Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. április / RUSZWURM: Anekdot E. P.-nek, szeretettel (prezentáció)

RUSZWURM: Anekdot E. P.-nek, szeretettel (prezentáció)

RUSZWURM[1]
Anekdot[2] E. P.-nek[3], szeretettel[4]
Történt[5], hogy a szomorú[6] arcú[7] férfi[8] - a halál vőlegénye?[9] - az
együtt[10] töltött éjszaka[11] után sétára[12] indult[13] alkalmi[14]
nőismerősével[15]. Megelégelvén[16] a hirtelen-gyűlt[17], keserű[18] ízt[19] a
[1] Prezentáció. (Négy Évszak, 1985. augusztus)
[2] Egy élettel (+) ezelőtt ún. csatárláncba fejlődtünk az Elektromos kézilabdapályáján (+), Gellért-Kis
Gábor (+) foci (+) közben elvesztett nyakláncát (+) - anyai (+) örökség! -  kerestük a földúlt
salakban. Úgy esett, hogy a fiatal gróf kezét voltam foghatni. Araszoltunk tehát, oda-vissza, a két
csapat eggyé fűzött gyöngysorában, szívünkben együttérzés, őrült tekintetünk a földre szegezve,
akár a borona. Én mondjuk nézhetem, fűzfa, suttogta a második forduló után, hát nincsen rajtam
szemüveg.
[3] Isteni! Kiderült, attól függ, hogy ez a szöveg, cakkumpakk,  kilencvenkilenc, száz vagy százegy
szavas, hogy az “E. P.-nek”.-et hány szónak vesszük. Annak idején egynek volt szánva, az
“Esmének" helyére, már akinek ez mond még valamit. Grammatikánk, ez a szürke epilepsziás,
kettőnek tartja. A Pages, ahol sort sor alá tapogatok, denevérek, satöbbi, háromnak veszi. Ez a
szarakodás, hogy akkor egy vagy három, ismerősnek tetszik.
[4] Nohát, azzal tényleg tele a padlás!
[5] A világ mindaz, ami esetleg fennáll.
[6] Épp, mint Bozsik edzőként.
[7]„Szeptember 18-án, csütörtök délután 3 órakor De Saint Mars úr, a börtön új igazgatója
hivatalosan is átvette helyét a Bastille-ban. St Marguerite és St Honorat szigeteiről érkezett és
koloncként magával hozott egy régi foglyot, akit már Pinerolóban is őrzött. A fogoly folyamatosan
álarcot visel, és a nevét nem árulták el nekem, és nem is jegyezhettük be.” (Etienne Du Junca)
XIV. Lajost állítólag - én állítom -  semmivel se lehetett jobban fölbőszíteni, mint azzal a
szokásmondással, hogy bizonyos kor után az ember felelős az arcáért.
[8] Örökös félhomályban élt. Mintha egy törött pengéjű, finom kardra támaszkodott volna.
[9] Véletlen Hajnóczy-parafrázis.
[10] https://www.youtube.com/watch?v=b1dYQlTTuE0
[11]„Emlékszem, hogy Camus-nál van egy éjszaka – és nem érdekel engem akkor
egzisztencializmus, se előre, se hátra, se barátság… nekem az a szélseperte, szélcsiszolta égbolt
kell, és… akkor van is aztán ez az égbolt.”
[12] Mi a normális, ha nem ez?
[13]Egyes amerikai épületekben kihagyják ezt az emeletet, ami végzetes következményekkel jár a
tájékozatlan bandzsidzsampingerekre nézvést.
[14] Hirdetés 1990-ből: “Nagymellű szőke kényeztetne. Jelige: Kárpótlási jegyért is.” (Expressz
Újság) Hát ja. Elbaszni az atyai örökséget.
[15] Ez a szó, akár 1 sírkő. A Szindbádot játszó Latinovits alig elviselhetően modoros hangján: “Hát
akadnak még alkalmi nőismerősök?” (…Vendelin fiam.)
[16] “I can’t get no satisfaction”, ahogy Mick Jagger (72) dúdolgatta volt a 65. születésnapján.
[17] Ez olyan wassalbertos, nem? Direkt anakronizmus, lásd még, pöcse van a menyasszonynak.
