Én, Ez a nap; Dolgok, amiket nem tudok; Apa szerint

Én

nincs kedvenc ételem, de ha muszáj mondani,
akkor a rakott krumpli,
nem szeretem a tortát meg a főtt csirkeagyat,
és nem csak akkor, ha muszáj, hogy mit nem,
hanem mindig,

félek a sötétben, ha nincs velem a kutyám,
de félek attól is, hogy a kutyám egyszer átváltozik
a sötétben nemkutyává,

rágom a körmöm, rágom a szám szélét,
csámpás vagyok és lúdtalpas,
anyáék mindig rám szólnak, hogy járjak rendesen,
mégis én vagyok a leggyorsabb az utcában,
meg a legokosabb is persze,
mandulaszemem van, mégsem szoktam
soha verekedni,

az ujjam kormos lesz a forró sültgesztenyétől,
ha érett barackot eszek fürdőgatyában,
végigcsorog a kezemen,
végigcsorog a combomon a ragacsos lé,
és a dinnyét is így szeretem enni,
de csak nyáron,

hát ez vagyok, szerintem ez vagyok, ez vagyok én.

Ez a nap

fonott kalácsot ettem reggelire kakaóval,
aztán kimentem a kertbe eperért,
nem mostam meg, hogy ropogjon a homok a számban,
anyával bementünk a városba új cipőt venni,
de túl drága volt, amit én szerettem volna,
a régit meg az új dobozába tették,
és most sem kaptam piros távirányítós autót,
ebéd után kockáztunk egy kicsit, elég unalmas volt,
utána alagutat fúrtunk a bányában,
és fociztunk estig, míg meg nem jöttek a cserebogarak,
már nem emlékszem, mit ettem ebédre,
vacsorára virsli volt, de nem tévézhettem sokáig,
ezért most itt fekszem az ágyban,
szappanszagú a bőröm, és nem tudom,
hova tűnhetett ez a nap, hova tűnhetett el ilyen gyorsan.

Dolgok, amiket nem tudok

nem tudok üveget fújni,
csak lehelni rá meg rajzolni az ujjammal, ha párás,
nem tudok a macim nélkül elaludni,
nem tudom, miért nem folyik ki a csőből a sötét,
és hogyan megy be a másik végén a fény,
tudnom kellene az alagutakat is,
megszámolni mind, amikor a tengerre megyünk,
hogy ne aludjak el, mielőtt meglátjuk
azt a semmi kék foltot a nagy hegyek között,
úszni se tudok még,
de azt nagyon jól meg fogok tanulni a nyáron,

nem tudom, mi van a csillagok mögött,
ha másik csillagok, akkor meg nem tudom,
hogy mi van a csillagok mögötti másik csillagok mögött,
azt se tudom, hogy miért nincs a világnak vége,
ha mindennek van,
palacsintát se tudok sütni, de meg tudok enni vagy százat,
és ha nagyon éhes vagyok, akkor hetet is,
nem tudok biciklizni, ha elengedem a kormányt,
pedig már tudom mind az összes betűket,
nem tudom, mi az, hogy semmi,
és nem tudok kesztyűbe dudálni, de nem is akarok.  

Apa szerint

apa szerint mindenki hülye,
amikor meccset néz, főleg a bíró,
akinek van egy anyukája,
nekem is van anyukám, aki ideges,
mert miért káromkodsz a gyerek előtt,

apa szerint a bíró meg a potya miatt,
aki mindig ott van a pályán,
és ott vannak azok a bénák is,
nekik nagyon kell szurkolni,
hogy végre a jó kapuba rúgják a labdát,

de hiába játszunk szép piros mezben,
apa a végén mindig szomorú,
és hiába mondja, hogy majd legközelebb,
én tudom, hogy legközelebb is játszik
a potya meg a bíró, akinek van anyukája,
még szerencse, hogy apának is van,
finom lekvárt főz, úgy hívják, hogy mama.