(Park Güell); (Barceloneta); (La Rambla); (Plaça Sagrada Familia); (Parc de la Ciutadella)

(Park Güell)

Egy madár eszik fölöttem,

hallom a magvak kopogását

a pad körül, körülöttem.

Papucsok és szárnyak surrogása

az ösvény. Egy háromlábú kutya

körbesétál, de nem néz rám.

Vajon felismer-e

majd ez a park,

ha még egyszer eljövök?

A pálmafák törzse és a korlát,

Végighúzom az ujjamat a kerámián,

de csak a repedéseket érzem.

Mihez kezdjek ennyi részlettel?

Mint egy elszabadult léggömb,

erősebb kézre vágyom.

(Barceloneta)

Mire felébredek, minden bezár.

Napok óta próbálok eljutni a piacra,

de lassan kezdem feladni ezt is.

Eszek valamit, elszívok egy cigarettát

az erkélyen és

a szemközti házat figyelem.

Sirályok fészkelnek a tetején,

olyan a hangjuk, mint a kutyáknak,

egész éjszaka az ugatásukat hallgattam.

Az egyik irányban a strand van,

a másikban a kikötő,

kell lennie egy harmadiknak is,

de azt nem fogom megtalálni.

(La Rambla)

Persze, először rossz irányba

indultam el, kétszer is

végig kellett sétálnom az utcán.

Az esernyős háznál

egy kurva megfogta a kezem,

nem értettem, amit mond,

és ez jól is van így.

Végighullámzott lépteim alatt

a járda, míg kijutottam a tengerig.

Egy pakisztánitól vettem

két doboz sört befejezésül,

aztán leültem a partra

és figyeltem, hogyan

növekszik a sötét

amerre Kolumbusz mutat.

(Plaça Sagrada Familia)

Érzem a tömeget a hátam mögött,

érzem a súlyt, a lüktetést,

emberek, állatok és gépek masszáját,

és a teret, ami mégis érintetlen marad.

Csak a befejezhetetlenség

nyugtat meg, de fényképezők

kattognak, és beborul az ég.

A galambok gyűrűje

egyre szorosabb körülöttem

Mégsem nézek fel a templomra,

már nem akarom, hogy megtörténjen bármi.

(Parc de la Ciutadella)

Először is a papagájok,

végig a parkban, mindenhol,

csak ezután az emberek,

a madarakat jobban megértem,

mint őket, vagy a labdák pattogását,

és a kutyákat, ahogy utolérik a labdát.

Egy szökőkút csobogása a háttérből,

és persze az útkereszteződés, kicsit

távolabb. Aztán a pályaudvar,

a lassú nyögések,

ahogy elindul a szerelvény

(nem fogom megtudni, hová).

Végül pedig a tenger,

mindenen túl, alig hallhatóan

(lehet, hogy csak én képzelem ide),

de a hangok közül,

amiket összegyűjtöttem neked,

ez az egyetlen, ami nem hallgat el.

Az itt olvasható versek a Crossing Places – In The Dark címet viselő workshop barcelonai állomásán készültek 2007-ben. A workshop témája a vakság és a művészet kapcsolata volt, a szerző ezen a JAK küldötteként vett részt.