Termál; Fellángolás
Termál
Itt holnap is olajágat vágnak,
iszapot kennek és sikálnak.
Gőzt fejlesztenek ötkilós kövekkel
a folyók megfordítóinak,
a szekrényembert pedig
úszó asztalkával várják.
Fogásokat hordva a föld alatti város
kis növésű népe meg se rezzen,
ha a tapsrend szakembere megint
a paloták fölött keringett belőve.
A zubbonyukkal és marokfegyverükkel
szerelmi háromszögben élők
hűsége is visszatérő téma
(a csalódással, ami fejüket
olykor szanaszét repeszti).
Tegnap viszont, ahogy párnámmal
a vízköpőhöz úsztam,
három házmesterről volt szó.
Szájuk nem tágít az ajtórésből,
nyelvük pedig, mintha ezt hallottam volna,
már nem csak tintaceruzától kék,
hanem a belelőtt pöcöktől,
amivel, húgom szerint,
én is sokra vihetném a nőknél.
Fellángolás
Ez már a végkifejlet.
Adósságainkat összevásárolták,
az elvándorolt holmiját lassan
feléljük, közelít a tél is.
Tegnap viszont, hosszú idő
után újra cselekedve,
a renegát nevét levésettem
a családi sírról fiatalos hévvel.
Alaksejtelem se maradjon utánuk,
mormoltam az ötletadó verset,
majd zsebbe fizettem. A maradék
lendülettel újabb felszólítást hoztam el
a postafiókból, szörföztem kicsit,
és a képernyőn kiraktam a kártyát.
Nyalka oszlopainak közük nem volt
a fejlécben futó szöveghez,
hogy sanyargassam magam,
és az írott szó vagy bármely
ákombákom valóra válhat.
Az alkonyati órán, amikor a néplélek
toló- és vontatóhajókon szerezett
barnaságra vágyik, megborotválkoztam
és mintás inget, vastagabb zakót vettem
az esti futamokhoz.