A város jegyében

Az idegenek megállói

Az idegen előnye, hogy ugyanúgy otthon van mindenütt, mint sehol. Nem gyötri semmiféle előítélet, sem beidegződött szokás, és az esetleges érzelmi kapcsolatokra kiszámíthatatlanul reagál, akár az áprilisi időjárás. Lezser könnyedséggel mozog, és sötét szemében az irónia szikrája jelként kíséri. A mi városunkban csak véletlenül áll meg, tán tévedésből, de annál nagyobb kíváncsisággal. Az idegen ellenállhatatlan szenvedélye a céltalan bolyongás, s ezzel természetszerűen összefügg a látvány nyújtotta élvezet. Ez a tevékenység teljes mértékben lekötötte az M.-be, a mi városunkba érkezőt. Az idegen imádja az esti, de főleg az éjszakai városnézést, és a műemléképületek felidézik benne a múlt idők rejtélyes eseményeit. Ebben az időben ugyanis a város már rendszerint üres és csendes. Társai csupán a zümmögő utcai lámpák, egy félénk sánta kutya és az üzletek akciós árukkal teli kirakatai.

Az idegen gyorsan tájékozódik, a részletek iránt kialakult érzéke képes megbízhatóan felidézni minden jelentéktelen tájékozódási pontot. Egy nappal később már ismeri a városunkra vonatkozó teljes menetrendet. Megjegyzi a bárok, a vendéglők, a varrodák és a kozmetikus szalonok elnevezését és nyitvatartási idejét. Gondolkodás nélkül felsorolja a mozi, a színház, a Kövületek Múzeumának aktuális műsorát. Tud minden plakátról, amelyek a hegedűestről vagy a horgászegyesület gyűléséről tájékoztatnak. Céltudatos emlékezetében ideiglenesen elraktározza az emléktáblákat és a szobrokat, amelyeket a hálás város állíttatott jeles szülötteinek. Fanatikus megszállottsággal tudja sorolni a halványkék újságos standokon lévő regionális újságok furcsa címeit. Az idegen éjszakai élményei nem lennének teljesek, ha hiányoznának belőlük a minden város hangulatát kiegészítő alakok, beleszámítva a mieinket is. A részegeken, a szolgálatos rendőrökön és a háromszögű téren ténfergő élemedett korú örömlányon kívül elsőként a tűzoltó-egyenruhában siető férfira figyel fel. Ő volt a városka leghíresebb bolondja, ezredesi rangú egyenruhában, feltűrt nadrágban akadozó hangon egyre rántott húst követelt. Utána nyomban a magas, bizonytalan léptű helyi ügyvéd kötötte le a figyelmét, aki pórázon vezette Iván névre hallgató bakkecskéjét. Vagy a zsémbelődő öreg, aki rádióját fülénél tartva villogó villanylámpájával kerüli meg a vastag falú kolostort. Az idegen csupán megértően mosolyog, véleményt nem alkot, ő csak átutazó a városon.

Az év utolsó napja van, ez már más, a városban nagy csoportokban jönnek-mennek a hangoskodó emberek, felszínre tör valami türelmetlen remegés. Az idegen betér a country stílusú kocsmába, melynek belső tere gömbfával borított. Érdekes, hogy ez a kocsma eddig elkerülte a figyelmét, holott nincs messze az Álom nevű mozitól, ahol többször is megállt nézelődni. Csupán cigarettát akar venni és megy tovább. A kocsma csaknem üres. Kellemetlen kinézésű pincér zsíros mellényben, mozdulatlanul a mozdulatlan fiatalember a bárszéken, meg tán négy vendég rajtuk kívül. A szomszédos helyiségben két fiatal bőrnadrágos csaj biliárdozik. Nem tudja, miért, de kér egy vodkát, és mereven bámulja a kihívó mozgású játékosokat. Bár nem ismeri ennek a játéknak a szabályait, ösztönösen érzi, hogy a rövidebb hajúnak jobban megy a játék, mint a hosszabb hajú ellenfelének. Valamelyik amerikai filmben volt egy jelenet csinos biliárdjátékossal, mint ezek itt ketten, akinek kétértelmű viselkedésével sikerült annyira kiprovokálnia egy kicsit ittas férfit, hogy meg akarta erőszakolni nyomban ott a zöld asztalon. Nem is lenne ellenére megerőszakolni egyiküket, villan át tompuló agyán, hisz idegenek néha elkövetnek ilyesmit. Inkább felhajt még egy vodkát, aztán még egyet, majd kis idő múltán egy továbbit. A visszapattanó biliárdgolyók kezdenek összefolyni bizarr képpé, mint a gyerekek kaleidoszkópjában, és a bőrnadrágok terjedelmes függönyt képeznek körülötte.