[18] Homlokcsók után ne nyelj. Régi iskola.
szájában20, a Várnegyed21 ismert22 cukrászdájába23 hívta24 az
asszonyt25, úgymond26, indiánerozni27. Dohszagú28, setét29 kapualj30
[19] Az, hogy fölfedeztek  (sic!) - de kik?, könyörgöm, kik? -  egy ötödik ízt, ismeretelméleti
szempontból mintha egyben azt is jelentené, nincs még veszve, példának okáért, Lengyelország.
[20] Följegyeztek egy esetet, amikor egy 1iptomi házaspár, kiállván a rémületes sort, jócskán
föltartotta a processzust, mert az asszony, rettegve a férfi gyanítható kérdésétől, vonakodott
kézfejét a nyílásba helyezni. Végül a férj megkegyelmezett neki. Hány macska farka kell, hogy az
égig érjen? Kérdezte volna a férfi. Egy is elég, ha jó hosszú, válaszolta a nő megkönnyebbülten,
hiszen régi játékuk volt ez: mindketten a kairói egyetem amerikanisztika-professzorai voltak. Az
épület finoman megremegett, és a Száj - Bocca della Veritá! - késlekedés nélkül a csuklóig
leharapta az asszony kezét. Később a rendőrök a nadrágszíjat forszírozták, hogy a férj avval
könnyedén elszoríthatta volna a verőereket, a mentők érkezéséig. Késő bánat, eb gondolat,
válaszolta a férfi, vagy legalább is,  én perpillanat szociokulturálisan így fordítanám, amit valójában
válaszolt.
[21]Világnézet, az! Meg amit a paci himbál.
[22] A szó jó értelmébe’ véve. Ismerni valakit, na, az mit tesz. Azt teszi, hogy mondjuk az a valaki egy
privát ünnepélyről kocsival bármikor simán ún. hazadobna. Szavunkba se kerülne. Picit mocskos
volna az autó, nem, inkább rendetlen, viszont valamelyik régi, nagy, megbízható márka finoman
doromboló  zászlósa lenne, ez nyugtasson meg minket. Akár duruzsolhatna is valami mócárt, de
tényleg csak jelzésszerűen, épp, hogy érintsd. És akkor, amikor hazaértünk, hát, igen, az a valaki
kiszállna, és kicsit körülményesen megölelne minket. Kicsi híja, hogy magához nem szorítana. Ez
inkább legyen jó, mint kellemetlen, bár e kettő aránya legyen nehezen eldönthető, mi több, a
helyes döntésben inkább alkalmi, szerethető spiccességünk, mint jó szívünk siessen
segítségünkre.
[23] Találos kérdés: ha az építészet megfagyott zene, milyen micsoda a cukrászat?
[24] Valakit vagy valamit, pl. egy kutyát, minden józan megfontolás ellenére Takarodj!-nak hívni.
[25] Ismerősöm Sanghajban huik - maroknyi muzulmán kisebbség Kínában, talán, ha tíz és fél
millióan lehetnek -  társaságába keveredett, egészen konkrétan  egy hui étteremtulajdonoséba, az
étteremtulajdonos - testes, tekintélyt parancsoló férfi - végigvezette a hatalmas, kiismerhetetlen,
labirintus-szerű épületen és minden bugyorban bemutatta neki egy-egy újabb feleségét. Szép
asszonyok egy gazdag házban, gondolta közhelyesen az ismerősöm.  A vacsorát kettesben
költötték el   a házigazdával, számolatlan rizspálinkák fogyasztásával, az ismerősöm hirtelen
ráébredt, hogy  vendéglátója mintha kissé szabadon kezelné hitének előírásait. Tétován szóvá
tette a dolgot. Az Ön látogatása különleges ünnep a számomra, válaszolta a  kínai, kissé nehezen
forgó nyelvvel. És Allah egy ilyen különleges ünnepen elfordul. Elfordul! Ismételte magában,
némán ujjongva az ismerősöm. Önkéntelenül is társat keresett, társat, akivel apró örömét titkosan,
legalább egy pillantás erejéig megoszthatta volna. Odébb meglibbent a bejáratot takaró vörös
függöny, s akárha villámfényben,  Aranylótusz vértelen, gyűlölködő arca rémlett föl. Te, te,
bíborfuvola, suttogta nő, és pillantása ismerősömébe fonódott.
[26] Ez majdnem annyira kínos, mint verbális idézőjel gyanánt belekarmolni a levegőbe. A víz kiver,
tényleg.
