Don Quijote; Kirill átkai

Don Quijote

Kapcsold ki a tévét, jegyezd meg a filmet, felejtsd el a címét.

Búcsúzz el az öt embertől, ne ígérj semmit.

Zsebszótárral írj önéletrajzot, Würzburgban van egy kocsma,

söröshordóit a te válladnak teremtették. Fizetésed kétharmadát

tedd félre. Emlékezz a filmre, de ne gyötrődj, igyál a vendégekkel.

Maradj ember, ez később fontos lesz. Ha tervedbe

közbeszól egy derék vendég, mert honfitársa motorhiba

miatt már a nagydíj második körében, légy udvarias,

mint az öt elhagyott óta mindenkivel.

Három hónap után elég pénzed lesz. Arrafelé minden

söröző netcafé, könnyen megtalálod a szigetet,

ahol a próbarobbantások zajlanak. Győzd meg a francia

kormányt, hogy nem vagy kém, játszd, hogy zavarba hoz a téma,

mint az ártatlanokat, az út árát úgy fizesd meg, mint akinek több

is van, vigyél fényképezőgépet. Amíg a néger zenekar

a Marseillaise-t játssza húszatok tiszteletére, bólints, a Haza

elrettentő ereje érdekel, nyugodtan aludni holott a terror.

Nevess a többiekkel, mikor a tiszt a biztonságos távolságról

viccel. A védőszemüveget tedd fel, ha gumiszalagja laza,

az ötéves a balodon segít. Most nagyon figyelj,

a visszaszámlálás monotóniája hirtelen értelmet nyer

(eszedbe jut a rendelő, ahol egyetlen bemondott nevet

értettél, a sajátodat), trois, deux, un, kapd le a szemüveget,

vakulj meg, mint aki az Istent látta.

Kirill átkai

Elmegyek – holnaptól fogva csak ti dőltök be magatoknak.

Igazságtok – hazugság, arany fényére szoruló,

szerénységtek – árán kelő tükör,

szelídségtek – álca mögött melegedő gyávaság,

szigorotok – dicsekvő kín, harangozástól harangozásig,

a tét – ki tudja le magát aznapra szűkszavúbban,

a pontosság – az öncsalás raktárnoka,

az erő – nevetek, arcotok, valóban, mint a kő,

foglyai vagytok, liliomtipró a gyerekkoré!

Elengedtek – holott Isten örökre

az ellenségé – egymásé.