A repülő szőnyegből

212. Emlékcsapda
(szidzso )

A csoda emléktelen, az emlék, mint a csoda,
betemet földszagával, felizzik kényszerűen.
Megfognád, hullik rád a göröngy. Elengednéd, rád marad.

213. Megzavart meditáció
(than bauk )

tárt olló csönd –
hang várt fönt lent
zajt öntött át

214. Költő dala
(ya du )

Szó mélyén kút:
lent szomjút nyílt –
mozdult, megvárt,
rajta jártam,
szomjam fent nem találtam.

215. Tiszta vágy
(pathya vat )

Ha csak lélek,
nem a test kell –
heveredj el,
mintha úsznál.

Aki vizet
mer a kútnál,
szomja úgy jár –
szomja úszik.

216. Nagy fehérség
(go vat )

Félig nyíló szemhéjadon
ébrenlét és alvás rokon:
nagy fehérség körülötte.

Aki nyárból tart a télbe,
az az őszbe sose tér be,
nagy fehérség körülötte.

Mindegyikben alvás várna.
Van az Isten, van a párna.
Nagy fehérség körülötte.

217. Vietnami udvarlóének
(luc bat )

Bétel diót hozok
a kedvesemnek, elviszem,
főnix-szárnyra teszem,
átégetem, míg lelket ad,
piros ernyő alatt
belőle mag, fiú fogan.
Akinek teste van,
halála van, semmit sem ér –
de nekem ő a dél,
és tűzfehér Napot hozott.

218. Kétség
(song that luc bat )

Áll a dzsunka lágy vizen –
enyém vagy-e, nem hiszem –
hajó alatt mozog
és imbolyog, mit ér a víz?