minden tej; lépcsőház9; labor1 (versek)

minden tej
minél magasabbra mászik, annál hamarabb forr a víz.
ha párolás előtt a fülledt bőr alá töltene, azt mondaná,
terüljön szét neki a völgy, hol hűvös, hol forró odvaival.
a vadon növő kakukkfű szúrós, saras gyökerei között
vásik el a fog, amivel a rostok közé harap. már itt, lent
is vér forr. az asztalon tányér, hol kihűl, hol gőzölög,
de a szék végig meleg.
*
a szék mindig meleg és puha. mostanában gyakran ül itt
szemben az ablakkal, vesz egy kérgeságat. megtisztítja,
hegedű szól. fokhagymát pucol, a bogarak ujjait figyelik.  
mikor szétnyomja őket, már serceg a zsír. nagyra nőnek,
a szárnycsapkodás alábbhagy. az eső csúszós cseppjei
szokatlanul lassan érnek a földig, a belógó gyökerekig.
száraz a bőre. mélybarna könyökében repedések, a húr
a tiszta nyakba vág.
*
gyorsan elhal a szárnysuhogás. a csend mögött megszólal,
kint vagy bent tartod. ha hideg a levegő, vagy ha esik,
éjszakánként bejöhet. de ha motyog, megy a fürdőszobába.
reggelig ott borotválkozik. az édeset szereti-e. nem kapott
még, a sírása így is túl sűrű, majd lassan felszárad. szőr
serceg, hajnalodik.
*
távolról nézi végződéseit, nyálkás világos van. mintha
bent kezdődne a derengés, anyaga gyors pára. a fedő
megemelkedik. végre él akiért virrasztott, a falakon
balzsamos gőzök, forró zsírok a padlón. fél fej zöldség
az asztalon. egy szem gyümölcs, könnyű penge. kásás
sókúp, hűlő serpenyő. fáradt olajban szenes részletek.
nem sír fel egészen, a só kicsapódott. hűvös felhő a
zsírszemcsék felett.
*
olajban szült, odabent rozmaringág. a forró olajtól elvált.
ott kezd élni, opálos szeme befelé néz. nincs letapadva,
felsivít újra, és újra elalszik. aztán felnéz és megöregszik.
kívülre irdalt nyílások, a citrom sebmaró savai. belülről
kipakolt terek. a sós hasüreg, és a dermedt pára. a zöldülő
ág, a fűszeres, üres erek. a málló falak a szálkás boltozat
alatt.
*
mikor felszedte, még felnőtt nő volt. azóta közös minden
tej, a kéz összeér. ujjbegyüktől remeg a ráncos föl, akinek
gyereke lesz, megőszül. egyként kortyolnak, zsibbadnak
és alszanak el, majd mikor arra ébred, hogy ott fekszik
mellette, haja ősz, gyomra, méhe egyszerre megkönnyebbül.
a tej helyén aludt, savanyú a sárgás bőr.
*
levegős bőr a tejszínes tüdő felett. a sűrűfehér gőzben
cigarettaszál, kanál a lében. nem látni a végét, középen
gombóc. a torokban szalonnás savanyúság. nincs más
az asztalon, fehérbor jön, a mélység felé félúton. amit
alulról kikanalaz, már senkié, kevés üres hely, gyomorban
pangó epés lé. mire a mélyből visszaér, a bőrön szomorú,
fanyar májfoltok.

lépcsőház9
az udvaron savas eső. foltokat hagy rajta
ahogy átvág. a kabátja sistereg, csend
marad utána. gőzölgő macskakő, szürke
moha a hátán. a síkos lépcsőházban
lecsúszik róla a kabát. a bőr alatt párolgó
gerinc, puha csigalépcső csontfalban.
mégis a cipője úszik ki alóla. esés közben,
a nyálkás háztetőn, két szemhéj rápislant.

labor1
üvegben, alkoholban. úszó törékeny fényben.
hártyás gumikesztyűben. bepállott, dagadt
végtagokkal. áttetsző, feszülő víztesttel.
gömbhal gömblombikban. a hason halk
repedéssel. folytonos, primér morajlásban.
duzzadó víztömegben. városban, kőhéj alatt.
a mélyfenéken.