Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. február – Perem / Problémás nem, problémás fordítás

Problémás nem, problémás fordítás

Judith Butler: Problémás nem: Feminizmus és az identitás felforgatása. Balassi Kiadó, Budapest, 2006. Ford. Berán Eszter és Vándor Judit.

Judith Butlert magyarra fordítani nehéz. Ennek számos  oka van, s ezeket A. Timár Eszter fel is sorolja az első magyarul megjelent Butler-kötet, a Jelentős testek (Bodies That Matter: On the Discursive Limits of „Sex”. Magyarul: Új Mandátum, Budapest, 2005. Ford. Baráth Erzsébet és Sándor Bea) előszavában: Judith Butlert nem könnyű magyarra fordítani, mert a szövegeit eredeti nyelven olvasni sem könnyű, s ennek megint csak több oka van. (Butler híresen rosszul ír: talán itt-ott feleslegesen is bonyolultan fogalmaz, elveszíti egy-egy mondat grammatikai fonalát; bár ennél fontosabb, hogy nem is szándékozik egyszerűen fogalmazni: úgy ír a nemi szerepek és a szex[us/ualitás] diszkurzív korlátairól, hogy rá akar mutatni ezek nyelvi/diszkurzív konstruáltságára, s ez a rámutatás gyakran úgy történik, hogy mondatai szerkezete tükrözze mondandója többrétűségét.) Másrészt: sok szöveg, amelyre Butler a gender studies (nemiszerep-stúdiumok) már intézményesült, régen kötelező olvasmányaként hivatkozik, mindezidáig nem jelent meg magyarul. Maga a Gender Trouble (mostani fordítása szerint Problémás nem) sem jelent meg magyar nyelven a Jelentős testek előtt, holott az utóbbi kötetet Judith Butler tulajdonképpen válasznak szánta az előbbit ért kritikákra. Az 1990-ben megjelent Gender Trouble ugyanis sokat dicsért és rengeteget idézett alapműve Butlernek. A könyvet mégis számos kritika érte. Elsősorban az, hogy szerzője túlságosan is csak a diskurzusra koncentrál, és szem elől veszíti a test anyagiságát, miközben a „biológiai” nem diszkurzív konstrukcióját elemzi. (Vagyis azt, hogy a nyelv milyen működéseiben gondolkodunk a nemekről, milyen nyelvi működések eredményei a nemek, az a „biológiai nem” is, amelyet a gender–sex distinkciót alkalmazók gyakran eleve adottnak, a nyelv előtt is valóságosnak tételeznek, hiszen éppen ez a distinkció lényege: szerintük a sex, a „biológiai nem” eleve adott, a gender pedig, a „társadalmi nem”, a társadalom konstrukciója.) Az angolul 1993-ban megjelent Bodies That Matter/Jelentős testek tehát jelentős részben válasz a Gender Trouble-t ért kritikákra.

                     

Hogy magyarul miért a később írt könyv jelent meg mégis előbb? Ennek is számos oka van. Egyrészt az, hogy magyarul nagyon kevés gender-alapmű jelent még meg, és a szűkös pályázati források miatt a Judith Butler megjelentetésére először vállalkozó kiadó munkatársai úgy látták, hogy néhány éven belül csak egyetlen Butler-könyv kiadására lesz lehetőség. S mivel a Jelentős testek részben megismétli, részben továbbírja/magyarázza a Gender Trouble érvelését, úgy döntöttek, hogy Butler elméleti okfejtését a magyar közönség alaposabban megismerheti, ha a második kötet jelenik meg először magyar nyelven. S bár a kötet egyik fordítójaként elfogultnak tűnhetek, azt kell mondanom: a magyar Jelentős testek valóban alkalmas rá, hogy a magyarul olvasók megértsék Butlert (még ha ez nehéz vállalkozás is), míg a néhány hónappal ezelőtt magyarul megjelent Problémás nem nem alkalmas erre. Megint csak: számos okból nem. Egyrészt azért, mert nyilvánvaló, hogy a fordítók maguk sem mélyültek el Judith Butler munkásságában, és gyakran nem értik, amit ír. Így kényszeredetten követik Butler bonyolult, gyakran sokszorosan összetett mondatait, arra viszont nem marad (intellektuális) energiájuk, hogy a szöveget magyarítsák. Én magam, mivel többször is olvastam a Gender Trouble-t eredetiben, a pontos (túl pontos, gyakran szóról szóra haladó) szövegkövetés miatt szinte minden mondatot angolul értek meg a magyar kiadásból, vagyis eleve angolra visszafordítva tudom csak érteni a mondatokat – ám ha nagyon igyekszem, hogy magyar mondatokként olvassam őket, akkor lépten-nyomon grammatikai hibákba, rossz, torz, magyar nyelven értelmetlen, helytelen, „tükörfordított” kifejezésekbe ütközöm. Ráadásul éppen azért, mert a fordítók munkáján látszik, hogy nem szoktak hozzá Butler elméleti munkáinak értelmezéséhez, néhol olyannyira elveszítik a fonalat, hogy a gyakran használt, hasonló, ám egymással ellentétes szavakat felcserélik: heteroszexualitás helyett például véletlenül homoszexualitást írnak, és így Butlert az ő magyarításukban olvasók szintén könnyen elveszíthetik a fonalat.