[27] Hát, ez derék! Mindig pattanásig feszülten, és a vágtató lovon beledőlve a levegőbe, mindig újra
megremegve a remegő földön, amíg már sarkantyú sem kellene, hiszen hol volt itt sarkantyú, és a
gyeplőt is elengednénk, hiszen hol volt itt gyeplő, és a tájat sima sörényű pusztának látnánk, már
ló nyaka, ló feje nélkül.
[28] Lásd: Tárnok utca.
[29] Akkor már: setét volt, mint egy Lajosban.
előtt haladtak31 el32 éppen, a házból33 kilépő34 katonatiszt35
tragikusan36 félreértve37 és magára38 vonatkoztatva39 a cukrászda40
[31] Elvileg Heideggernek ettől aztán effektíve le kellett volna mennie hídba, ha a “gondolkodás”
szótól annyira eldobta az agyát.
[32] Vagyis a sótartó felé.
[33] Tárnok utca? Már miért ne? Egykor ott is lehetett azért dohszag.
[34] Gondoltam, beírok ide egy korrekt, kocsmai definíciót, de ez jött föl elsőnek a Google-ból:
“Harisnyás Pippi ezek után már nem lesz a négerek hercegnője, apja pedig nem lesz a négerek
királya. Svédországban újra kiadják a Harisnyás Pippi kalandjai című regényt, a 70 éves
történetből azonban kihúzzák a néger kifejezést.
Astrid Lindgren lánya, Karin Nyman évekig tartó gondolkodás után egyezett bele a változtatásba.
"Ez a megnevezés sértő, egyszerűen nem hagyhatjuk benne a Pippi-könyvekben" - nyilatkozta a
Dagens Nyheter című svéd lapnak.
A népszerű sorozat első kötete idén ünnepli megjelenésének hetvenedik évfordulóját. Ebből az
alkalomból tavasszal újra megjelenik a széria - az 1945-ös könyvet még kettő követte 1946-ban és
1948-ban - Svédországban, de már a néger szó nélkül.
Az eredeti szövegben Harisnyás Pippi a négerek hercegnője, hajóskapitány apja pedig a négerek
királya egy messzi szigeten. Az új változatban viszont már a déltengerek királya lesz.
"Kicseréljük ezt a szót, mert káros. Én még egy másik világban nőttem fel, akkoriban csak fehér
bőrű emberek éltek Svédországban. Az utóbbi években úgy gondoltam, hogy az n-betűs szó csak
egy a sok közül, amely már a történelem része, miért ne maradhatna. De aztán meggondoltam
magam, mert ezt a szót még mindig használják. Ártalmas, így semmi esetre sem maradhat a
Pippiről szóló könyvekben" - mondta Karin Nyman.
2014 szeptemberében a svéd televízió új változatban mutatta be a Pippi kalandjairól szóló 1969-es
sorozatot. A szövegből törölte az általa rasszistának nevezett kifejezéseket: nemcsak a vörös hajú
lányka apjának leírását változtatta meg, hanem kivette azokat a jeleneteket, amelyekben Pippi a
kínai emberek kinézetével kapcsolatos gondolatait ecseteli.
Forrás: MTI”
Kinai emberek kinézetével kapcsolatos gondolatokat ecsetelni. Még mit nem! Egyéb se hiányzik
ebéd előtt.
[35] Nyikoláj a handzsárral.
[36] A márkinő egy pillanatra, páva a farktollait, összecsukta legyezőjét, könnyeden, akárha intőleg, a
menüettbe burkolódzó literátorra mutatott, és azt suttogta: nos, igen, a budoárban valóságos tigris,
ám, fájdalom, az úgynevezett oeuvre nem más, mint meddő birok a tragikum lehetetlenségével.
Avagy:
“A MAGYARÍRÓ még azt se vette észre, hogy az ún. szépirodalom ma épp oly jelentéktelen, mint
a XVII. században – mondjon valaki nagy francia novellistát a XXI. század elejéről! –, ez nem az a
korszak, amelyben a fikció meg az ún. líra, amelyeket Magyarországon még mindig a
legprimitívebb élményesztétika és formabravúr-kultusz közhelyeivel szokás a „szépre szomjazó”
tanárnők és kietlen életű rendezvénylátogatók jobbra érdemes torkán lenyomni a bárzsingba,
bárminő érdekességgel rendelkezhetik.”
