhoz; Az örök igazságtalanságról; Leóhoz; Boriánhoz; Egy büszke orvoshoz; Konsztantinoszhoz; Az egerek ellen

Salamonhoz; Az örök igazságtalanságról; Leóhoz; Boriánhoz; Egy büszke orvoshoz; Konsztantinoszhoz; Az egerek ellen

Polgár Anikó fordításai

     

Salamonhoz

 

„Olyanná hogyha nem lesztek, mint egy gyerek,

a mennyek országát nem kapjátok ti meg” –

így mondja Krisztus és az evangélium.

Salamon, bíz, esélyt adott a sors neked:

hisz ész dolgában egy pólyással fel nem érsz,

hiába is kérkedsz, hogy bölcsek bölcse vagy.

 

 

Az örök igazságtalanságról

 

Teremtő szó! Talán igazságos, hogy az

összes teremtmény egyazon sárból való,

egy porból lettek és természetük közös,

ám oly nagyon különböző az életük?

Bizony, bizony, állandóság az nincs sehol:

a változás nem tudni, hogy jön el s mikor.

S ha úgy akarnád, hogy az élet sűrűjét

a tomboló rendetlenség kavarja fel,

ezer vagy tízezer gazdag közül csak egy

szerencsétlen, boldogtalan maradna lent,

s harmincezer nyomorban küszködő közül

szerencsés, boldog csak három kerülne fel.

Elsorvaszt hát az igazság utáni vágy,

s így szólok én hozzád, teremtő szó, Uram:

Ki mindig béketűrőnek mutatkozol,

hallgasd meg most is méltatlankodásomat!

Az egyiket saját kezed mintázta meg,

s a másikat más gyúrta ki? Hogy is van ez?

Nincs ott mindegyiken az ujjaid nyoma?

Az egyik nemcsak azt élvezheti, mire

szüksége van, hanem sokat azon felül,

s fölöslegben dúskálva tölti életét;

a másiknak jól jönne egy darab kenyér,

s talán az asztalról lehulló morzsa is.

Te igazságos Úr! Igazság hol van itt?

Meddig fog állni még e teremtett világ?

Remegtesd meg vagy küldj reá új vízözönt,

de most ne leljen új bárkára senki sem,

s egy új Noét ne küldj megint, pusztuljon el

mindenki, írmagnak ne hagyj most senkit sem.

S ha mint ígérted, béketűrő Krisztusom,

a földet már nem árasztod te újra el,

s ígéretedhez, jól tudom, tartod magad,

kezed Atlaszra sújtson és ledöntve őt

pusztítsd egyúttal az egész világot el,

keverve, elvegyítve földet és eget:

egyenlőség mindenkinek így jutna csak.

 

 

Leóhoz

 

Nincs egy vasad se, nincs botod se, nincs cipőd,

nincsen másik ruhád se, így az életed

apostoli, bár erre nem vágytál, Leó.

 

 

Boriánhoz

 

Borjú voltál, Borián, gyerekkorodban és

most, hogy felszarvaztak, lettél csak nagy ökör.

 

 

Egy büszke orvoshoz

 

Te orvos, dölyfös vagy, bár erre nincs okod:

ha pontosan megvizsgálod s átgondolod

megélhetésed min alapszik, úgy saját

magadtól is nyomban megundorodsz, hiszen

élelmedet trágyából és húgyból nyered.

Ne húzd fel hát olyan büszkén szemöldököd,

tekintsd inkább trágyával és húggyal teli

edényeid: belőlük táplálod magad.

 

 

Konsztantinoszhoz

 

Inkább a házban bent maradsz, mert undorodsz

a szennytől, ámde az veled van mindig is,

akár kijössz, akár a házban bent maradsz:

hisz mindenestől szennyes vagy, Konsztantinosz.

Ne undorítson az, mi oly rokon veled,

a szenny neked természeted, beláthatod.

 

 

Az egerek ellen

 

Nem használ itt a macska és a csapda sem:

a macskákat csak úgy nézik, mint társukat,

a csapda csak terített asztal őnekik,

távol van tőlük mindenfajta félelem,

természetes szorongásuknak nincs nyoma,

maguktól messze űztek minden rettegést.

Hiába fáradtam sok cselt eszelve ki,

a kártevő egérfajt elzavarni és

a házamból kiűzni mégse tudtam én.

Ó, átkozott és undorító állatok!