P. Gy. mester képe alá

I.  

a szénsavas éjszaka és a feketeöves szél:

fókabőrben ül Petri súlyos mutatóujját felemelve

derékszöget zár be a parttal az este

fogai soktonnás rúnák festett körmök egy

mellékmondat mólójának oszlopába állva

még egyszer Petri a fa húrozott húsát végigjárja

átharap minden gyulladt izületet

s fogai a letört rúnák sercegve

pörkölik vörösre az őszt:

a levelek izzani kezdenek

izzani kezdenek mint a réz- vas- és bronzkor

öntőedényei mint a kőkorszak

rúnáinak betűi a kihűlt öntőedényekben

mint bozóttüzekben elégett bölényprémek

valaki pálcikával eszik – hagyj pálcikákon

állnom – ül Petri fókabőrben ül Petrin a fóka

a fókabőr egy hajón Petri vacsorázik

mögötte cigiízű függönyök

II.

Berlin felett egy toronyház erkélyéből

kinőtt puhafa lecsüngő ágán ül Petri

hüllőzakójából súlyos füstkarikákat eregetve

mint a Nílus olyan egyenes ez az este

mint a kapus aki saját hálójába esve

beejti a labdát a vonalon túlra

Berlin felett lebeg Petri

hányja a havat esőköpenyben egyik

kézfejére tekeredve a tegnap délután

és a holnap reggel ideája

rongyos térdén egy tetovált

indiánkéz súlyos füstkarikája

van itt valaki? persze csak én

a Nílus sziszeg más senki nietzshe(n):

só szódavíz és szenet gyűjtenek

a gombjaiból kifejtett ingen

Petri ingjén és Petri lebeg

légiirányító és fárosz a felhőkarcolók

acélvázán alvó indiánkezek társa

hüllőzakó a becsapódás előtti

fedélzet függőleges hullámzása

a Csendes-óceánból kipárolt só ül

Petri nyugtalan szemében míg ő

a puhafaerdő minden fáján ül vagy

vonat-fülke s barna sör sötétben

tengerillat Berlin felett tornyokra

akasztott denevérszárny

Petri a súlyos ólom óra kisebbik mutatóján

tele hamuzza a várost számol

egyik kézfejéről letekeredve

(ha akarsz visszajátszol)

amíg rossz gégéjén a var meghasad

és új hamust keres egy perc alatt