Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. július-augusztus / Faust az Anyák között

Faust az Anyák között

Az alább olvasható három jelenet Goethe művének rejtélyes epizódjai
közé tartozik. Goethe itt a Faust-mondakör legrégebbi elemeit építi be
a Tragédiába: már az 1587-es anonim Faust-népkönyvben is szó esik
róla, hogy Faust egy ördögi varázslattal megidézi az Alvilágból a szép
Helénát, később együtt él vele, és fiúgyermeke születik tőle; ebből
lesz Goethénél Euphorión kissé heroizált és nagyon elégikus alakja.
Ugyanakkor az Anyákhoz való alászállás, a csodatevő tripusz
(háromlábú áldozóserpenyő) megszerzése a bűvös kulccsal, Heléna és
Paris kiragadása az anyagtalan, alaktalan Semmiből: mindez a
varázsmesék logikájához áll közel. Abban pedig, ahogyan
Mephistopheles az árnyképeket mozgatja (akárcsak előzőleg, az 1.
felvonás farsangi jelenetében, vagy később, a 4. felvonás
monumentális csatajelenetében) az 1820-as évek látványosságait, a
„laterna magica” diaporámává fejlesztését vehetjük észre, vagy akár a
mozgóképes vetítés megsejtését is feltételezhetjük.
  A titokzatos Anyák, akik körül „nincs tér, nincs tegnap vagy
holnap”, Goethe fantáziájának szüleményei, bár előzményük megvan
az antik gondolkodói hagyomány túlvilág-képzeteiben, például
Plutarkhosnál. A képzet folytatása a modern pszichológiában él
tovább, kezdve a Goethével intenzív levelezést folytató Carl Gustav
Carus tudattalan-fogalmával, egészen a freudista és a jungiánus
elméletekig. Goethe művén belül pedig ez a költő nagy látomásának,
az antikvitás és modernség találkozásának alapja. (Hogy ez a
találkozás már csak ízlésbeli okokból sem lehet varratmentes, azt jól
mutatja a gótikáért rajongó Építész kifakadása a 6409-6414. sorban,
de az udvari élet szatírája is jelzi az átjárás nehézségeit.)
  Az előzményekből annyit kell tudni, hogy a felvonás elején a
császári udvar anyagi nehézségekkel küszködött, de Mephistopheles
adminisztratív trükközése – nagy mennyiségű fedezetlen császári
pénzesutalvány kibocsátása – nemcsak ezeket a gondokat enyhítette,
hanem átmenetileg fellendítette az egész birodalom gazdasági életét is.
  Az uralkodói gondokkal amúgy sem szívesen bíbelődő császár,
tekintettel az euforikus hangulatra, most már nem éri be a
hagyományos mulatságokkal, hanem a görög hősmondák két
emblematikus alakját akarja látni. A császári udvar motívuma is
megvan a régi népkönyvben, de ott a császár a nagy példaképet,
Makedóniai Nagy Sándor királyt akarja látni; Goethe zseniális ötlete
volt a két motívum összeolvasztása, illetve Nagy Sándor felcserélése
Helénával. Ennek poétikailag is messzire vezető következménye lesz,
hogy Faust beleszeret az általa megidézett ködképbe, birtokolni
akarja, vagyis meg akarja ragadni a szó szoros és átvitt értelmében
egyaránt. Az ebből adódó baleset miatt kómában fog feküdni két
felvonáson át. Az, amit az olvasó (néző) klasszikus Walpurgis-
éjszakának és Heléna megmenekülésének olvas (néz) a 2. és a 3.
felvonásban, valójában – vagyis szoros cselekményszinten – az
eszméletlen Faustus lázálma.
  A Faust második részének fordítását a Katona József Színház
felkérésére kezdtem el egy évvel ezelőtt. Jelen sorok írásakor, 2015
január közepén a próbafolyamat küszöbén állunk, a fordító intenzív
szövegelemzést folytat a rendezővel, Schilling Árpáddal és a
dramaturggal, Bíró Bencével. A készülő Faust-kötet, amely a
Kalligram Kiadónál fog megjelenni, a Tragédia első és második
részén kívül tartalmazni fogja az 1587-es népkönyvet és az „ős-
Faustot”, Goethe művének korai változatát is.

Johann Wolfgang Goethe
Faust. A Tragédia második része
(Három jelenet az 1. felvonásból)

Sötét kertfolyosó.
