Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. november / Egy vers le- és kifordítása

Egy vers le- és kifordítása

„a Gonosz a szuverén bűnöző számára isteni kegyelemként mutatkozik meg”

Georges Bataille

           

Álvaro Mutis

le temps des assasins a Arthur Rimbaud

                     

Szóljunk a gyilkosok éjszakájáról végre

A cinkos éjszakáról a hosszú éjszakáról melyben

a szemük világát vesztett kígyók összecsomózódnak

és kétágú nyelvük nyugvóhelyet kutat

Van köd mely a bűn nagy tetteit betakarja

végtelen ködös éj melyben sátrát a bágyadt

fényűzés felüti szabályt fogalmaz és menetet szab

Vannak gyümölcsök melyeknek fehér húsa édes

pusztító illatot áraszt azon az órán mikor a minden

renden és elven túllépők a nagy kiválasztottak

közé emelkednek Ők az igazi éjszaka urai

a kilátástalanság kapitányai az álmatlan végrehajtók

akik a szükséges rítust követve ölnek

a szertartás éjszakai füstje által megszentelt

és oltalmazott szokások szerint

A gyilkosság egyszer majd részét képezi

a lázas teóriák törvénykönyvbe foglalt legfőbb

parancsolatainak melyekre most még süketek vagyunk

s melyeket úgyszólván nem is ismerünk mivel

az ártatlanok szegényjelével megjelöltek minket

és nem részesültünk a kiválasztottság kegyelmében

és nem vagyunk a fém tartományok lakói

amelyek megnevezhetetlen éjszakája azokat óvja

és azokra borul akik hosszú időn át

azaz teljes éltükben

fáradhatatlanul küzdöttek helyükért a vesztőhely

dobogójához vezető akadozó menetben

Szóljunk hát a gyilkosok éjszakájáról végre

a cinkos éjszakáról ez egyszer

mert napjaink rendjébe illeszkedik az

és semmit sem érne tagadni hatalmát.

                               

Takács Zsuzsa fordítása

Takács Zsuzsa

Les temps des innocentes a Álvaro Mutis

                       

Szóljunk az ártatlanok hajnaláról végre

A váratlan ránk köszöntő virradatról melyben

a kígyók elernyednek szűk szemrésük kitágul

és kétágú nyelvük a porba előttünk kifekszik

Van fény mely az erény nagy tetteit fölfedi

sugár mely felhasítja az éjjel kopár feszes

sátrát szabályt fogalmaz és menetet szab

Vannak gyümölcsök melyeknek fehér húsa édes

friss illatot áraszt azon az órán  mikor a rendet

és elvet megvalló hűséges kevesek közé

beállnak Ők  a hajnal igazi urai,

a reménység kapitányai a nyugodt álmot alvók

akik a tiltást követik sohasem ölnek

az áldozati füsttől megszentelt

parancsot betartják és szertartásaikat őrzik

Engedelmességük régtől részét képezi

a Tanítás törvénykönyvébe belefoglalt legfőbb

parancsolatainak melyekre szomjazunk

amelyek nélkül nem lehetünk lelkünkben

szegények nem részesülhetünk a kiválasztottság

kegyelmében csak fém tartományok lakói lehetünk

hajnalból száműzöttek A világosság fénye

a nevén szólított hajnal az ártatlanokra süt

akik rövidre szabott földi életükben

helyüket megtalálták a Kereszt felé

igyekvők közt az akadozó menetben

Szóljunk a bárányok hajnaláról végre

a testvéri virradatról ha napjaink

rendjéből kirí ha tagadják hatalmát akkor is

                                 

Mutis versének lefordítása után rájöttem, hogy Bataille állítása zavarbaejtően igaz. A tartalmas szavak cseréje révén a „versem” a Jó apoteóizisává vált.