Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. október – Irodalomtörténet? / Hideg; Fej; Tömés; Család

Hideg; Fej; Tömés; Család

             

Hideg

                       

ugyanaz a lány hagy nyomot mindenen

őrzi az új bőrt és az elhalt régieket

hiányzol hiába csúfol

bennem minden ami új

iszamos rönk és borda

de a borda-lány hideg

és néha nem is lány csak hideg

zaj ahogy az elhalt bőr szakad

végül elbocsátanak és neked

ajándék bár búcsú

minden ellenem

míg a borda-lány hideg

               

                   

Fej

                 

Meg akar enni az ég.

Csorog a leve.

Nem állok alá,

mert nem állok fel.

A szemgolyóban idegi víz.

Májfoltok a parton.

Köd, gyökerek és táp.

Tapsikolnak a jázminok.

A rámszáradó gyenge

nő mindenütt.

Mint egy ölnyi zaj.

Recsegés a part mögött.

És utolsó tárgyam

a fej.

                         

                         

Család

                       

Az anorexiás masszőrnő

éjfélkor indul futni.

Te is ilyen lehetnél,

ha hivatásosan

utálnád magad.

                           

De ez is csak esetleges,

mint egy család.

                 

           *

                           

A barátomnál alszol,

mert másért

nem tudsz

megdolgozni.

                     

Így megy a levitézlés.

Szügyig. És megy tovább

               

Aztán lenyeled a spermát.

De nem azért, mert finom.

Hanem hogy,

miket lehet ebből

szülni.

                   

               

Tömés

                     

Öregebb volt.

Majdnem átlátszó. Csak meg kell csókolnom,

és terhes lesz. Mindegyik ilyen.

A fejével akar gyereket csinálni.

Aztán kiveszik, mint egy tömést.

Ennyit erről.