Faust, Mephistopheles.
MEPHISTOPHELES
6175          Nincs a nyüzsgő, tarka udvari nép közt
FAUST
6180          Hogy szavadnak fogyott legyen oka.
6185          A nők és a férfiak példaképe
MEPHISTOPHELES
FAUST
6190          Hová vezet a sok remek trükk?
MEPHISTOPHELES
6195          Ahova nyúlsz, idegen régió van!
Minek járjuk ezt a sötét közt?
Nincs bent vidámság nagy halom?
Tréfára és csalásra alkalom?
Csak ezt ne mondd: csizmád mindezt laposra
Még régi időkben taposta.
De most azért mászkálsz ide-oda,
Nekem sincs helyben maradás:
Hajszol a marsall és a kamarás.
A császár azt akarja: máris
Jelenjen meg neki Heléna, Páris.
Valós alakjában álljon elébe.
Csináljuk! Szavamat adtam! Nem érted?
Bolond voltál, ha megígérted.
Kegyelmed arra nem figyel,
A császárt a minap gazdaggá tettük,
Most meg szórakoztatni kell.
Hogy megcsináljuk? Azt hiszed? Valóban?
Itt nagyon meredek a lépcső!
Nem csinálsz mást, csak újabb adósságot,
6200          Töpptörpe van nekem akárhány,
FAUST
6205          Te vagy minden nehézség apja:
MEPHISTOPHELES
6210          Megvan nekik a maguk pokla.
FAUST
                                      Hadd tudjam, mit nem tudok!
MEPHISTOPHELES
Ha azt hiszed, Heléna úgy eléd jő,
Ahogy a pénzutalványt látod.
Kusskísértet, biszbaszboszorkány,
De egy ördögcsaj, bárhogy domborít,
Nem alakíthat hősnőt, ókorit.
Tessék! Megint a régi verkli!
Fejét az ember merre kapja?
Csak azért segítesz, mert akarsz nyerni.
Egy varázsigével megoldod!
Egy pillanat, és a mind a kettő fogva.
Pogány népséggel nem győzöm a dolgot:
Egy mód van...
Ez magasabb rendű titok.
Komor magányban istennők trónolnak,
Köröttük nincs tér, nincs tegnap vagy holnap,
Ők az Anyák!
6215          A szavak róluk tilosba hatolnak.
FAUST
                                     Az Anyák?
MEPHISTOPHELES
                                                     Megijedtél?
FAUST
MEPHISTOPHELES
6220          Mélyre kell ásnod, hogy eljuss hozzájuk.
FAUST
Anyák! E szó borzongat, mint hideg szél.
Így van. Őket nem ismeri az ember;
Róluk szót ejteni ördög nem szívesen mer.
A te hibád, hogy szükségünk van rájuk!
Merre az út?
MEPHISTOPHELES
                                 Nincs út. Az út járatlan
6225          Nem nyomsz le kilincset, nem nyitsz ki zárat:
FAUST
6230          Mely egy régmúlt évből csap át.
6235          A harcokat el úgy kerültem,
MEPHISTOPHELES
6240          Az határtalan víztömeg.
6245          Rajta felhő, nap, hold és csillag játszik.
FAUST
6250          Akin becsapott neofita lóg,
A járhatatlanba: Váratlan:
Az el nem várhatóba. Készen állsz?
Az üresség, mely körülötted árad.
Tudod, milyen magány, hová leszállsz?
Az ördög bárhogy forgatja szavát,
Érzem a boszorkánykonyha szagát,
A nagyvilág magába gyűrt!
Nem tanítottam és nem tanultam az űrt?
Ha úgy beszéltem, mint a dolgot láttam,
Ellentmondtak kétszerte bátran.
Hogy magányba, vadonba menekültem,
S látva, hogy rólam mindenki lepattan,
Magamat végül az ördögnek adtam.
És ha az óceánt átúsztad volna:
Az egyik hullám a másikat tolja,
Míg az ember a haláltól remeg.
S ez mégis valami. A felszín
Alatt suhan seregnyi delfin,
De az Örök Űrben semmi sem látszik,
És nem hallod, ha lépést tesz a lábad,
Pihenéshez nem lelsz semmi szilárdat.
