Demián

Szerepel, sakkozik

Jan Pinkavának

Demián egy sakkbábút forgat a  

kezében. Felhúzza szemöldökét,

hehehe-eh, mondja, felugrik az

asztal mellől és átsiet a másik  

oldalra, eljátssza, hogy gyerek,

felhúzza magát a szétnyitható

székre és jól nevelten mosolyog.

Falevelek, nápolyi capriccio.  

Ablakból figyeljük a nagyival.

Szerepel, sakkozik. Csóválom

a fejem, el se hiszem, mit művel.

Sakk-mattot kap, zavartan néz

és a tízemeletes ház földszinti

üzletéből vett műfogát beteszi.  

Éhes anya

Demián vasárnap délután temetőbe megy,  

szilánkból garbót köt, hideg kő futja körbe  

szívét. Táskájában tükröt tart maga felé.  

A kezdő hurkot áthúzza egy másik hurkon.

Egy mondat, egy hurok, így felelget anyjának.

Nevetgél. Zavarában ujja közé horgol egyet.

Félve néz körbe, amikor előveszi anyja

kedvencét, a nyelvet. Sózza, borsozza.

Szóhoz sem jut, fuldokolva nyalja a száját.  

Éhes anya. Uzsonnás zacskó, átvizesedett  

szalvéta, pálinka. Demián indulna, de fekete  

selyemsála a márványtáblába akad, szakad.  

Anyja marasztalja, maradj még, maradj még.

A nővérek várnak

Demián kórházba megy, papírtáska

kezében, úgy megy dolgozni. Kocka-

cukrot dug a számba indulás előtt.

Nénike, gézruhában szivaccsal vár

Demiánra. Csillagformájú szemüvegén

kuncognak a kártyázók. Fürdetésre

készen. Az étellift előtt nővérek várnak  

és cigarettáznak. Demián beszél, étcsokiját  

csomagolja. Hazavárom mentateára.

Nem elég

Demián fotózni tanul, beállít minket. Lábunk  

összeér, rettentő sokat készülök, na nem azért,  

mert fotogén lennék s szeretem, ha valaki géppel  

a kezében kattintgat. Kéri, vessem le pólóm bal  

ujját, úgy, hogy kilátsszon a mellem. Te, meg aki  

mellettem ül és eltűri mindezt, leméred a méretét,  

elsápadsz, mikor Demián azt mondja, nos ez nem  

elég, tegyél úgy, mintha meg is fognád, csípd meg.  

Előáll egy állvánnyal, fekete dobozzal, feltartja a  

vakut és képes viccet űzni belőlünk. Kérlel, hogy  

mosolyogjuk, erre pofát vágunk, hidegen. Felállok,  

felemelem a Long Island Ice Teám, leteszem,  

barokkosan. Demián morog egyet és franciául  

beszél, mon ami, tapsol egyet, mon cher,

no, no, nincs vége,  

a festés hátra van.

Apa szíve

Demián esténként viaszból bábut

készít. Apja bábkészítő volt a pesti

Kolibri színházban. Azt mondja,

úgy fog kinézni, mint az apja.

Minden este elolvadt a viasz.

Katonástul, balerinástul főzi újra.

Reggelre összeáll. Befeketedett.

Fekete szíve volt apja bábuinak.

Demián bábja a fekete szív lett.

Azt szorítja magához, az szorul

keze közé, nem a derekam.

Rám néz, ugye, megcsináltam?