Még ha nem is (vers)

Még ha nem is
Az igyekezet, amely a szemé,
hogy visszaállítsa az életlent az egyetlen, a pontos képpé,
mivel mindig elcsúszik a dolgok széle,
szétesik, miképpen a mondat a pontatlan szavak miatt
s belehull a beszéd kútmélyébe.
Kapkodás az olyan harag után,
amely fogyatékos.
A fény az, mi alkatrészeire szétszereli a dolgokat.
S onnan nincs már visszaút: a fogaskerék
az marad, ami, és mellé nem illeszkedik másik fogaskerék,
a nehéz tárgyak lelke ellebben,
olyan káosz épül föl, amelyhez sosem lehet közöd.
Nincs, ki hasznukra válna, se ember, se angyal, se kutya,
akinek befelé fordítva van egy gyermekarca.
A hűségről kellene valamit mondani.
Arról, amely nem hagy aludni.
Arról, amely a magányos kavicsnak képes nevet adni,
hogy megőrizze.
Arról, amelyben felkél és lemegy a nap huszonnégy óránként,
következetesen,
még ha nem is, még ha nem is.