Mindez mindjárt a Judith Butler által a könyv eredeti megjelenésénél majdnem egy évtizeddel később, 1999-ben írt előszóból is látszik, amelyet a magyar kiadásban közölnek. Judith Butler 1990-es Gender Trouble-jére egészen biztosan nem hivatkoznak sokan a „homoszexuális elméletalkotás” alapszövegeként, ahogyan azt a magyar fordítás állítja (7.): az eredetiben a magyarra lefordíthatatlan „queer” elmélet szerepel, amely éppen azért született, hogy vitassa a diskurzus korábbi hetero/homoszexuális felosztását – s ennek az egyik alapműve Butler könyve. A queer kifejezést viszont a fordítók következetesen és értelemzavaróan homoszexuálisnak fordítják. (A kifejezésről és magyar használatáról ezeket a szövegeket érdemes elolvasni: Annamarie Jagose: Bevezetés a queer-elméletbe, Új Mandátum, Budapest, 2003, előszó; illetve A. Timár Eszter lektori előszója a Jelentős testek magyar kiadásában.) S ha valaki szeret magyarul fogalmazni, annak nehéz fennakadás nélkül olvasnia egy ilyen mondatot (szintén a 7. oldalról): „1989-ben nagyon foglalkoztatott, hogy kritika alá vonjam a feminista irodalomelmélet egy bevett heteroszexuális feltevését.” Igaz, ez a mondat, ha nem szép is, legalább nem tartalmaz félreértelmezést, így végül is kihámozható belőle, amit Butler állít. Hasonló mondatból rengeteg akad az előszóban: „Röviden: ebben az elméleti keretben az ember nő, amennyiben úgy funkcionál, mint aki az, a domináns heteroszexuális keretben van, és ha megkérdőjelezi ezt a keretet, az talán olyan, mintha elveszítene valamit a társadalmi nemen belüli helyének érzetéből.”

De nemcsak az elméleti szövegekben járatlanok a fordítók (és a lektor): az 1999-es előszóban szereplő „gay” szót, amely a magyar nyelvben legalább egy évtizede melegként jelent meg és van töretlenül jelen, a magyar kiadás „homokos”-nak fordítja – vagyis egy évtizedek óta nem pejoratív, a meleg mozgalom által használt szót egy olyan gúnyos kifejezésre cserélnek, amelyet Butler soha nem használna, hacsak nem éppen a negatív konnotációjú megnevezések jelentéstartalmát elemzi. Ami enyhén szólva is kínos. Ám sajnos hosszan sorolhatók a további értelemzavaró és hozzá nem értést tükröző hibák. A „transgender” jelentése például magyarul transznemű, és az előszóban Butler melléknévként használja. Egyrészt hibás, másrészt grammatikailag is értelemzavaró tehát „transztársadalmi nemként” fordítani. S persze Butler nem „leolvasni” akarja a nemek performativitását egy Derrida-szövegben, hanem értelmezni („read”, 16.). Az pedig, hogy egyes emberek vagy csoportok szexualitása a kulturális értelmezhetőség mátrixának szélein helyezkedik el, véletlenül sem fordítandó „kulturálisan szélsőségesnek” (19.): hiszen Butler éppen azt magyarázza, hogy miként tételezik a kulturális diskurzusok szélsőségesnek mindazt, ami nem az általuk meghatározott normalitás keretei között mozog – de a kultúra „széleiről” nem ő mondja azt, hogy „szélsőségesek”. Éppen arról van szó, hogy őt tekintik bizonyos domináns diskurzusok a szélen állónak vagy szélsőségesnek, a maguk normatív nézőpontjából. Az olyan hibákra, mint az alanyok és állítmányok számának/személyének nem egyeztetése, a sokkal súlyosabb értelmezésbeli hibák miatt nem is érdemes kitérni.