Úgy beszélsz, mint az első mystagóg,
Csak fordítva. Érted az űrbe mászom,
Hogy gyarapodjék erőm és tudásom.
Én vagyok neked az egyszeri macska:
A forró gesztenyét kiszedi mancsa.
6255          De nem baj! Úgyis nekiállok.
MEPHISTOPHELES
A te Semmidben én hátha Mindent találok.
Dicsérlek, mielőtt búcsút intek neked:
Látom, az ördögöt jól ismered.
Fogd ezt a kulcsot.
FAUST
                                            Ócska kis bigyó.
MEPHISTOPHELES
6260          Csak fogd meg! Csepülni nem volna jó.
FAUST
MEPHISTOPHELES
Kezemben nagyra nő! Villámlik, lobban!
Most már tudod, mi van a birtokodban?
E kulcs a jó utat megszimatolja,
S az Anyákhoz viszi azt, aki tolja.
FAUST
6265          Az Anyák! Ütés, arcomba csapó!
MEPHISTOPHELES
Mitől olyan borzalmas ez a szó?
Oly bárgyú vagy, hogy ez a szó zavar?
Kend hallani már csak régit akar?
Csak ne zavarjon, ha furcsább másoknál:
6270          Már sok furcsaságot megszoktál.
FAUST
Nem kell a vakrémület, veszem észre.
A borzadás az ember legjobb része.
Szörnyűség: ezt a világ drágán méri,
De az ember elragadtatva érzi.
MEPHISTOPHELES
6275          Süllyedj tehát! Mondhatnám így: emelkedj.
Mindegy is! Ami van, hagyd itt-levőben.
Juss oda, hol az jön meg, ami elmegy.
Gyönyörködj a már rég nem létezőben.
E nép, mint felhő, gomolyog, ha túl sok.
6280          Tartsd őket távol, rázogasd a kulcsot!
FAUST (lelkesen)
Így lesz! Újul erőm, míg tartom kézben.
Tágul tüdőm. Nagy tettre állok készen.
MEPHISTOPHELES
6285          Fényénél látod az Anyákat,
6290          Téged nem, árnyat látnak egyedül.
(Faust parancsoló gesztust tesz. Mephistopheles figyeli:)
6295          Ha szerencséd van, ő veled magasba hág,
6300          Ha sikerül, nagy dicsőséget észlelsz.
Izzó tripusz mutatja majd neked:
Elérted a legmélyebb feneket.
Amint ülnek, járkálnak, állnak,
Mikor hogyan. Az átalakulás
Örök Észnek örök gyarapulás.
A lények árnyai veszik őket körül;
Légy bátor, mert nagy a veszély,
Egyenest a tripuszhoz érj,
Üss rá a kulccsal!
                          Jó teszed!
Mostantól, mint hű szolgád, úgy követ.
Mielőtt gyanút fognak az Anyák.
És ha már meghoztad a trípuszt,
Az éjből hívd elő a hős- és hősnő-típust.
Te vagy az első, ki ilyet merészelsz;
Majd varázslat nyomán, a tömjénfüstben
Testet fog ölteni sok isten.
És most mi lesz?
FAUST
MEPHISTOPHELES
                                        A mélybe juss el:
(Faust dobbant, és elsüllyed.)
6305          Bárcsak a kulcs neki valamit érne!
Dobbantva szállsz le, és dobbantva futsz fel.
Kíváncsi vagyok, visszatér-e.
Fényesen megvilágított termek.
Császár és fejedelmek, sürgölődő udvar.
KAMARÁS (Mephistopheleshez)
UDVARMESTER
6310          Ne húzd az időt: elpattan a húr!
MEPHISTOPHELES
Még tartozol a szellemjelenéssel.
A császár már türelmetlen. Ne késs el!
Most érdeklődött a felséges úr.
6315          Mert akinek a nagy kincs kell, a Szépség,
UDVARMESTER
SZŐKE HÖLGY (Mephistopheleshez)
6320          De nyáron még sincs neki pardon.
A cimborám épp ezért távozott:
Hozzáértőn hozzáfogott.
Úgy dolgozik, hogy ne lássa a népség.
Nagy erőt követel munkája,
Annak más nem segít, csak bölcsek mágiája.
Hogy milyen tudományt használtok, fene bánja;
Csak meglegyen: a császár ezt kívánja.