Mondhatta volna szebben, kislovag? Alig hiszem.
A szépre szomjazó tanárnők jobbra érdemes torka! Lásd még: műhelygond.
nevét41, megragadta42 a férfi43 karját44 - arcán a harag45, mint
félelem46 -, s anyanyelvén47, mely egyébként48 lágy49, akár a
Az kéne, meg esső.
Mindez nem ok nélkül juttatja eszünkbe a kecseszkecskent, ami, lássuk be, az összes lelombozó
körülmény kimerítő ismeretében is, komoly (!) esély a parttalan szórakozásra.
Szegény Cervantes! Szegény Shakespeare! Szegény Milton! Szegény Moliére! avagy Szegény
rövid XVII. század!
[37] A megértés: félreértés.
[38] - Rendőr bácsi! Rendőr bácsi! Jöjjön gyorsan, a Pistike fölakasztotta magát!
   - Engem?!
[39] Ezt harminc év után - “hegyek között, völgyek között”” - vonatozásnak olvastam.  Éna -legsze-
bbíró-kközül-tége-dvála-sztalak!
[40] Ha, ahogy nem, a diktatúrák kendőzetlenül beszélnék az institúciók formanyelvét, cukrászdának  
ma egy olyan helyet neveznénk, ahol kristálycukrot mérnének egységáron, egyenesen a szájba,
alumínium kanállal, egyfajta pogány úrvacsora volna ez, az inzulin gátlástalan fölhorgasztása
kisipari eszközökkel. A sorbanállást - pour la bonne bouche! -  pedig Lucas van Valckenborch
modorában bírnám elképzelni.
[41] Jiscsorázról egy napon kiderült, bizony nem más ő, mint Karandás zord gazdája.
[42] Szurokbaba!
[43] A férfi - más források szerint: az a férfi, aki örökké akar élni -  ültessen 1 fát, nemzzen
(nemezzen?) 1 fiút, és írjon 1 könyvet. Annyi, meg egy bambi.
[44] Másnap vette észre, hogy az ujjnyomok, de tényleg, mintha csak szigetek volnának Edmond
Dantés térképén, ottmaradtak, letagadhatatlanul.
[45] Az Úr, állítólag, a hetedik napon, úgy délután három felé, amikor más arcokon csorogni kezd az
ebéd utáni álom méze, vadul unatkozni kezdett, majd sátáni mosoly prémezte ki ajakát, és
föltalálta a flexet.
[46] „A félelmet gyakran csodálkozás előzi meg, és hasonló is hozzá, hiszen mindkettő a látás és a
hallás azonnali aktivizálásához vezet. Mindkét esetben a szem és a száj is szélesre nyitott, a
szemöldökök pedig megemelkednek. A rémült ember először szoborként áll, mozdulatlanul és
lélegzetvisszafojtva, vagy ösztönösen leguggol, mintha a menekülési lehetőséget mérné fel. A szív
gyorsan és erőteljesen ver, úgy, hogy nekiütődik a bordáknak… Azt, hogy a bőr sokkal inkább az
erős félelem hatása alatt áll, azon a csodálatos módon látjuk, hogy a veríték azonnal kiválik
belőle… A szőrszálak a bőrön egyenesen állnak, és a felületi izmok reszketnek. A szív zavart
mozgásával együtt a levegővétel felgyorsul. A nyálmirigyek hiányosan működnek, a száj kiszárad,
és gyakran tátott és elnémult.” (Charles Darwin)
[47] Tanárnő elvtárs, én bejelentem önnek, ma senki sem hiányzik.
[48] Hazájában szépíróként is ismert.
[49] Nem állom meg, hogy az ún. hamis  vagy lusta lágytojás receptjét meg ne osszam, little help to
my friends, szóval, egy serpenyőben, fölforrósított vajon készíts három tükörtojást, a kedvelt  
állagra - nálam ez a régi főzős mértékkel: három és fél perc -  sütve, aztán zuttyantsd egy
mozdulattal széles szájú  csészébe, fűszerezd ízlés szerint - narancsbors, például! -, és jól díboljad
össze arra alkalmas kanállal. Voilá! Ember nincs, aki megkülönbözteti. És persze nincs az a
rettenetes macera sem, tropára égett ujjbegyekkel, ugyanakkor  a pucolás linearitásából
következő, tehát elkerülhetetlen kihűléstől rettegve, avagy nincs az ügyetlen fűrészelés, rossz
karate, nincsenek a  gusztustalanra dermedt patakocskák a mozdulatlan porcelánon, természetes
anyagveszteség stb. Happy Birthday To You!
balalajka50 hangja, egy szót51 kiáltott52, egy szót53, amely később54, a
szomorú55 arcú férfi álmaiban56 névvé57 változott58, végképp59
megjelölve60 azt a kimondhatatlant61, amitől minden62 éjszaka63
felriadunk64.
