A száműzött herceg; Megint álarcosan; Chopin és a vacsora; arcaim

A száműzött herceg

Sokszor riad fel álmában a herceg,
Tudja, hogy várják szülővárosában.
Csupa terv volt és zendülés korábban,
De most valahogy elmúltak a tettek.
Egy ideje mindenki azzal ijesztget,
Hogy a fogságban elveszett hazája,
És a herceg bármit is tesz, hiába.
Közben meg otthon mindenki csak retteg.
Hátborzongató, hogy mindenki tudja,
Ő maga, a rablók, az üldözöttek,
A herceg ezt a csatát is elbukja.
Hallja, hogy a téren nevetnek rajta
Hahotázva és ujjal mutogatva:
Íme ő, akit mindenütt leköptek.

Megint álarcosan

A táj soha nem egész, sose csonka,
De mintha látra s nem életre szólna.
Van benne sár meg áfonya haraszton,
Hogy magába szívjon és betapasszon,
Lúdbőrözöm, a hideg és goromba
Szél egy kis lila színt visz az arcomba,
Hagyom, hogy e nézés örökre hasson
Át, hogy a bőkezűsége kitartson.
Aztán, mint patakvíz messze iramlok,
Kis híd púpja vagyok, és gége, homlok.
Nem szabadkozom, hogy úgy élek, ahogy.
Hámlik rólam minden kusza és zagyva,
A sokféleségem kitalált maszkja:
Mint arctalan angyal távozom gyalog.

arcaim

megszoktam annyira ezt az arcoskodást
hogy semmi szégyen nincs bennem miatta
nem gondolom, hogy becsapok másokat
csak ezért –
és aztán ki tudja, talán ez vagyok én, vagy ez is vagyok
ez az halszálka-öltönyös szorgalom
aki a tabletjével cipőt keres magának a metrón —
meglehet viszont, hogy átlényegültem
az lettem, amit a maszkjaim mutatnak —
ami történt, nem lesz meg nem történt
sőt félő, hogy megtörténik újra —
van olyan arcom, amit én találtam ki
amit örököltem
amit találtam, és belebújtam —
vélhetnénk, ki se látszom —
az vagyok, ami azt gondolja, hogy most ki se látszik —

Chopin és a vacsora

Éppen a vacsoránál tartott Chopin,
Mondta, hogy most egy kicsit szórakozna,
Kezében cupák, liba, George combja,
Vállán pedig a varázs koncertköpeny,
Ami a nagy tömegben meg se rebben.
A szájszeglete titkos alkonyzóna,
Az arc lédús, jól harapható pontja.
Legyünk vámpírok – mondja Sand – mi ketten!
Gyűlik a vér Chopin kis tenyerében.
Tart a gyűlölködés, mint általában.
Neked játék az én főnyereményem?
A cupák, a liba szomjas oázis.
Az istenevést is csak kitaláltad?
Mert ez volt az élet, a többi frázis.