Kalligram / Archívum / 2014 / XXIII. évf. 2014. december / Az elcserélt folyó; A tóvidék; Helsinki 2014; A feltaláló

Az elcserélt folyó; A tóvidék; Helsinki 2014; A feltaláló

Az elcserélt folyó

A folyót elcserélte valaki
egy másikra, de mégis ismerősre.
A város észrevétlenül épült köré,
szédül még kicsit a gyorsaságtól,
s te elindulsz egy sétányon,
amelyik most máshol bukkan elő
a tömbházak közül.

A fényeket elcserélte valaki –
tompábbak most, de mégis ismerősek.
Valami rejtőző derengés vesz körül,
burokba zár, és fényszemcsék válnak ki
földből, tárgyakból és sötét ablakokból,
ott villódznak végig bőrödön.

A tóvidék

Azt álmodja éppen, hogy a térkép felületét
ellepik a növények s a tó a papírról kiönt
Azt álmodja új tavat rajzol egy térképre
új medret hozzá vagy új nevet föléje
Azt álmodja akárhol megállhat
figyelni madarak röptét hangjait akár egy feltaláló
Azt álmodja ott lakik egy ébredés előtti pillanatban
mely csöndben épült fel egyetlen éjjelen

Helsinki 2014

„Itt van a nyár, újra a tengerek partján ülnek a kikötők, mint akik
el sem mozdultak, mégis érkeznek újra.”
(Lászlóffy Aladár: Helsinki 1975)

Itt van még a nyár, egy napig tart, és szétszórt darabjait
metrólejáratok, buszmegállók, kompkikötők partján gyűjtögetem.
Gyűrött vagyok, ázott, mint egy nyárdarab.
Itt minden célszerű – nem akar látvánnyá lenni,
menekül és eltakarja magát fákkal, épületekkel és villanydrótokkal.
A célszerűt célszerűtlenné rendezni előbb, vagy így zilálni szét,
értelmezés kérdése. Ollóval vágni fel egy képet,
összeilleszteni óriás pixelenként, úgy, hogy mindig kimaradjon valami.
Erről beszélek éppen, ezért jöttem ide,
hosszan beszélek most, egy napig tart ez egyvégtében.
Forgatagok csöndek egyenlő darabjait illesztgetem
ülök egy kikötőben, mint ki el se mozdult, meg se érkezett,
pixelenként hullatom a vízbe üzeneteim.

A feltaláló

Az olvasáskihangosítón dolgozott akkoriban
a csatlakozófelületeknél akadt el
magánhasználatra működött
a hang- a szín- az illatvetítő
de most a szinkronolvasás lett volna fontos
úgy rakni össze minden villanást felszisszenést
mint két égdarabot melyet
máshol észlelnek az észlelők
mint két távolságot melyet más mértékkel mérnek
mégis ugyanaz