A kábult idegen ismeretlen szobában ébred, s nyomban megállapítja, hogy valami szállóban vagy panzióban van. Futó pillantása az ablakból nyomban bizonyossá teszi, hogy ez nem M. városka. Az ágy mellett szétszórtan a ruhája, vegyülve bőrnadrággal meg piros bugyival. Amint meghallja a fürdőszobából kiszüremlő vízcsobogást, felemeli fájó fejét, óvatosan felkel, és a tejszínű függöny mögött zuhanyozó test körvonalaiból felismeri a tegnapi biliárdjáték győztesét. A szálló előtt terjedelmes színtelen park, az idegen elindul a tájékoztató tábla szerint a városközpontba. Ez a hirtelen feltörő kihívás örömmel árasztja el, hisz meg akar ismerkedni a város életével, tornyos templomaival, borospincéivel és eredeti lakosaival. Kajánul elmosolyodik és felgyorsítja lépteit.

A nagyváros fényei

A vidéki kisvárosból a nagyváros üvegalagútjába érkező férfi úgy hozza magával illúzióit, mint az elválaszthatatlan ósdi aktatáskáját. A férfi képzeletében a nagyváros magában rejti a közelebbről meg nem határozott szabadság fogalmát, mindenekelőtt a promiszkuitás gyönyörét. A férfi középkorú, időnként boldog nősember, két fiú apja, műszaki munkájával általában elégedett. Ambíciói lényegében nincsenek, hacsak azt nem számítjuk ide, hogy mindenáron szeretné megnyerni a járási sakkbajnokságot. Személyvonattal érkezik a városba, egyszerűen öltözött, kissé bizonytalan.

A hivatalban sikerült váratlanul gyorsan és minden bonyodalom nélkül elintéznie ügyes-bajos dolgait. A hatalmas áruházban kis jövés-menés és nézelődés után izzadtság gyöngyözik a homlokán, szégyenlősen végigsimít ritkuló üstökén. Egyszeriben tanácstalanná válik, mit vegyen a feleségének és a gyerekeknek, nekik is megvan a maguk csalóka ábrándjuk a nagyváros varázsáról.

Két órával később a férfi már a fűtött fotelban ül, idegen nyelvű reklámban lapozgat és algíri kávét szürcsölget. Most már másvalakinek érzi magát, rajta a luxusszálló emblémájával ellátott fehér fürdőköpeny, és előtte a medence ezüstös vize hullámzik, középütt díszes szigetecskével. A vízből lebarnult hölgy lép ki ragyogó bikiniben, s a férfinak úgy tűnik, hogy rá is mosolygott.

A férfi leveti fürdőköpenyét és meztelenül nyúlik el a masszőr asztalán. Testét hol hideglelés, hol meg hőhullám lepi el a rá váró élménytől. A tompa kékes fény hallucináló árnyalatával harmonikus légkört teremt a helyiségben. A keleti zene ezt a képzetet a füstölő vaníliás illatú füstjével csak fokozza. Ahogy megjelenik zöld nadrágban és blúzban a mosolygós ázsiai masszőrnő, egy pillanatra megdermed. Az műtő nővérkéjére emlékezteti, amint a kerékpáros balesete után a komplikált csuklótörés operációjára készítette elő. Azonban nyomban a saját testén tapasztalja, hogy ez egészen más. A masszőrnő hosszú sötét haját gyöngéden fülecskéi mögé dugja és a tenyerébe jázminillatú krémet nyom ki. Bekeni vele vállától egészen le, helyenként érzi sima lágy hajának cirógatását. A masszőrnő tovább folytatja egyre lejjebb, a fenekén is, majd a lábikrái és a combja következik. A férfi visszafogja lélegzetét és gondolatban ellenőrzi pénztárcájának tartalmát. A masszőrnő tört angolsággal kérdez valamit, a férfinak azonban csak az jár az eszében, hogy hálából hoz neki virágot és csókot nyom kacsóira. A nő ujjai egyre tökéletesebben és érzékiebben dolgoznak, a bőre fodrozik, mint a selyem. A férfi tényleg valaki mássá lett, tízéves srác, aki a szőlőskertek homokos útján versenyt fut a párhuzamosan folyó patakkal. Ott vannak ám aztán titokzatos dolgok, úgymint halak, rákok, vízmosta kavicsok, de még tán aranyszemcsék is. Itt várja őt Miki, az iskolatársa, hogy cseréljen vele benzines öngyújtót kis bélyegalbumra. Az illatos füstölő csonkig ég, a masszőrnő kezével a férfi felhevült testét nyomkodja. Művét öklözéssel tetézi a férfi hátán, lapockáján, ami elűzi bágyadtságát. Most már újra férfi, családfő, eszmélése a rövid kábulatból szúrós, fájdalmas. Mielőbb szeretne felöltözni, hogy ne érezze magán a mosolygó thai nő dörzsölő ujjait.

Az induló személyvonat morcos kalauzának arca most nem hozza ki a sodrából, ellenkezőleg, keserű gyógyszerként nyugtatja. Végül is reális előjele a hazavezető agyagos útnak.

