Halvány. Egy folyó természetrajza.
A várakozás harmadik éve
a kora reggeli égbolt
most annyira bizonytalan
csak néhány napja érkeztem
a várakozás harmadik évében
könnyű kabátom átvetve vállamon
poggyászomban néhány
elkopott fehérnemű
gyalog tettem meg az utat
a szomszéd városka vasútállomásától
kialvatlanul és fejfájástól gyötörten
azt akartam olyan legyen
mint mikor először pillantottam meg
a ház tövében éppen
magjából kibomló gesztenyefát
a félkörívben záródó ablak
szabálytalanul megosztott kazettáit
a behajtott spaletták vékony repedéseit
ahogy a késő nyári nap
fellazítja a pórusokat
és apró foltokat rajzolva potyog le
a koszosfehér festék
a kert mögött
amit az avatatlan szem
joggal ítélhetne parknak is
hiszen a gyümölcsfák
virágzásuk sorrendjében
az őshonos erdők
régről itt felejtett hagyásfáival
és az elvadított virágbokrok bukszusok
meg-megszakítják az ösvény
mára bizonytalan határait
az erdőben keskeny kocsiút
vezet a távolabbi istállóig
melynek u alakja
a monarchia korát idézi
megadóan fogadja magába
az idegen földről érkezett
megfáradt szerszámaitól joggal
szabadulni vágyó állatokat
a gazdasági épület
amit a kényszer
de az emberi lelemény
nem kisebb érdeme szült
az istállóból leválasztott
néhány szoba
melyet jótékonyan átjár
az édeskésen szúrós húgyszag
ami az emberi testben
különös szinte megmagyarázhatatlan
vegyi folyamatokat indít