(öreg barátunk); (olvadt tükörben)

(öreg barátunk)

öreg barátunk, ki bort már nem ihat,

és sört se nagyon, mert akkor rá kellene

gyújtania, a beszélgetésben még

szenvedélyes. főként, ha színházról

esik szó, amihez egyesek szerint

szereplők kellenek, történet és dialógus,

egyszóval megrendezett bonyodalom,

míg mások szerint elég, ha valaki tesz

valamit, sokáig áll fél lábon, leereszkedik

törökülésbe, lassan fölemeli a fejét, de úgy,

hogy egy másik embernek minden egyéb

nézhetőt kizárva őt kelljen néznie.

öreg barátunk a félig lehúzott redőny előtt,

a szűrt esti fények vendégeként fejtette ki

ezredszer is ítéletét a mai színházművészetről.

ezek a mai színházak! ugyan, a mai rendezők!

fogalmuk sincs, mit jelent az emberi szellem

olyan megnyilvánulásait tisztán közvetíteni,

mint moliére fösvénye vagy racine andromachéja.

öreg barátunk tekintete messzire révedt,

mintha andromachét látta volna embertelen

bánatában, majd harpagont, amint ládikáját

keresi. mígnem aztán átvonult a színen

bence nevű macskája. közeledtét épp csak

egy padlóreccsenés tudatta. öreg barátunk

figyelme visszatért. elmesélte, miként fogadta

magához a beteg állatot. a mogyorónyi mancsok

és az éles kis körmök úgy akaszkodtak az ingébe,

és a sírás oly megindító volt, hogy nem tudta őt

letenni. ennek pedig már majdnem tizenegy éve.

nézd, mondta barátunk, miközben a macska

a konyha felé poroszkált, milyen öreges a járása.

vagy csak a meleg miatt ilyen lassú? azokban

a napokban ugyanis vad hőség telepedett a városra,

és a meleg estére sem lett sokkal elviselhetőbb.

(olvadt tükörben)

gyorsan alszom el mostanában. két-három

oldal után elkattan a lámpa,

nem tart ébren a betű, álom

nélkül alszom, akár a tárgyak, az okkersárga

üvegpohár, a betett könyv a polcon.

és hajnaltájt, az őszi fény még kelőben,

száraz ínnyel ébredek. a bujkáló gond,

a titkolt félelem észrevétlen font

körül, szárítja nyelvem, zsibbasztja combom –

szégyellem, hogy ily erőtlen

vagyok. és mégis jó így. mintha olvadt

tükörben úsznék, néha tempózva csak,

könnyedén, és amit a kelő fény most ad,

az marad meg készülőben,

befejezetlen véglegesség.