Vég nélkül

Az éteri november késedelem nélkül beköszöntött. A temetőkben ismét égnek a gyertyák, mécsesek, az otthonokban forralt bor illatozik, és a szaunákban együtt izzadnak ismeretlen férfiak ismeretlen nőkkel. Az utolsó falevelek kései tanúbizonyságként még kapaszkodnak a fák ágain, a városi utcák burkolata sötétté vált, s az esti újságot kínáló rikkancsok szájából fehér pára száll. Nem kell, hogy a november a legrosszabb legyen, főleg ha van, aki szeret, tűnődik el Anna, a színésznő, amint a túlfűtött antikváriumban lapozgat egy könyvben. Peter, az újságíró tegnap elég érthetően kifejtette neki:

– Egy kapcsolatban a tolerancia a legfontosabb, de ennek kölcsönösnek kell lenni, ez azonban nem a te eseted, ezért inkább maradjunk jó barátok.

A túldíszített üzleti negyed tévedhetetlenül jelzi, hogy ismét közeleg a karácsony. De milyen és kivel? Az utca végén megpillant egy nem éppen feltűnő boltocskát és kíváncsiságból betér. A retiküljében megcsendül a mobil, elkapja, mint egy csöppnyi vinnyogó állatkát, és a füléhez emeli. Egy régi barátnője csak meg akar bizonyosodni, nem feledkezett-e meg az ékszerkiállítás holnapi megnyitójáról. Nem, nem feledkezett meg, még ha akart volna sem, főleg az affektáló udvarias pátosz miatt. Anna vett szantálcseppeket és egy kis gyógypiramist.

Vladimír, a színész a szinkronstúdióból egyenesen a Regina kávéházba sietett, ahol Kevinnel, a filmügynökkel kellett találkoznia. Kevin magának konyakot, Vladimírnak pedig egy dupla presszókávét rendelt. A kávéház ablakát sűrű eső veri, a járókelők sietnek, a város kényelmetlenné válik, a villamosok észvesztően csilingelnek. Kevinnek azonban jó híre van Vladimír számára, az időjárás most mellékes díszlet csupán.

Michal, a távközlési műszerész sportmagazint olvas, második felesége, Eva, postai alkalmazott, a körmeit lakkozza, cigarettázik, emellett a rádió könnyűzenei műsorát hallgatja, és örül a Vég nélkül című színházi előadásnak. Michal legszívesebben otthon ülne, inná a sört, és a tévében a bajnokok ligájának éjszakai összefoglalóját nézné.

– Még sokáig cicomázod magad? – kérdi az ebédlőből Michal.

– Máris kész vagyok, kedvesem – vágja rá nyomban Eva.

A kedves Michal jól tudja, mikor is lesz az. Semmi sem utal arra, hogy rövidesen indulhatnak. Eva még mindig pongyolában, feje törülközőbe csavarva.

– Viera ma együtt látott a volt nejeddel, ugyan mit mondhatott, hogy úgy felcsillant a szemed? – rukkolt elő váratlanul Eva.

Michal tisztában volt vele, hogy Eva féltékenyebb a kelleténél. A lakás hangulata a kimondott szavak arányában fokozódik, a ki nem ivott sörösüveg leesik. Könnyek, vészjósló szipogások, egy vércsepp Eva sarkán az üvegszilánktól.

A kultúrház nézőtere kétharmadnyira telt, a színpad díszlete tartózkodóan rideg. Kezdődik a történelmi játék, a színpadon eljegyzés előkészületei zajlanak. Anna színésznő szemérmes menyasszonyt alakít, Vladimír színész pedig a duhaj vőlegényt, aki imádja a lóversenyeket és a kötetlen szórakozást. Michal unottan ül, Eva komolyan figyel. A darabban alapvető fordulat áll be, Annából sztriptíztáncosnő lesz egy hanyatló kabaréban. Édeskés zene kísérete mellett fehér bugyiban riszálja a fenekét, ez már Michal érdeklődését is felkelti. Anna lassacskán leveti melltartóját, meztelen kebleit szőrmesállal cirógatja. Michal arca kivirul, végre, a csinos művésznő arra való, hogy levetkőzzék, gondolja. Evát teljesen leköti a cselekmény, a férje lelkesedése elkerüli a figyelmét. A játék tragikusan végződik, Anna színésznő börtönbe kerül zsebtolvajlás miatt, Vladimír meg az örökös szemrehányások miatt főbe lövi magát. Néhány másodpercre a színpad elsötétül, aztán felhangzik a taps, s a színészek hálásan hajlonganak. A kibírhatatlan hőség elkíséri a nézőket az esőverte utcákra.

Anna színésznő lezuhanyozik, tekintete az új piramisára vetődik, s nyomban elalszik. Vladimír meg iddogálja a kedvelt aperitifjét, közben a nagy képernyőn a golfversenyt figyeli. Eva meztelenül térdel, Michal zokniban tartja a csípőjét és vadul döngeti. Eva halkan felnyög, Michal agyán a bajnokok ligájának eredményei futnak át, most sem nyert semmit.

A színpad fényei kialudtak, a kultúrház zárva, a közeli parkoló üres. A végérvényes befejezés feltételezése azonban elsietett és előretervezett lenne. A nappali és az éjszakai játékok szervezetlen mozgás révén átrendeződnek, még a legegyszerűbb mérlegelések is cserélődnek a váratlan helyzetekben. Senki sem sejti, hogy holnap miféle alak leselkedik rá az elhagyott külvárosi sarkon. S milyen következményekkel.