Elégia a kihullott fogakhoz; Kis legendák a tojásról (versek)

Elégia a kihullott fogakhoz

Ó, ti önfeledt fogmosások,  

ti céltudatos ide-oda s le-föl irányok,  

ti határozott dörzsölések, boldog súrlódások,

búcsúzom tőletek,

de megőrizlek benneteket,

mint örök hiányt a számban.  

Ó, ti régi kedves hersegések, koccanások, koppanások,

ti vacogások, csattogások, csikorgások,

akár földöntúli szimfónia –

múlt-zene a szájüregben,

búcsúzom tőletek,

a messzi édenből száll felém angyali muzsikátok.  

Ó, ti villogó fehérek, ideges sárgák, egykedvű

barnák, tompa feketék –

fogvicsorítás,

búcsúzom vétlen színeidtől,

hiányozni fogtok, kitartó fájások,

bestia belenyilallások, tompa kínok.

Ó, elszánt harapások, nekibuzdult szaggatások,

himnikus tépések, bölcs rágcsálások, lírai csócsálások,

nem szűröm ki többé már mérgemben fogam közt a szót,

s nem szívom semmiért bosszúsan,

bármibe kezdjek, nem törik bele soha többé,

lucullusi lakomák, lenge kurtizánok – búcsúzom tőletek,

nincs már köztetek fogamra való.

Jöhet már bármi, nem teszek úgy, mintha fogam húznák,

s teleimnek is csak legfeljebb ha műfoga lesz,

nem kell tőlem félnetek többé,

fehérjét soha nem mutatom már ki,

s nem is fogom fenni semmire,

és a veszély sem fenyeget,

hogy otthagyom valahol.

.

Mennyi mindenre fájt életemben – ennek is vége már,  

kiürült számban letarolt ínyeim –

vigyorgok báván, mint egy ellen-fogpasztareklám.

Ó, ti fogak közé szorított cigaretták,

foghegyről odavetett szavak,

foghoz vert garasok,

isten veletek,  

szájüregem csupa foghíj,

valahogy majd csak elnyámmogom napjaim.

Elnémulnak a foghangok a számban,

isten veletek, dentális dé, el, en, esz, té és zé –

nem lesz ki hozzám fogható,

ezt jól kifogtam.

Fogorvosok, technikusok, szájsebészek sorra elmaradtok,  

nem lehet ellenetek kifogásom,

elfogultan  néztem mindetek,

ti voltatok életem biztos pontjai,

ki tölti ki helyettetek most már napjaim?

Már nem törik bele a fogam semmibe,

s nem küzdök foggal-körömmel semmiért,

legfeljebb csak körmömmel kaparok kínomban.

Ha kitalál egyszer még a föld mélyéből

hamleti koponyám,

sápadt fényt szűrnek védtelen

állkapcsaimra egy távoli,

mítoszi időből a csillagok –

egykor-volt fogaim.

Kis legendák a tojásról  

A tojás

A tojás – az eszményi zártság.

Az eszményi nyitottság.

Egyszerre kint,

s bent is ugyanakkor.

A tojás – a sérülékeny tökéletesség.

A tökéletes sérülékenység.

Ha leejted – nem ér földet,

ha feldobod – nem esik le.

A tojás – tojás.

A tojás hallgatása

A tojás hallgatásában

az egész világot hallod zengeni.

Hamlet kezében maga is eltöpreng:

lenni vagy nem lenni.

Nem ismerni célját,

célja ha van – önmaga.

Vagy mégse.

A tojás mint hold

A tojás szebb napokat is látott valaha.

Bár tartja magát, s nem üt ki rajta folyton

idült személyiségzavara.

Ki vagyok én – ok vagy okozat?

– kérdezgeti éjjelenként.

Azután felkúszik az égre,

és süt, mint a vacsoracsillag.

A tojás – villamoson

Az ablaknál ül, kibámul,

egy öregasszony adta át neki a helyét.

Szembetűz vele a nap,

betűzné a reklámokat.

Mindjárt megfövök – gondolja.

Ne keménykedj itt nekünk –

torkollják le egyszerre százan

A tojás és a kisebbrendűségi érzés

Pszichológushoz jár, másnaponként négyre.

Nem tud megbékélni a fehérségével,

hebegni kezd, ha vashoz ér.

A csoportterápiától kikészül,

inkább háromszoros árat fizet.

Legszívesebben láthatatlanná válna,

talán a havas teleket viseli még legjobban.

A borbélynál

A tojás beállít a borbélyhoz,

fölkapaszkodik a székbe,

méregeti magát a tükörben:

– Parancsol? – kérdi tőle a borbély.

– Kis hajvágást, és borotválás is lesz –

így a tojás a világ legtermészetesebb hangján.

– Ahogy óhajtja a kedves vendég –

s már villan is borbélya kezében az olló,

majd előkerül a borotva is.

– Megfelel? – kérdi, s egy kézitükröt

tart vendége tarkója mögé a szaki,

hogy az hátulról is lássa a frizuráját.

– Igen, jó lesz – válaszol a tojás,

óvatosan lekászálódik a székről,

fizet,

és kisétál az ajtón.

Egészen szép ez a mai nap, gondolja,

mintha újjászülettem volna.

A tojás és a zéró tolerancia

Nem szereti a húsvéti ünnepeket.

Akár locsog, akár ragyog,

depressziója mindig kiújul ezen a napon.

Ha parlamenti képviselő lenne,

biztosan megszavaztatná

a zéró tolerancia elvét

a húsvéti nyuszikkal szemben.

És legszívesebben átírna minden hagyományt.

És a sajátját tenné meg kollektív emlékezetté.

Akár locsog, akár ragyog,

nem szereti a húsvéti ünnepeket.