                   

Miről is ír Judith Butler a Gender Trouble-ben?

                 

Butler szerint a biológiai nem, a társadalmi nem és a szexualitás kategóriáinak koherenciája, amely természetesnek látszik (valaki születésekor azt mondja az orvos: „Kislány!”/„Kisfiú!”, a gyermek fokozatosan megtanulja, mi mindent vár el a környezete a nőktől/férfiaktól, nővé/férfivá válik, és a nők/férfiak dolga az, hogy férfiakhoz/nőkhöz vonzódjanak, tehát heteroszexuális lesz), nem más, mint kulturális konstrukció: társadalmunk felépítménye, amelyet stilizált aktusok ismétlése hoz létre. A megszámolhatatlan ismétléstől tűnik úgy, hogy van egy (illetve szám szerint kettő) alapvető (társadalmi) nem. Ezért mondja Butler, hogy a nem és a szexualitás performatív – vagyis egyfajta előadás, állandó és ismételt előadottságában létező kategória. Ez az „előadás” ugyanakkor nem önként választott dolog: a nemével és vágyával jelölt szubjektumot a társadalom szabályozó rendszerei (diskurzusai) hozzák létre. Ezek a rendszerek/diskurzusok határozzák meg, hogy mit tekintenek a társadalom tagjai érthetőnek, értelmezhetőnek: vagyis előre adott, hogy a nemek és a szexualitások mely megjelenési formái lehetnek egyrészt „érthetőek”, másrészt „természetesek”.

A nemet sokan olyan természetes biológiai tényként fogják fel, amely „magáért beszél”, azaz kizárják, hogy a biológiai nem maga is konstrukció. Butler éppen erre irányítja a figyelmet: a két nem „ténye” az alapja a további társadalminem- és szexualitás-konstrukcióknak. A két nem „természetessége” az alapja a kétféle társadalmi nem(i szerep) és a heteroszexualitás „természetességének”. A hatalom milyen konfigurációja konstruálja a szubjektumot és a Másikat, a bináris keretet és a „férfi” és „nő” terminusok belső stabilitását? Milyen tiltások és parancsok működnek ezekben a konstrukciókban? „Csak akkor nem okoznak bajt, ha alkalmazkodnak a heteroszexuális mátrixhoz, amelynek keretében a nemet és a vágyat látjuk/elgondoljuk? Mi történik a szubjektummal és a nemi  kategóriák stabilitásával, ha leleplezzük a heteroszexualitás – az ontológia ezen fedőkategóriát létrehozó és objektivizáló – episztemikus rezsimjét (...)?” (8.) Illetve: „Hogyan lehet egy episztemikus/ontológiai rezsimet megkérdőjelezni? Hogyan lehet »bajba hozni« azokat a nemi kategóriákat, amelyek fenntartják a nemek közötti hierarchiát és a kötelező heteroszexualitást?” (Uo.) Ezeket a kérdéseket elemzi Butler a Gender Trouble-ben. S valóban sok-sok kérdést tesz fel, ilyeneket: „Nőnek lenni tehát természeti tény vagy kulturális performance? Esetleg maga a természetesség sem más, mint diszkurzívan behatárolt performatív aktusokon át teremtett, a testet a »nemek« kategóriáin át és azokon belül létrehozó dolog?” (Uo.) S válaszaiban arra jut, hogy diskurzusaink egyik legfőbb működései elve, hogy eredetként és okként határoznak meg egyes kategóriákat, amelyek következményei intézményeknek, gyakorlatoknak és diskurzusoknak. Butler munkájának központi törekvése annak vizsgálata, hogy mi a politika, a politikai ebben a működési elvben: hogyan hatja át diskurzusainkat (illetve jelen esetben a nemekről szóló diskurzusokat) sokféle ideológia és érdek. „Azok az »érthető« nemek, amelyek valamiképpen intézményesítik és fenntartják a biológiai nem, a gender, a szexuális gyakorlat és a vágy közötti koherensnek és kontinuusnak tételezett viszonyokat. (...) Azt a felfogást, hogy a nemnek »igazsága« van, a koherens nemiszerep-normák mátrixán át koherens identitásokat létrehozó regulatív (szabályozó) gyakorlatok szülik” – hangsúlyozza Butler (17.).[1]

Mindehhez elemzi a feminista politikai mozgalmak szubjektumfelfogását és működési elveit; a nemek társadalmi működését korábban elemzőket, a gender studies alapszövegeit (Beauvoir-tól a kortárs franciákig: Irigaray-ig, Kristeváig és Wittigig); az ideológiák működésének és genealógiájának kritikai vizsgálóit (Althussertől Foucault-ig); a pszichoanalízis alapszövegeit (Freudtól Riviére-en át Lacanig); konklúziójában pedig a paródia (a performativitás leleplezése és leképezése) politikumáról, illetve megint csak a feminista mozgalmak stratégiáiról ír.

