Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. július–augusztus – 1968 / A kritikus álma

A kritikus álma

Földényi F. László: Az ész álma. Kalligram, Pozsony, 2008

Földényi F. László harminchárom esszéjét, az utóbbi hét évben, a nagyobb művek mellett született elegyes írásait tartalmazza ez a gyűjteményes kötet. A tárgyi érdeklődés is vezethet bennünket, amikor forgatjuk: például ha utána akarunk nézni a töredék esztétikai fogalmának, vagy Goya, vagy a mai képzőművészet, vagy a fordításkritika és a recepció kérdése, vagy a Harmonia Caelestis érdekel bennünket, és főként, ha Jovánovics – itt abba is hagyom a felsorolást, mert hosszú lenne a katalógus.

Olvasható aztán úgy is Az ész álma, mint Földényi legfontosabb témáinak, mániáinak újabb variációsorozata. Ezek a témák pediglen: a test–lélek–szellem elkülönbözései és összefüggései, a metafizikai dimenzió és ennek elvesztése, a transzcendencia iránti fogékonyság, illetve a botfül, a melankólia és a felkavaró boldogság állapotai, az álom mint test és lélek egymásra találása (ezt az eszmefuttatást kiváltképp élveztem), a szubjektivitás tartalmai és formái – ez a lista sem lenne rövid, ha most előterjeszteném, és ugyanolyan sajátszerű lenne, mint az előbbi. A katalógust és a listát keresztezve formás esszét lehetne kanyarintani Földényi F. Lászlóról, most azonban, ebben a koranyárban, még az izzadáson innen, de a tavaszra való rácsodálkozáson túl, a tárt ablak alatt ülve, miközben a szellő érzékien felduzzasztotta a függönyöket, és finoman helyezgette, kevergette a levonat lapjait, másfajta mozgásra lettem figyelmes.

A papírhalmokra helyezett kövecseim elmozdultak, és az egyébként nem időrendben sorakozó szövegek témái, motívumai, kulcskérdései kavarogni kezdtek. Addig-addig, mígnem látni véltem egy másik könyvet, mely ugyancsak nem kronológiai meghatározottságú, viszont egy és egyetlen, intenzív lelki és szellemi élet sodrása viszi elejétől fogva. Új meg új témák vetődnek fel benne – utcán és könyvtárban és múzeumban botlunk beléjük –, és régi meg annál is régibb témák elevenednek meg, válnak papírízűből életszagúvá. Ez az elképzelt könyv olyasszerű, mint Augustinus Vallomásai és Marcus Aurelius Elmélkedései, de van benne valami a régi szerzetesek ún. lelki számadásaiból és Szerb Antal könyvfaló és regisztráló, kontrollált hedonizmusából is; van benne valami Goethe Itáliai utazásából és Danilo Kiš késő modern, ironikus enciklopédia-ideájából. Egy nagyon is magyar és nagyon is európai könyv, erőteljes Közép-Európa beütéssel.

Debrecenben kezdődik, és például az én saját alföldiségemnek is számos mulatságos vonására rávilágít; aztán Budapesten folytatódik, a már nem létező, kopottas Budapesten, ahol nem volt könnyű autonóm gondolkodóvá válni és a személyes integritásunkat kihordani. Ez egy olyan fejezet, akár a kivénhedt ragadozóként szuszogó pesti bérházak homlokzata, sok szeméttel, kosszal és sebbel. Fejünkben a totalitárius állapotok logikájával való leszámolás indulati és gondolati kényszerével. Ezután következik a szabadulás – az utazások, kirándulások, úti elmélkedések tekervényei, figyelmes bolyongások, az inspiráció pneumatológiája és biológiája. Végtelen horizontok megnyílása és bezárulása. A demokrácia nyelvének tanulása. És a visszatérések az egyre sebesebben változó és báját veszítő Budapestre; az összemérések, az elszomorodások és a ritka szép rátalálások alkalmai. Itt sort kerítünk a szembenézésre történelmi tudatunkkal, közép-európaiságunkkal, nem nagyon szeretett magyar mentalitásunkkal, „elhallgató kultúránkkal” és minden bajunkkal, hogy utána belevágjunk a nagy föladatba, ami a szubjektivitás felszabadítása és az érzékiség visszahódítása lenne.

És közben, a szellem- és élettörténeti, csatangoló fejezeteken végig ott húzódna egy vörös fonal, mely azonban fonalnak igencsak paradox, mivel nincs linearitása, és a színe sem látható. Talán azért nem, mert ő az, ami színt ad. Ez a vonulat vagy fonulat, vagy talán inkább spirális, nem törődik térrel és idővel, Európával és Budapesttel, évszázadok és évtizedek múlásával, hanem folyton a kilépésről, a határátlépésről, az örökkévalóról, a másik dimenzióról, az érthetetlenről ad hírt. És folyton föl is bontja, kikezdi azt az önépítő, mégiscsak polgárinak nevezhető, bár annál törékenyebb és érzékenyebb, no és (titokban) szenvedélyesebb individuumot, aki a szerző. Ez a spirális textus nem különálló lenne ebben a könyvben, hanem egy titkos fejezet, mely az összes többibe belefúrja magát, és ott szubverzív munkát folytat, ugyanakkor meg is nyitja a szöveghelyeket. Drámai eseménysor is belefűződne ebbe a nagy, feltört egészbe, benső drámák karikáival, jó sötét mélypontokkal, és fellélegzések nappalai vagy éjszakái kötnék össze a mélyen ülő szemeket.

Ebben a könyvben az életképek, városrajzok, útleírások, valamint a könyvek, képtárak, múzeumok ihlette elmélkedések, geográfia és metafizika, hétköznapi élet és kultúra nem párhuzamos, hanem kereszteződő történeteket alkotna. Lennének benne portrék és pillanatfölvételek is mindenféle emberekről, élőkről és holtakról, művészekről és azokról, akiket nem érdekel a művészet. No és szerelmi szála is lenne persze a műnek, őrült bonyodalmakkal, gondolom, ezt Földényi még meg fogja írni.

Nem töredékek halmazának képzelem ezt a könyvet, mert jócskán lenne benne folyamatosság, sőt ez lenne a fontos, a sodrás, az elejétől-végig pilinszkys ereje. Nem is önéletrajznak képzelem, mert éppen az én szétágazásairól és felbontásáról szólna, a felbomlás – a zavarodottság, a téboly és a halál – témáját sem kerülgetve. Az én és a világ határai folyton elmozdulnának, egymásba tűnnének, és létrejövőben lenne olyasmi, ami más, mint a valamiképpen mindig átkozott én. Idézetek is lennének ebben a könyvben szép számmal, gazdagon, és ábrák, képek, hogy ezekkel az idegen anyagokkal még jobban felbomlasszuk az önéletrajziságot. Ez a tét: hogy merészelünk-e találkozni valami rajtunk, városunkon, kontinensünkön, glóbuszunkon, nyelvünkön, magunkon túlival. Izgalmas kalandregény lenne ez! Tulajdonképpen már megvan, itt van, ahol álmodik az ész is – már csak egy nagyobb széllökés kell, hogy jól összeforgassa a lapokat.