Uram, egy szóra! Nézd, milyen fehér az arcom,
Elözönli száz barnáspiros szeplő,
Szép finom bőrömön gyűlölt szereplő.
Valami szert!
MEPHISTOPHELES
                                   Egy hölgynek sokat árt,
6325          Vegyél varangypetét, unkanyelvvel abárold,
BARNA HÖLGY
6330          Valami szert! Tudományod segítsen!
MEPHISTOPHELES
BARNA HÖLGY
MEPHISTOPHELES
Ha nyáron pettyes, mint a leopárd.
Telihold fényénél lepárold.
Újholdkor szépen kend a pofikádra.
Jön a tavasz: bőrödnek semmi kára.
Téged a tömeg körülhízeleg.
Fagyott lábam miatt táncolni nem merek,
S nem csinálhatok pukedlit sem.
Lábammal hadd érintselek!
Ezt nem csinálják, csak szerelmesek.
6335          Ne lásd bennem az érted bomlót!
BARNA HÖLGY
MEPHISTOPHELES
6340          De vele jár a gyógyulás.
Hasonló gyógyíthat hasonlót.
Láb gyógyít lábat: ez a képlet tiszta.
Nosza! Nesze! Csak ne add vissza.
Jaj! Jaj! Ez fáj! Akár egy lórúgás!
ELŐKELŐ HÖLGY (odanyomakszik)
6345          Tegnapig a nagy Ő értem bolondult;
MEPHISTOPHELES
6350          Sötét vonalakat húzgálj vele.
Mostantól élvezd a tánc csábját,
Asztal alatt nyomkodd a partner lábát.
Eresszetek! Túl nagy a kínom!
Szívemet tépi! Nem lehet kibírnom!
Most egy nővel cseveg, és tőlem félrefordult.
Nehéz eset, no de hallgass ide!
Szép csöndben lopakodj a közelébe.
Fogd ezt a szenet, és a köpenyére
A megbánás fogja gyötörni őt.
Te meg a szenet nyeld le nyomban!
Ne igyál se bort, se vizet azonban,
S még ma éjjel ott áll ajtód előtt.
ELŐKELŐ HÖLGY
6355          De ugye nem méreg?
MEPHISTOPHELES (méltatlankodva)
                             Mi van?!
Ilyen szenet kereshetsz hosszan!
Ezt egy olyan máglyáról hoztam,
Amelyet mi szítottunk szorgosan.
Én szerelmes vagyok, de nem számítok nagynak.
APRÓD
MEPHISTOPHELES (félre)
6360          Ezek már békén sose hagynak?
(Az Apródhoz.)
Ne a kiscsajoknál légy rámenős!
Többre becsül téged, aki idős!
(Mások is odanyomakodnak.)
6365          Az nem jó, de a baj közel.
6370          Hosszú folyosókon vonulva mind.
6375          Itt a varázsigék fölöslegessé válnak,
Megint újak! Egymást tapossák!
Más nem marad, mint az igazság?
Anyák, hé! Faustot eresszétek el!
Fáklyáktól félhomályos a terem,
Az udvarnép elindul hirtelen,
Egymást követve rang szerint,
A régi, nagy lovagteremhez érnek;
Annyian vannak, be se férnek.
A falakon fönt csupa goblen,
Páncél és fegyver a fülkékben ott lenn.
A szellemek úgyis idetalálnak.
Lovagterem.
Derengő megvilágítás.
A császár és az udvar bevonul.
HEROLD
6380          Ép ésszel magyarázni lehetetlen.
6385          Itt az udvar, erről számot adok;
Régi dolgom, hogy hirdessem, mi jön,
Most nem megy: titokban munkál a szellem.
Hogy mi e zavaros özön,
Van bőven szék, sőt karszék is kerül,
A császár épp a falhoz ül.
A falikárpiton, ha ilyet áhít,
Nézheti régi idők nagy csatáit.
A terem végében hosszú padok,
S míg sötét órán szellem fújtat,
Ki-ki a kedveséhez odabújhat.
S ha már mindenkinek jutott ülőhely,
6390          A szellemek is jöhetnek idővel.
(Harsonaszó.)
ASZTROLÓGUS
6395          A fal meghasad, és kifordul,
MEPHISTOPHELES (előbújik a súgólyukból)
6400          Súgás, besúgás: ördög tudománya.
(Az Asztrológushoz:)
Urunk parancsa: kezdődjék a dráma!