                 

Miért nehéz mindehhez eljutni a Problémás nem magyar kiadását olvasva?

                     

Mert a szöveg csúnya és magyartalan. Az első rész első alfejezetének címe például: „Nők” mint a feminizmus alanya. Van ebben a címben egyeztetési hiba, de bántóan hiányzik az elejéről egy névelő is: ahogyan a magyar kiadás alcíméből (Problémás nem: Feminizmus és az identitás felforgatása) is. Igaz, az első rész címe is ez: „Biológiai nem / társadalmi nem / vágy alanyai” – egyrészt megint csak bántó a névelő hiánya, másrészt Butler nem alanyokról, hanem szubjektumokról értekezik. De a nyelvérzéket sértő megfogalmazásoknál sokkal inkább nehezítik az olvasást a fordítás más hibái. Értelemzavaró az „or, indeed” kifejezést „valójában”-ként fordítani, amikor a jelentése nem ez, hanem inkább „sőt, egyenesen” (40.). Vagy nézzük ezt a mondatot: „Bár a társadalomtudósok úgy beszélnek a társadalmi nemről mint elemzési tényezőről vagy dimenzióról, megtestesített személyekre is alkalmazzák, mint a biológiai, nyelvi és/vagy kulturális különbség egy »jelét«.” (52.) Az eredetiben: „Although social scientists refer to gender as a »factor« or a »dimension« of an analysis, it is also applied to embodied persons as a »mark« of biological, linguistic, and or cultural difference.” (9.) A mondat fordítása tipikus példája annak, ahogyan a fordító próbálja követni az angol szöveget, miközben nem érti, amit Butler mondani akar. Az idézőjelek következetlen használatával elvonja a figyelmet arról, hogy mikor idéz bizonyos terminusokat, és mikor akar Butler rámutatni ezek elfedő működésére egyes szövegekben; a szolgai fordítás ugyanakkor elveszi a hangsúlyt a „jel(ölő)ről”, és ezzel a mondat magyarul el is veszíti jelentését: mintha Butler nem a terminológia következetlenségeit elemezné – hiszen a magyar mondat a „megtestesített személyekre” helyezi a hangsúlyt. S nem mellesleg: Butlernál az „embodied” „testével jelölt” személyt jelent inkább, mint „megtestesülést”.

Sajnos nagyon sok példát sorolhatnék az értelemzavaró (értelmetlen) félrefordításra. És sajnos ezek gyakran olyan erőteljes tézismondatokban fordulnak elő, mint ez itt: „Mind a maszkulin, mind a feminin pozíciók tiltó törvényeken keresztül intézményesülnek tehát, amelyek kulturálisan érthető társadalmi nemeket hoznak létre, de pusztán egy tudattalan szexualitás létrejötte során…” (80.) Az eredetiben: „Both masculine and feminine positions are thus instituted through prohibitive laws that produce culturally intelligible genders, but only through the production of an unconscious sexuality…” (28.). A magyar fordításban túl sok „amely”-es utaló szerkezet van: ezeket szerencsésebb lett volna legalább helyenként előrehelyezni, ilyesféleképpen: „Mind a maszkulin, mind a feminin pozíciók a kulturálisan érthető társadalmi nemeket létrehozó tiltó törvényeken keresztül intézményesülnek”. A valódi gond viszont a „pusztán” szó használata, amelytől a mondat értelmét veszti, hiszen az eredeti azt hangsúlyozza, hogy az elemzett folyamat „csak így” történhet meg.

