Kalligram / Archívum / 2014 / XXIII. évf. 2014. június / Tízszer öt sor ez meg az…; Öregapa; A hangulat meg az akarat

Tízszer öt sor ez meg az…; Öregapa; A hangulat meg az akarat

 
 

Tízszer öt sor ez meg az…

1.
Volt egy bíbor tündér, lakhelye Hegyéte,
reggel az ágyából lépett ki a rétre.
Egyszer volt, aztán nem,
akárcsak cicája, Ciklámen.
Mintha kicsit bizonytalan lennék. Vagy mégse´?

2.
Van egy lurkó, lakhelye Havanna,
nővére a Ráchel, nem pedig az Anna.
A kést meg a villát is úgy hívja: olló,
kár-kár, így beszélget szerinte a holló.
Bárcsak mindig ilyen vicces maradna.

3.
Van egy hölgyike, lakhelye Saigon,
egyedüli játszótársa egy fehér Iphone.
Nem kell neki pajtás, óvónéni, bébiszitter,
Minduntalan egymagában twittel.
Ágyban, mezőn, a világban bárhol.

4.
Volt egy szakács, lakhelye Bős,
saját találmánya a mézes cipőkenőcs.
Ha cipőt pucol, a kefébe is belekóstol,
különben is irtózik a sóstól.
Párja viszont nincs még, nem elég rámenős.

5.
Volt egy kutyus, lakhelye Udvarnok,
ebcsemegével teli birodalma csakis az udvar volt.
Mígnem gondolt egy nagyot,
Otthagyott csemegét, csapot-papot.
Míg gazdája rátalált, étlen-szomjan csatangolt…

6.
Volt egy lovas íjász, lakhelye Csenke,
vagy inkább az egész Kárpát-medence.
Annak örült ez a lovas íjász,
csak ő érti a rovásírást.
De esemest nem kapott soha, szegény lelke…

7.
Volt egy madár, lakhelye a Tátra,
a magasból lelátott ő az egész síkságra.
Szirti sas volt ez a madár,
aki folyvást pocokpecsenyére jár.
A pocoknép vesztére: fiókái sem vágytak másra.

8.
Volt egy kamion, lakhelye Párma,
sonkát hordtak vele szerte a világba.
Így ment ez, míg egy falánk sofőr meg nem tette,
hogy rakományát az utolsó falatig megette.
Nehogymá´ még egyszer sonkát bíznak rája!

9.
Volt egy kísértet, lakhelye a Zengő,
Batyujában mindig akadt akármennyi mennykő.
Ha megsértődött a komisz világra,
mennydörögve mindet ráhajigálta.
Hát nem beteg az ilyen? Vinné el a mentő…!

10.
Van egy indián, lakhelye Oregon,
Ha hiszitek, ha nem, több száz éve haverom.
Nagyapjával együtt szeretik a csipszet,
lovukat elvették, tehát vettek Jeepet.
Hát nem bolond ez a világ? – agyal a faterom.

 

 

Öregapa

Ha nem is hiszik a nagyok,
igazi hercegnő vagyok!
Mert, ha akarom:
reggeltől estig rózsaszín Nap süt felettem…
Ha pedig este a vacsorát megettem,
talpig selyemben
méltóztatok elaludni.
És jó, ha tudod:
estétől reggelig az egyszarvúmmal szántunk felhőóceánt,  
kerítünk udvart,
meg barátokat a Holdnak,
tüsszentünk az embereknek álomhegyeket,
és uralunk akárhány bamba bolygónyájat.
Tudniillik: én,
meg öregapa.
Pedig azt mondják, ő nagyon-nagyon felnőtt.
Ami annyit jelent:
rendesen meg van öregedve.
Csakhogy öregapa, ha akarom,
nemcsak az én legeslegjobb égi egyszarvúm,
hanem saját párducom,
anyatigrisem,
apakígyóm,
zebramamám,
zsiráfpapám,
vadmacskagyerekem, vagy szeleburdi lovacskám,
meg bármekkora talpú házi medve…
És hiába is mondja öreganya,
hogy öregapa hovatovább csak egy bogaras vén szamár.
Nemá´!
Mi az, hogy bogaras?!
Mintha egy vén bogár csak úgy, ukmukfuk szamaras lehetne.

 

 

A hangulat meg az akarat

Ráchel nagylány lett.
Már négyéves.
Ráchelnek honnét, honnét se, hangulatai lettek.
A hangulatokat nem lehet csak úgy beszerezni,
mint egy kistestvért,
vagy megvásárolni,
mint mondjuk, egy babaházat.
A hangulatok egyszer csak vannak, és kész.
Ráchel tegnap még megengedte,
hogy anya húzza föl a balettcipőjét,
máma meg már visít, ha nem csinálhatja ő.
„Ez a hangulat” – mondja öreganyja.
„No persze, amit hisztinek hívnak” – így az apja.
„Majd kinövi, mint a balettcipőt” – mosolyog Ráchel édesanyja.
„Aha, mintha te kinőtted volna” – legyint az apa.

 

*

   
Benjámin nagyfiú lett.
Mindjárt kétéves.
Benjáminnak honnét, honnét se, akarata lett.
Az akaratot nem csak úgy ráragasztják valakire,
mint a nevét,
nem ajándékba kapni,
mint egy a játéktraktort.
Az akarat egyszer csak van és annyi.
Benjámintól tegnap bárki elvehette a játéktraktort,
máma ezért már megharap.
„Ez az akarat” – mondja az öregapja.
„Ez a kölyök nem lesz egy anyámasszony katonája” – mosolyog az apja.
„Csak nehogy kinője, mint a pólyát” – így Benjámin édesanyja.
„Hehe, mintha én kinőttem volna” – húzza ki magát az apa.