Kívánság; Kanál; Raj; Sötét pont

Kívánság

Megyünk tündért nézni. Viszem a kannát is, mert meg kell öntözni, csak akkor jön ki a kútból. A testvéreim nyalják a szájukat, de nem figyelek rájuk, mert a kannámban zúg a rozsdás víz. Látunk egy marhát is, amint gazdátlanul kószál a drótkerítés mögött. Nem akarom megütni, nem is kell, testvéreim megdobálják, elsuhan. Azt kérem a tündértől, hogy szűnjön meg a zúgás, de erre csak nevet. Nem élvezi a rozsdát, testvéreimet mind megeszi. Hazafelé ballagok egyedül, látom, hogy a földeken átvág az esti vonat. Egyszer meg fogom fojtani a tündért, miközben apám nézi, és együtt nevetünk majd, ha megkérdezi „Mit kívánsz tőlem?” Azt kívánom, hogy ne legyen nyálad, azt kívánom, hogy ne legyél.

Kanál

Szeretem a rozsdás kanalakat. Szeretem megérinteni őket. (Sok egyebet is szeretek, de ez még nem fáj.) Megkérdezem a barátaimat, van-e rozsdás kanaluk, de rejtegetik a készleteiket. Nem bíznak az ujjaimban, noha napok óta nem érintett meg senki. Legszívesebben rozsdát ennék, habzsolnám, ha félrenéz a húgom. Múltkor a műhelyek környékén jártam, és vágyakozva figyeltem a férfiakat, ahogy satuba fogták az eszközöket. Akarok én is egy tárgyat, amiről hullik a rozsda, hogy megmutathassam, felnőttem a szeretethez. A húgom lefekvés előtt elmeséli, hogy már az apám is kedvelte a rozsdás kanalakat. Aztán tejet öntök az álomnak, mégis átkúszik valaki jobba.

Raj

Kutyaszagú ruhákkal tekerjük be a fákat, nehogy közelebb jöjjenek a parasztok. Kint állnak a kertben és tátott szájjal nézik az ágakat. Nem szabad hangosan beszélnünk. A felnőttek megtiltották a rajnak. (Bár a felnőttek már a fákon lógnak, és hamarosan szaporodunk.) A zsákokban még rengeteg takarmány, de az éhes szájak egyre dühösebbek. A szoknyákat és nadrágokat már levetettük, hiszen szeretjük, ha a piros víz előjön. A kutyák már készen csöpögnek az óljaikban, és mindjárt felkeressük az öröm eredetét. Hiszen mi vagyunk a matiné, mi vagyunk az élet. Mi vagyunk az utolsó raj a határban.

Sötét pont

Fát rakott a kályhába, a melegnek volt egy sötét pontja, ami megette és visszaköpte a rőzsét. Nem értette a kályha működését, inkább kiment sétálni a ház elé. Falmaradványok ágaskodtak. Színes krétával fejet rajzolt rájuk, aztán elrontotta, mert piszok egyszerű boldognak lenni. A sötét pont elkezdett duruzsolni: „Áss egy lyukat, keresd a jutalmat!” Hosszú körmeivel gödröt ásott, és félnapi munka után megtalálta az idősebb testvért a nagy háborúból. A testvér nem viselt ruhákat, de így is boldogok voltak, hogy újra találkoztak. Megetette és elbüszkélkedett a kitömött állataival. Dobhatsz nekik csontot, mégse mennek érte. Megágyazott a kamrában, ahol a legszebb paplant kapta a vendég. A sötét pontból ömlött a szó: „Meg akar csalni! Már nem szereti, ahogy táncolsz.” Erre gyanút fogott, és a figyelte az alvó testvért, miközben a tűz ropogott. Hideg van kint a nagyvilágban, minden csontra ráfagy az ín. Holnap megmondja a szüleinek, hogy nem kéri a jutalmat, és betemeti a gödröt.