Swan Er Hong: 2312; Billy Harrow: Kraken

Billy Harrow

Kraken
– SF-monológ –

Időnként elkerülhetetlenül összecsúszik
  Két apokalipszis
Mint egy elhajított busz görögve közeledik
  A kraken tartálya

Nem igaz hogy a legmélyebb régiókban
  Nincsen fény
Vannak foszforeszkáló pillanatok mikor
  Élőlények moccannak
Szomatikus felvillanások az álommal teli
Óceáni árkokban
Sziromként nyíló húsvégtagok uszonytüskék
  Egy háton
Egyenes élek határozott vonalak geometria
  Rendellenes szögek
Valami sötét és abszolút és végtelen emelkedik
  A felszín felé

A SZÁRAZFÖLD SOHA NEM GYŐZHETI LE A TENGERT.

Az épületek falára vastag kérget növesztett
  A korall
A víz alatti járókelők lassan araszolva
  Járják az utcákat
Érdeklődve nézegetik az elöntött üzletek
  Vizes kirakatait
Rézsisakos ódon búvárruhákban imbolygó
  Ősi városiak
Nyoma sincs a fejlábúaknak ez valaki más
  Próféciája
Az elsüllyedt London belvárosából forró
  Árhullám csap fel

Mint egy sodródó halott isten polipszar vagyunk
  Mindannyian
Nem lenne rossz meglátni a holnapot a tradíció
Puhapöcsöknek való

Swan Er Hong

2312
– SF-monológ –

Elaggott kor,
kegyetlen társadalmak bűze,
csupasz, erodálódott domboldalak
és elsüllyedt tengerpartok, amelyek
még mindig esnek szét a tengerben.
A furcsaság nem mindig szembeszökő
vagy kézzelfogható.
Az emberi idő itt egyszerűen ki van tekeredve,
a közepe nem tart,
a dolgok szétesnek és ismét összeállnak,
olyan érzéseket hoznak létre, amelyek
nem keltenek koherens benyomást.
A rend fogalma reménytelenül
belegabalyodott az ősöreg történetekbe,
a törvény hálóiba,
az utca arcaiba.

Vannak, akik határozottan állítják,
hogy a günandromorfok nem úgy néznek ki,
mint az androgünök,
sem mint a hermafroditák,
sem mint az eunuchok,
és semmiképpen sem úgy, mint
a biszexuálisok
vagy a méhesférfiak.
A macsós és csajos magatartások
a megfelelő vagy nem megfelelő
fenotípusos és külső nemi jelleg jelzéseivel
együtt a giccsestől a gyönyörűig terjedő
performanszokat eredményez.

Az agyunkban dallamok vannak,
akár raktak bele madársejteket,
akár nem, eleve ott vannak,
odalent a cerebellumban,
évmilliók óta konzerválva.
Halál nincs benne:
lehet, hogy a halál csak illúzió,
ezek a minták talán örökre
életben maradnak,
a zene és az érzelem
átível az univerzumukon
egymás után,
múlékony madarak szárnyain.

    H. Nagy Péter gyűjtései