Démonvadászat; Mikor harap

Démonvadászat

ne hozzám
félek
magam bódult démon
kéken virító
vagyok

értem

elhagytam
hát hozzám hajol ki
bordakosárból
a vergődő lucskos madár

férfiököl összehúzódás
ritmusa felvonultat
az égiek elé

megtaláltak a viharok
eldúlt lett a táj

fel kell emelni magam
megdermedt
érintésem nem múlik
bennem a félelem arcát faragja
égkékké mindenki maszkjává olvad

mindez persze csak póz
vagy rombolás lehet még
csak esetleg
ha tükör foncsorát
csikarva fel
megtalált lesz
az elbújt világ

egy fehér vonaltól repül
egy kondenzcsíkba ütközik
egyszer egyszer egy

százat kér tőlem
hogy ki bírja
hogy bírja ki két napig

most alszik

fűtetlen a lakás
pipák  csikkek morzsák
mindenütt
kóbor svábbogár
lép az enter gombra

Mikor harap

mindig beállítom gonoszkodik velem
parancsba adva neki
így írjon európai nyelven
élőn
míg élő vagyok
még akkor is ha ahhoz hogy az  ő
az ő legyen
egy alt nulla kettő négy öt kódot kér
miközben mindig átállítja magát nekem

unom belecsapok
a billentyűzetnek enter
majd ki szedi fel a sok betűt
mit szétszórtam félszázad alatt

emlékszem leírtam azt is
anyám régi verseimmel fűt

legegyszerűbb felfűteni a múltat
régi fényképeket
bútort miben valakik aludtak
anyám sok kacatot mellé akácot eltüzelt

mégis csontokba kúszik a hideg nála
sivár hideg szoba hol csak karácsonykor gyújtottak be
padra feljáró lépcsőin dobozban bab borsó eltett vetemény
pince lejáró eldugult csővel
kettes sifon benne halotti ruha
kerek asztal horgolt terítő nipp és művirág
nyári konyha göthös tűzhellyel

egyszer mindent otthagytam

egy már nem létező kert helyén óvoda
ha kimegyek oda egészen
betonkerítés tövéig hajlok

itt ásta el a cirmost
már nem akar macskát
én se szeretnék

mind meghal mind elszökik mind csak harap
illúzió a szeretetről és hűségről

mint a beállítás
mint az európai nyelven írás
mint a jelek és számkombinációk
amiket elfelejteni se tudok