Véletlen Művek
Mindenütt ezek a gördülő
utak, ezek a
vak termek.
Mennyi emberi érintés
nélkül halálra készülő
végtermék.
Nem baj, ha nem
tudni, mit nyomtat
rájuk a pusztulás.
Hegek betűit:
mennyi, mennyi
fölös tapasztalás.
Minek az arcok
táblái körben?
Elvégre
sötét tükörben
ellátni úgyis
az alvégre.
Nem baj: ha egyszer
mégis átjutok,
nem lassítok
és nem futok,
nyugodt leszek, derűs
és határozott,
ha majd egy másik
életbe lépek, mint egy
határozat.