Ti falak, nyíljatok szét máma!
Nincs akadály, varázslat jár itt:
Mint tűzben, úgy tekeredik a kárpit.
Mélyre nyúlóan kitárul a színpad,
Egy lámpa titokzatos színt ad,
Én a proszcéniumra lépek zordul.
Jelenlétemet a hely megkívánja;
ASZTROLÓGUS
6405          Mint sok-sok Atlasz, ki az eget hordja,
ÉPÍTÉSZ
6410          Inkább ormótlan és otromba.
Ha meghallod a csillagzene-taktust,
Az én számból is jól érted a suskust.
Jóvoltából varázslatos erőnek,
Itt egy régi pogány templom falai nőnek.
Itt áll oszlopok hosszú sorja.
Elbírnak sziklacsúcsot, százat:
Már ketten megtartanának egy házat.
Ez antik? Hát itt semmi pompa!
Nemes? Csak nyers! Nagyszerű? Csak ügyetlen!
Magas, keskeny pillérhez volna kedvem.
Szellemet röptet csúcsíves zenit:
Ilyen építmény legyen itt!
ASZTROLÓGUS
6415          A csillagállás tiszteletre készt;
Mágikus szó béklyózza meg az észt!
Annak kell szabadon mozognia,
Amit teremt merész fantázia!
Amit vágytok, látványként jön elő;
6420          Lehetetlen: épp ezért hihető.
(Faust felkapaszkodik a proszcénium másik oldalán.)
Koszorús férfi, pap-köntösben:
6425          Most fogja nagy művét megáldni:
FAUST (nagyszabásúan)
6430          Az élet képei, mind élettelenül.
6435          Egyik az élet szép pályáját futja,
ASZTROLÓGUS
6440          S a termet máris elborítja füst, köd.
6445          A légből zeng egy ki-tudja-mi-a';
6450          Egy szép ifjú lép elő tánc-ütemben.
Amit elkezdett, végbevitte közben.
Egy tripusz jön vele a lenti űrből,
Öbléből, érzem, tömjénfüst dől.
Innentől sikerül akármi.
A ti nevetekben, Anyák, akik
Közül ki-ki magányosan lakik,
Mégis együtt. A fejetek körül
Aminek adatott a fényben jönni-menni,
Mind ott mozog, mert örök akar lenni.
És eldönteni nektek marad hátra,
Kié az éj, kié a nappal sátra.
Másikat megidézni mágus tudja.
Ő bizalma és gazdag adománya:
Mutatni a csodást, mint ki-ki azt kívánja.
Az izzó kulcs megérinti az üstöt,
Ködként kúszik, felhőként gomolyog,
Ritkul, sűrűsödik, szétválik, összefog.
És jelen van a szellem-kelleme:
Ahol járnak, fölcsendül a zene.
Amerre jár, minden melódia.
Az oszlop és a fríz is dalra kel;
Talán az egész templom énekel.
A leszálló párából velünk szemben
Nem mondom, ki ő. Elhallgatok máris,
Hisz kinek nem ismerős Páris?
(Páris a színre lép.)
EGY HÖLGY
Viruló ifjú bájjal telt palack!
MÁSIK
HARMADIK
6455          Azok a finom ívű, duzzadt ajkak!
NEGYEDIK
ÖTÖDIK
HATODIK
LOVAG
6460          Nem udvari személy! Mintha nem volna herceg.
MÁSIK LOVAG
Friss és lédús, mint egy barack!
Ily kehelyből innál, ha múlna rajtad!
Tényleg csinos, de nincs finomság ebben.
Mozoghatna egy kicsit kecsesebben.
Juhászbojtár mivolta szinte serceg.
ELSŐ HÖLGY
MÁSIK LOVAG
MÁSIK HÖLGY
6465          Karját mily bájosan feje fölé szalasztja!
KAMARÁS
ELSŐ HÖLGY
KAMARÁS
ELSŐ HÖLGY
KAMARÁS
6470          Legyen illemtudó! Az udvar nézdeli!
ELSŐ HÖLGY
KAMARÁS
IFJÚ HÖLGY (elragadtatva)
Már félmeztelenül is szép a srác;
Hát még ha egy ilyet páncélba bújva látsz!
Most leül... Milyen lágyan! Milyen szépen!
