fraktálok

(beálló, félig éj)
Hány éjszakát kell még kilőni míg
tart a Kunst der Fuge takarónk
és ágyunk között a csukásba
erőltetett ajtók között? Hány éj-
szakát kell még végigtompulni
a Contrapunctus hangjai között
mint rozsdamentes csavar a műben
és úgy tapadni szájra mint vörös-
vértestekre a cianid ébren-
létre az álom nehogy zihálá-
som a többieket fölverje ki-
ket gondosan más-más szobákba el-
helyeztél de már csend van és ugye
tudod ilyenkor én már nem a te
mellkasod ütemére a szóla-
mok belépésére lélegzem. Hány
virág érintőjeként lehet csak
szájszagom szuszogásom folyama-
tos késlekedésem egy lezárás-
ra mely nem záródik a szomszéd szá-
jon csak szivárog mint lélegzethiba
a fúgatesten defektes osti-
nató hány éjszakát csévélünk sík
fúgatestről nyíló bőrhibádra
szádra rácsukjuk eltolt éjszakán-
kat.

(lenyomat)
Nem iszod, még forró, csuprod szorítod,
nem rándul kezed, nem remeg. A másod-
percek rajta múlnak és az abroszon,
mely talán betűrve áll, helyenként be-
leégve az asztalba (textil, csészék
lenyomata). Tenyeredbe ütközik
a gőz, kigyöngyözik, ujjaid közé
eső lefolyása fordul redőkbe,
repedő tenyérvonalakba, ahol
te vagy, ahol van most az ott neked, míg
bögrédet fogod, és benne megköt a
csokoládé.

Ruhafelszínt nyelnek zsebek, behajtva
comb és comb között. Előbb fényesek, majd
rojtosak a másodpercek. Végül a
tárgyak körvonalait se látom. De
én szeretem a megkötés előtti
csoki sűrűségét folyamatos meg-
állásokban, kifújásokban és be-
gyűrésekben, míg ezekben összegyűl
a kosz. Kezed helye a csupron marad,
gőzből, kifele várok szorításából.

(győr, állomás)
a fogmosás fura – álló
készültségét érzem ismét-
lődő erodáló-
dó mozgását repedő neki-
feszülését beakadó
beleakadó
     kerülésben
a szájban sebek vannak
fekélyek vannak vagy
csillagok melyeket mozgás
közben kerül a nyelv
puhán körbematat
minden vak repedést

csak szivárog belőlük
az esti kávé szivárog
mert öblögettem csak
nem bírtam nyelni csak
bírtam, ahogy a
számban vonatok egyre több
fekete szenet visznek és az esti
kávétól besárgult fehér
tehervonat a resti
pont rányitva volt épp résre
s öblögetsz míg fénycsík, fogselyem
a belső égboltot kisebzi