A legtöbb nehézség; Szebb nap

A legtöbb nehézség

Az a jó, az a reggel,

amikor alig látni

a ködben.

Csak pár méter átlátható,

pár sűrű test,

akár a röntgen.

Az álmos füst,

fényképed, amin

cigaretták a csontok.

Az égető ölelés,

utána fellélegzik

a boldog.

Az a rossz, az a reggel,

mikor kibontakozom

a ködből.

A mértani séta, a

sűrű beton alattam

dörömböl,

hogy ébresztő, nyissak

egy ajtót,

szedelőzködjek végre,

és készüljek fel

a minden reggeli

megérkezésre.

*

Száraz tapintattal nyitok

be, régen látott

rokon.

Most tényleg nem színlelsz,

átlátok rajtad,

átlátok az arcodon.

A látvány még elmegy, de

az üdvözlés keserű,

gyógyszeres kanál,

a búcsú pedig

sűrű, mint szeretkezés

után a nyál.

Előtte fényképet mutatok,

hogy ilyen

nagy leszel ismét.

Már nem gyűlölsz érte,

nézel, mint akinek

megállították a szívét.

Az a jó, az a reggel,

amikor felmelegszem

nálad.

Csak vékony testek, szűk

tüdők, most másik

időt kell, hogy kipróbáljak.

Az a jó, az

a reggel, mikor elköszönök,

hadd maradj egyedül.

Kopog a szívem,

mint az ördög patája,

amikor menekül.

Szebb nap

Hajnalban az utcaseprő

felebarátjának vet

avarágyat, árnyékán kívül

nincs vele senki.

Úgy nézem, ahogyan téged

szoktalak, távolodóban,

ahogyan elfogysz,

szomorú estéken a nap,

az alkohol.

Attól tartok, nincs amitől tartsak már.

Attól sem félek, hogy elveszítelek.

Nem a szorongást pucoltam ki,

tettem el szebb napokra, ha úgy

tetszik, egyszerűen a resztekést.

               *

Minden magányt tisztelni kell,

mert kényszerből való az.

Téged, ahogyan egyedül

fogsz ébredni nem sokára.

Engem, ahogyan nem

leszek veled. Pincében

feledett szekrény, porosodik

a félelem.

               *

Hajnalban egy ember indul

valami borért, szakadt ruháján

a köztisztaság nyoma.

Hajnalban nem fél, nem vádolja

a sorsot. Nincs semmije

és boldog.