Csípős-savanyú leves; Az óceánevő

Csípős-savanyú leves

Nem bírom nyugton megenni a levesem

Finom csípős-savanyú pont megfelelő

Hőfokon ahogyan szeretem

    Hi

           Hi

                   Hi

Mert a szomszéd asztalnál

Három fiatal lány beszélget

Hogy mikor írták alá a japánok

   Ha

           Ha

                   Ha

A békét igen persze negyvenötben

Alighanem nyáron amikor Montgomery

Aki már Shakespeare-nél is

   Hu

           Hu

                   Hu

Előre sajnálta a védekezni képtelen

Százezres japán falukat

Így mondták hogy a falukat

   Hü

           Hü

                   Hü

Szóval Hirosima meg Nagaszaki után

Nyáron vagy már ősz elején

Jaj már tudom szeptember másodikán

   He

           He

                   He

Pedig ez volt a legkönnyebb tétel

Féltem belehúzok valami szarba

De csak a világháborút kaptam

   Na

           Ja

                   Ja

                           Ja

Az óceánevő

Ma vettem egy tubus óceánt.

Lementem a boltba, és ott volt

A margarinokon kettő. Pontosan

Ketten ott hevertek, ezer és ezer

Margarin tömege felett.

Két tubus óceán… – suttogtam –

Biztosan szerelmesek egymásba.

Mert, ha az ember szerelmes,

Akkor kicsit olyan, mint a költő.

Mert ha az ember szerelmes,

Akkor kicsit olyan, mint a filmben

A komoly hős és kacér hősnő.

Mert ha az ember szerelmes,

Nem is veszi észre, hogy ő a színész,

A díszletes, a kaszkadőr és a rendező.

Mert ha az ember szerelmes,

Párjával két tubus óceán csupán

A margarinhegyen heverészve.

Míg arra nem jön az óceánevő.