Ahogyan a szöveg utalásrendszere bonyolódik, úgy veszíti el a fordítás is végképp az értelmét. A 123. oldalra odáig jutunk, hogy egy mondatból a fordító kihagy szavakat (így ahelyett, hogy arról írna, hogy Luce Irigaray elemzése szerint mi is zajlik a femininitás struktúrája és a melankólia között, a magyarban ez szerepel: „a szerkezet és a melankólia »kölcsönös kordában tartják egymást«”. Majd ugyanez a mondat így folytatódik: „kevés próbálkozás történt a homoszexualitás melankolikus tagadásának/megtartásának megértésére, és a társadalmi nem létrehozására a homoszexuális kereten belül.” Ennek a mondatnak nincs értelme. Csakhogy az eredeti ehelyett ilyesmit mond: kevés próbálkozás történt a homoszexualitás melankolikus tagadásának/megtartásának megértésére a társadalmi nemek heteroszexuális keretben zajló létrehozásának vizsgálatában. A mondat szerkezete miatt egyszerre mondhatja azt is, hogy a társadalmi nemek jönnek létre heteroszexuális keretben, vagy hogy értelmezésük zajlik abban. Éppen ezért nehéz Butlert fordítani, még akkor is, ha valaki érti, mit akar mondani.

Nem igényelne alapos Butler-ismeretet, csak némi jártasságot a posztstrukturalista társadalomtudomány terminológiájában az, hogy az „agency” kifejezést a fordító ne „ügynökségnek” fordítsa (131.), a „constituency”-t pedig ne „választókerületnek” (241.). S ezt éppen a konklúzióban teszi, amikor Butler a feminista politika elemzéséhez tér vissza, illetve annak a paradoxonnak az elemzéséhez, hogy minden „mi” meghatározás kizárja a mozgalom által képviselni akart emberek bizonyos csoportjait. Ugyanitt Butler azt is mondja, hogy emiatt nem kell kétségbeesni, hiszen ez önmagában nem ok az elkeseredésre, vagy legalábbis nem kizárólag elkeseredésre nyújt okot – hiszen a jelenség vizsgálata a politikai elemzések új területeit nyitja meg. A szöveg magyar fordítói viszont a könyv végére érve sem értették meg Butlert: a „not only cause for despair”-be a fordító beleért egy névelőt, és így fordítja (félre): „nem az egyetlen ok” a kétségbeesésre.

S valóban: a kétségbeesésre nyomósabb ok, hogy az Open Society Institute támogatásával megjelent egy értelmetlen Butler-kötet, amely bizonyára nem jelenik meg hamarosan újra magyarul, ebben a formában viszont használhatatlan. Judith Butler 1990-ben megjelent alapművét, amelyet angolul (és más nyelveken) számtalanszor idéznek konferenciákon szerte a világon, magyarul nem lehet idézni, mert legtöbb mondata tébláboló, tükörfordított, magyartalan, grammatikailag hibás, terminológiai szempontból következetlen, vagy egyszerűen félreértésekből, Butler szövegének nem értéséből adódóan értelmetlen. S ezért természetesen nem csupán a fordítókat terheli felelősség, hanem a kiadót, a kötet lektorát és szerkesztőit is, de még az Open Society Institute fordításokat támogató programjának illetékes munkatársait is, hiszen ők a költségek kifizetése előtt meg szokták vizsgálni a kiadandó szövegek minőségét.

Kár mindezért, már csak azért is, mert a kötet egyébként szép. A Ballasi Kiadó „Feminizmus és történelem” sorozatának tagjaként kézhez álló, szépen és jól olvasható betűtípussal nyomtatott könyv tartalmazhatná mindazt, amit Butler végiggondolt. A felnőttcipőbe bujtatott kislánylábat ábrázoló festmény is jól mutat rajta, igaz, a könyv eredeti, 1990-es kiadásának borítóján szereplő kép (a két hosszú ruhás, meghatározhatatlan nemű gyerekről készült, fakuló fénykép) inkább tükrözi a kötet mondandóját, mint a piros, magas sarkú női cipőbe bújt kislányláb: az utóbbi a kötet borítóján kicsit ráerősít arra a sztereotípiára, hogy „a problémás nem” a nőké, illetve hogy a problémát valahol a nemiszerep-tanulás folyamatában kell keresnünk – holott Butler azt hangsúlyozza, hogy maga a kétosztatú nemrendszer is társadalmi/nyelvi konstrukció, vagyis éppen az a probléma gyökere, amit olyan sokan természetesnek tekintenek. No de az illusztrációként használt kép leszűkítő értelmezést lehetővé tevő mivolta tényleg sokkal kevésbé problematikus, mint a szöveg maga.

               

           

[1] A fenti bekezdésekben saját Butler-fordításaim szerepelnek, az oldalszámok az eredeti kiadásra vonatkoznak: Gender Trouble: Feminism and the Subversion of Identity. Routledge, New York – London, 1990.