Juli; A; Tulajdon; Farkasverem

Juli

ma úgy kerül bele a versbe, ha
János komolyan veszi, hogy az Úr
nevét ne emlegesse hiába,
áthúzva hát, hogy Isten, fölibe
írja Juli nevét, bár Juli mit-
sem tud az egészről, ilyenkor ő
leteremti Jánost, kötelezve,
hogy mosogasson el maga után,
bár János inkább arra kíváncsi,
megváltozik-e ettől a verse,
mind többször újraolvasva rájön,
igazából nem változott semmi,
de Juli mintha azóta többször
is mindenhatóként szolgálná ki őt,
neki meg valamiféle lelki-
ismeretfurdalástól gyötörve
jól esik olykor szófogadnia.

A

művész amit álmában elképzelt, azt
még reggel teája mellett lefesti
egy az egyben, úgymond tökéletesen,
bár gondolatait nem osztja meg
az agyával, egyedül csak az énnel,
visszaadva az örök tartozást, de
amit ébren álmodik, előre lát-
va, azt a képen viszont sose látja,
hiszen megfesthetetlen, földi béke,
János lelépett az idővel, vége.

Tulajdon

Isten  a teremtéskor megörökölte
az alkalomnak visszajáró időt, mint
emlékeit János, képzelőereje
rákattintotta a végzet bilincsét a
láthatatlanságba menekülő, mindig
az önkéntes éjszakával parolázó
örök – elégedetlen sors csuklójára,
magába zuhanó szeme, lám földet ér
ilyenkor, macskakörömmel ragaszkodik
a nyávogáshoz, az egérrágta könyvhöz,
zsákhoz, Jánosra bízva úgyszólván csak
a paradicsomban békén hagyott eszünk
nemhiába, ártatlanságunk nyomot hagy
rajta végleg és eltüntethetetlenül.
   

Farkasverem

János már szikrázott a dühtől, amint
összeverte a kavicsokat a tó-
parton, persze a kavicsok meg vakon
tűrték a próbát, így hát nem sikerült
tüzet csiholnia Julinak, pedig
farkasordító hideg volt, Juli
elégedetlenül zsörtölődött, be
nem állt a szája, elátkozva urát,
miközben János úgy akarta, hogy egy
farkas teremjen itt, elevenen fel-
falva nejét, ő meg a hirtelen jött
ötlettől vezérelve agyonüsse
a már rég meggyőzött ordast, a metsző
fogát kitépve talizmánnak, azt majd
Juli nyakába akassza, ha már a
farkas gyomrából kiszabadította,
legyen szerencséje szerencsétlennek,
s füléhez tartva az elhagyott csiga-
házat, mosógépét, centrifugáját
hallotta benne búgni zavarában,
bár a csönd vacogott rendületlenül,
Juli egy kérdőjelre tekeredett,
mint a paradicsomhoz szokott kígyó.