Jól éreznéd magadat az ölében!
Ez illetlenség! A bunkó parasztja!
Semmi sem illő az udvar szemében.
Nyújtózkodni? A császár közelében?!
De hát magát egyedül képzeli!
Alszik a drágám! Pillái leesnek.
Mindjárt horkol: így hat természetesnek.
A tömjén illatához mi vegyül,
Amitől szívem frissül és hevül?
IDŐSEBB HÖLGY
6475          Az ám! E pára lelkemig hat,
LEGIDŐSEBB HÖLGY
És tőle jön!
                Ez a kamaszkor-illat:
Mint ambróziát termeli az ifjú,
S a szél tőle ilyen illatot is fú.
(Heléna a színre lép.)
MEPHISTOPHELES
6480          Csinosnak csinos, mégse kérem.
ASZTROLÓGUS
Ez volna ő! Tőle nem forr a vérem.
6485          Aki látja, magából kiröpülhet,
FAUST
6490          A világ? Mit sem értettem belőle!
6495          A nőalak, aki lenyűgözött rég,
Nekem itt nincs többé tennivalóm,
Ezt tisztességgel be kell vallanom.
A Szépség jön, s bár tüzes nyelvem volna!
A Szépségről sokszor volt már dalolva.
Aki párja, mindhalálig örülhet.
Ezt látni szemem van-e még?
Lelkembe zúdul a Szépség kútfője?
Szörnyű út végén boldog nyereség!
De most, hogy rám papok tisztsége várt,
A világ kívánatos és szilárd!
Legyen élet-lélegzetem lezárt,
Ha rólad lemondok valaha is!
Varázstükörben adva örömöt még,
E Szépséghez képest árnykép, hamis!
Tiéd erőm, tiéd kedélyem,
Tiéd a teljes szenvedélyem!
6500          Vágyam, szerelmem, tébolyom neked nől!
MEPHISTOPHELES (a súgólyukból)
Térj észhez, és ne ess ki a szerepből!
IDŐSEBB HÖLGY
IFJÚ HÖLGY
DIPLOMATA
6505          Tök jó a lába, tök szép a feje.
UDVARONC
HÖLGY
KÖLTŐ
HÖLGY
KÖLTŐ
6510          Így van! Az istennőt a mélység hívja,
Jó alakja van, de a feje törpe.
Nézd a lábát, mennyire görbe!
Szerintem hercegnők közt a helye:
Az alvó fiúhoz lépked osonva.
A szép ifjú mellett mennyire ronda!
Szépsége visszfénye az ifjú testén.
Endymion és Luna! Szinte festmény!
NEVELŐNŐ
FAUST
MEPHISTOPHELES
6515          Arról, hogy mit csinál, a szellem maga dönt.
UDVARONC
HÖLGY
UDVARONC
HÖLGY
UDVARONC
6520          Az ifjúhoz habozva visszatoppan.
HÖLGY
Hogy az ifjú lelehetét beszívja.
Irigylem őt... Egy csók... Az ajakán!
Mindenki szeme láttára? Ne mán!
Szörnyű, hogy mindezt megengedi!
                                                   Csönd!
Most eloson a nő; az ifjú ébredez.
Most körülnéz a nő; így kell, hogy essen ez.
Az ifjú csodálkozik. Ez csoda!
De nem csodálkozik a nő, ha néz oda.
Már látom, jól kitanítja a delnő!
LOVAG
HÖLGY
6525          Mocskos ribanc! Alávaló!
APRÓD
UDVARONC
HÖLGY
Minden férfi ostoba e dologban:
Nyilván ez is azt hiszi, ő az első.
Úrnő! Tiszteletemet uraló!
Ha én lehetnék ott, az volna jó!
Kit ne ejtene foglyul ez a háló?
Az ilyen ékszer kézről kézre szálló,
De már megkopott az aranyozása.
MÁSIK HÖLGY
6530          Tíz évesen ez lett foglalkozása!
LOVAG
Mindenki a legjobbat megragadván,
Nekem jó lenne ez a szép maradvány.
TUDÓS
6535          Ami jelenvaló, túlzásra csábít;
Hiába látom őt saját szememmel,
Hitelességében kételkednem kell.
Csak az írott szöveg nem ámít.
