Kalligram / Archívum / 2013 / XXII. évf. 2013. február / Képregénykocka; A kikötői akvárium; Tűzijáték; kék-fehér elmélkedés; Könnyű füstölők

Képregénykocka; A kikötői akvárium; Tűzijáték; kék-fehér elmélkedés; Könnyű füstölők

                               

Képregénykocka

                             

eszembe jutott apám
amint fotelben ülve
klasszikus
csíkos
gombolós pizsamában
vigasztalt
valami egyéni világégés előtt
s most
a megálló felé tartva
a fejem fölötti felhőcskében
megjelent a fotel
a pizsama
és benne apám
hogy milyen hatalmas
kétségbeesések vannak

Budapest, 2012. IX. 7.

                         

                           

                                   

A kikötői akvárium

                             

A kikötői akvárium
óriási volt és dioptriás.
Amúgy is ormótlan halakat
láttunk benne óriásiaknak.

De milyennek láthattak
bennünket a halak?
Körös-körül
talán olyan kicsiknek,
nyeszletteknek,
mint én a biciklicsengőn
a barátomat és a falut.

Budapest, 2012. IX. 24.

                               

                       

                   

Tűzijáték

                                 

Az Isten körme
sötét selyembe akad.
Halljuk, hogy húzza.

Budapest, 2012. IX. 21.

                         

                       

                                         

kék-fehér elmélkedés

                         

nézem a kórház kék jelét
a fehér H betűvel
kómakék masszában
két párhuzamos
és egy merőleges folyosó
a betegek a kék állományban feküsznek
ha olykor megébrednek
besétálnak a H-ba
majd pizsamásan visszabújnak
álomba
kómába
ki-ki melyik kékbe
nézem a kórház kék jelét
mikrobusz érkezik éppen
gyöngyházfényű rendőrökkel
hoznak tébolyult manót
nézem a kórház kék jelét
illetve dehogy nézem
ülök porfogó
süppedős
cseppet sem kórházias
barna fotelemben
papírok könyvek kupacai közt
s magamra kell vigyáznom
mint egy ellopható briliánsra

Budapest, 2012. X. 10.

                                   

                               

                               

Könnyű füstölők

                       

Könnyű füstölőket kaptam – nem emlékszem, hogy kaland előtt vagy után. Érdekes, színes közegek voltak, mint egy-egy bábszíndarab. Ha meggyújtottuk őket, felparázslott a csúcsuk, és illatozni kezdtek sárga, piros, zöld... szagokat ontva magukból. Igen, azt hiszem, szerelem és műtét között elfüstöltem vagy három gúlát. Később, ha mindettől függetlenül még meggyújtottam egy-egy füstölőt, némileg felidézte a két kaland: a szerelem és a műtét közti senkiföldjét, s a kettő közös kísérőjét: a szorongást.

Divat volt akkoriban meg-meggyújtani egy-egy pálcika, gúla vagy kúp alakú füstölőt, de hamar leszoktatott róla minket egy hangadó figura:

– Oltsd már el, mert olyan szag lesz tőle, mint egy katonatiszt felesége.

Budapest, 2012. VIII. 25.