mozi

már igazából nem is tudom mi az a villanytelep pedig ott terpeszkedett nem messze a házunk
megett s voltak rozsdás lakatokkal zárt poros részei a gyerek az ajtókon túl a fény megduzzadt
zsákjait képzeli de nem sokat mereng e felületes fizikai tapasztaláson a sovány néni érdekes
ki a furcsa épületen belül lakik hiszen ő kezeli a szintén poros mozit s hetente egyszer titkon
suttogja anyának milyen film érkezik négy-öt szünettel megszakítva ha a kertek alján ki nem
árad a tisza s a zizegő vetítés alatt a menny nem dörög de ne fessük az égre a falusi ördögöt
elég ajtónyitáskor némi protekcióval élre állni hisz mégis csak a tanácson dolgozik aczél bácsi
ki ugyan moziba sose jár ám csatolt része a nagyszerű család s a terem maga hátrafelé lejtve
s mielőtt a kisebbség az első sorokba tekerne mégis csak nekünk illik elfoglalni a nyakhúzós
közeli sorokat melyeken a kőkemény zártszék és páholy relatív filozófiája kényszeredetten
ugyancsak fönnakad tekintettel a történelmi időkre mikor az ember kényelmetlenül magára
dőlve szemfájdítóan lesi a gyűrött lepedőn a nagy fekete zuhogó szemcséket nyikorogtatva
a billegő széket kis fejében ezek maradnak az élményképek s végén még rásandít anyukára
megérte-e a potyajegy ára vagy inkább otthon kellett volna a homályos szobában csöndben
üldögélni míg meg nem érkezik a szomszédból boriska néni ki az egykori szolgabírók vidám
életét sóhajtozza el is költöztünk gyorsan egy lapos városba hol mozit nézhettünk naponta
s mivel a populárisan fontos üzemnél dolgozott nagynéném anyám húga még kiváltságosabb
státuszban járhattunk moziba a körülmények is javultak életünk része lett a zsöllye nem kellett
tolakodni legelőre a jegyek számozottak voltak s a szenes emberek is csak a konszolidált idők
kezdetéig kolontyoltak kannáikkal mivel már korszerűsített a hatalom a cselekményt fölfogva
a partizánfilmek iramát élveztem nagyon ezek se töltöttek csak mint a későbbi kommerszek
egyre lőttek de a pátosz lefedte a minőségi csődnek ezt az aprócska ideológiai tévelygését
ráadásul az egyetlen szünetben találhattál vécét ha a málnaszörp utat kívánt s egyre ritkább
lett a szakadás ha pedig nagyon özönölni kezdtek az ortegai népek a kegyes előny kitalálta
a pótszéket vagy a nagybajuszú tűzoltók virtuális helyét lassan aztán a fehér vászonról is
csorogni kezdett a festék s a látogató boldogan szokni kezdte a színeset s mivel ekkor már
nem voltam kisgyerek adandó társammal a produkcióról küszöb alatti szinten elméláztunk
a szélesebb vászon a vizuális perspektívában lett nyugtalanító barátunk míg csak egy okos
fontoskodó oda nem bökte a sör mellett – képi megformáltság olyan volt ez a művészetbe
bevezető ármány mint mikor rádöbbentél a vers nem csak szavak sora indázik benne a lét
misztériuma az idő alkonya s kezdted friss szemmel nézni ezt az új dimenziót ekkorra már
az egyetem fontoskodó tudása is mögötted volt és modoros szuszogással elemezted a valót
s némi baráti segédlettel persze már protekció nélküli jeggyel kezdted hajazni az új művészet
filozófiáját nem mondom hogy ez a gyorsan pergő technikai találmány túlságosan elmélyített
de átmenetileg adott némi hitet a képiség felé tolódó terror feloldására mert ha tarkovszkij
és bergman járja be ezt a bizonytalan utat a szakma intellektuálisan is jól mutat és a korábbi
komoly múzsákkal versenyképes már-már hinni is kezdtem az újkori múzsát mint egészet
aztán valami miként gyerekkoromban a merev cellulóz váratlanul elszakadt a zajos tévévilág
a plázamozi korlátaimon túli feladat hagyom a lábjegyzetekkel fürtökben agyaló újhullámra
évtizedek óta miért szorult perifériára kitartó mozis lendületem s ha kószálok e bizonytalan
hazában miért omladozik vastagon a vakolat a kino a filmszínház a mozi felett s miért veszek
estefelé olcsó pizsamát valami krimire várva mely felfeszülve egy kaptafára alváshoz kielégít