(1985-201565)
[50] Ez a konstruktív, félreértett hegedű. Sokáig lenézett, primitív hangszernek számított, mígnem
tökéletesítette két mester, Nalinov és Passzerszkij. Tulajdonképpen ide tartozik, hogy állítólag -  
még a kettővel ezt előző ún. átkosban -  egy kétségbeesett, merész és vonzó idegenvezető,
megelégelvén a gyakorlatilag párttitkárokból álló szovjet turistacsoport szűnni nem akaró, arrogáns
egzecíroztatásait,  az utolsó percekben, amíg a buszra vártak, beadta nekik, hogy nálunk,
Budapesten tényleg így szokás: garzonfiltert a szájba, és rákortyolni a forró vizet. Pusztán a
látványért, ahogy a cérnácskán fityegnek a cetlicskék, fityegnek és forognak, álmosan, a
szállodahall fondor fuvallatainak engedve. És hogy ő, mondta volna állítólag az idegenvezető, a
maga részéről azóta is ezt hívja glasznosztynak.
[51] Ein Wort, ein Mann. Natürlich.
[52] Hoppá-hoppá, nincs találat! (Az online szinonimaszótár válasza a “kiáltás” szóra, avagy minden
krétai hazudik.)
[53] A világ, végtére is, höhö, nem más, mint a legyen szó fölrobbanása.
[54] Mondom, hogy nem most.
[55] Mint egy fűzfa, lásd 2. lábjegyzet.
[56] Pl.: Látogatás vörös ingben. (Hekerle László: A nincstelenség előtt)
[57] “Ó, hogy jön ide ez a név? Emlék és vágy keveréke.”
[58] “Az ókori legenda szerint az athéniak féltve őrizték Thészeusz hajóját. Amikor észrevették, hogy
egy deszka elöregedett, egy újjal helyettesítették. Így aztán egy év alatt minden deszkát és minden
szöget kicseréltek a hajón. Vajon állíthatjuk-e az ily módon átalakított hajóról, hogy az még
Thészeusz hajója? Ha igen, vajon ez azt jelenti-e, hogy az alkotórészek azonossága egyáltalán
nem befolyásolja, hogy mikor mondhatjuk valamiről: ez ugyanaz a tárgy? Ha nem, akkor melyik
deszka kicserélés után lesz igaz, hogy ez már nem Thészeusz hajója? S milyen alapon húzhatjuk
meg a határt az azonosságot még nem befolyásoló, és az azt megváltoztató deszkák között?”
(Huoranszki Ferenc: Modern metafizika)
[59] “De pálya ing! Aranypók, mi?” (Gothár Péter)
[60]  “Életem teljesen értelmetlen. Ha különböző szakaszait vizsgálom, olyannak tűnik, mint a Schnur
szó a szótárban, mely egyszer zsineget, aztán pedig menyet jelent. Az hiányzik csupán, hogy a
Schnur szó harmadszor tevét, negyedszer pedig tollsöprűt jelentsen.”
(Sören Kierkegaaríst egyátaljába fő löhet tönnyi, mög is löhet válaszónyi asztat. - mondta a rendőr, és
elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák.
[62] Az élet egy fogpiszkáló, ad notam J. D. Salinger.
[63] Fiunk villámsújtottan áll ott, dobogó szívvel a sötétben, kemény éjszaka borult fölé, a szélseperte
és szélcsiszolta égbolton tiszta csillagok ragyogtak, s egy villódzó távoli fény pillanatonként
tovatűnő hamut kevert belé, a szellő fűszer és kő szagát hozta, távolból jövő zavaros kiáltások
törték meg a csendet, aztán teljes súlyával visszahullt rá a csönd, mely égbolt és csillag – hogy
azután tegye, mit a magas méltóság javasolt: kacagva szaladt át az életen.
[64] Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly. (Jav.: aláfolyik.)
[65] Testvérek között is: 10957 nap.