■ Géczi János (Vers)

Csendes tükör mint háborítatlan tiszta tóban; a villamos szívemben aluszik; Adél napnak vége hamarosan; én úgy állok itt

Csendes tükör mint háborítatlan tiszta tóban

Ragyogó tó, háborítatlan tükörben
az égen úszó Holdat figyelem. S tekintetével
fogvatart a parton álló fehér darumadár

szívemben a villamos aluszik
bajszával együtt József Attila
az estének nincsen teste
csak sötét foszlékony alakja

Hull a fény a falról foltokban
zuhog a nyár is A néma város
most beszakad
Van tőr mely a holnappal határos

És van kéz, amely a tőr nyelén matat
Osztja-szorozza jövőt
s a műveleten kívül nem szabad

úgy vagyok én itt
ki vasalt ingben
mint öltözetlen
áll, fehér nincsben

aki, ha hősként
a színpadra ül
tapsot kap akkor is
ha nem hegedül

Verset is táncol
ahogyan kilábol
lépésre lépést
rakva a sárból

a szó hatalom
ahogy szívemben
vagy szájban forgatom

Járják a kocsik
körforgalomban
a szív szigetét
Körbe forgalom van

Báván állok
hogy ne, ne szeress
mint temetésen
rajtam ne nevess