Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. szeptember–október / Izgalmi érem; Ilyen rúzs

Izgalmi érem; Ilyen rúzs

 

     

Izgalmi érem

 

Szekrényében halomszám fogkefék:

hányna az, ki egészen más

demonstrációkhoz szokott.

Nem úgy a „hapsik”,

kiknek zsebében kiszúrta

az izgalmi érmet,

amit aztán ha benyelt,

hát tanítani lehetett azt a hőfokot.

(Nonszensz, hogy ez nem is a testről szólt.)

 

Ha „betépett” (ez volt a szavajárása),

a szélekből egy darabot kitépett,

és magába helyezte,

majd a történés végén

hajszárítóval kezelte a nyelvét.

„Csak egy felszínes kis picsa vagyok!”

– röhögött, mindig a legjobbkor.

 

Mint aki víz alatt él,

nyomta a nem mérhető,

s még az is vakfolt maradt,

hogy szerette-e magában a szemitát.

 

Ebben az exkluzív időeltolódásban

kedvére túráztatta a többit –,

a szerepek föltétel nélkül terpeszben.

Egyáltalán: neki volt érzéke.

 

 

Ilyen rúzs

 

Kávéban a kanál, meg-

olvadt bugyidban a cukor:

beleheltük a hideg skodát,

ahogy dörzsölted csuklóm

ott, ahol felvágni szokták,

és csuklyában volt az ész,

mikor elharaptuk nyelvét:

Ilyen rúzs még egy nincsen.