Hogy rajongója volt, olvastam aztán,
E nőnek minden trójai aggastyán,
És ez rólunk szól, úgy hiszem:
6540          Nem vagyok fiatal, mégis tetszik nekem.
ASZTROLÓGUS
Már nem fiú ölel, hanem merész vitéz:
Így a nő behódolni kész.
Karjába veszi, úgy nekihevült...
Elragadja a nőt?
                     Megállj, elvetemült!
FAUST
6545          Mit merészelsz, hé?! Elment az eszed?
MEPHISTOPHELES
ASZTROLÓGUS
Ez szellemjáték, és te rendezed.
FAUST
6550          Nincs nálam ez a kulcs, mely rablót bénít?
6555          Hogy kettős országa életre keljen!
Még egy szót! E színműnek, bárki lássa,
Címe: Heléna elrablása.
Mi az, hogy elrablás? Nem vagyok én itt?
Magány hullámán nem vitt ő be
Sok rémség után biztos kikötőbe?
Ez itt szilárd talaj! Valóság árnyak ellen!
Itt megvívhat szellemekkel a Szellem,
Akármily messze volt, én érte mentem;
Duplán enyém lesz, ha megmentem!
Gyerünk! Anyák! Anyák! Engeditek, ugye?
Ki látta őt, nem élhet nélküle!
ASZTROLÓGUS
6560          Mit művelsz, Faust? – Erőszakkal hozzányúl!
A nőalak már elhalványul!
A kulcsával az ifjút hamarost
Megérinti! Jaj nekünk! Most! Na most!
(Robbanás. Faust elterül a földön. A szellemek beleolvadnak a
párafelhőbe.)
MEPHISTOPHELES (vállára veszi Faustot)
6565          – Tessék! –, ha nyakába vesz egy bolondot.
(Sötétség, kavarodás.)
Az ördögnek is kárt okoz és gondot
Jegyzetek
A fordítás az úgynevezett „Hamburgi Kiadás” alapján készül, a sorok
számozása is ehhez igazodik. (Goethe: Faust. Herausgegeben und
kommentiert von Erich Trunz. München, 1991.)
  Kertfolyosó, „Galerie”: a palota fala mentén húzódó, fedett, egyik
oldalán nyitott külső folyosó.
  6195. idegen régió: Mephistopheles csak a keresztény pokolban érzi
otthon magát, az antik túlvilág fölött nincs hatalma. Ez a nehézség a 2.
felvonásban sok komikus jelenet forrása lesz.
  6199. sköv. Kusskísértet, biszbaszboszorkány, töpptörpe, „Mit
Hexen-Fexen, mit Gespenst-Gespinsten, / Kielkröpfigen Zwergen”:
Goethe nyelvi leleményei. Mephistopheles a saját beosztottjain
gúnyolódik.
  6229. boszorkánykonyha: utalás az első rész boszorkánykonyha-
jelenetére, amelyben Faust varázsszerek segítségével megfiatalodik. A
következő sorokban egyetemi tanári múltjára céloz.
  6249. sköv. mystagóg, neofita:a régi görög misztériumok beavató
mestere és újonnan beavatottja.
  6253. az egyszeri macska: utalás La Fontaine meséjére, amelyben a
ravasz majom a macskával kapartatja ki a tűzből a forró gesztenyét.
  6259. kulcs: némely értelmezők szerint fallosz-formája van. Ha ezt
elfogadjuk, akkor, mihelyt Faust kezébe veszi, erekció következik be.
  6279. E nép, mint felhő: az antik túlvilág árnyai.
  6283. tripusz: Mephistopheles ezt az áldozóserpenyőt akarja
megszerezni, igazából ezért küldi le Faustot az Anyák közé. Nyilván
azt reméli, hogy e varázseszköz segítségével az antik démonokra is
kiterjesztheti hatalmát. Miután a felvonás végén, Faust hibájából, a
tripusz felrobban, ez a remény meghiúsul.
  6290. Téged nem (…) látnak: az Anyák nem észlelik az élőket, csak
a már nem létező élőlények és a megsemmisült alkotások árnyait.
  6336. Hasonló gyógyíthat hasonlót: Mephistopheles lórúgásával
Goethe az akkoriban divatos homeopathián gúnyolódik.
  6357. olyan máglyáról hoztam: boszorkány- vagy eretnekégetésről
van szó. Az ördög arra céloz, hogy együttműködik az inkvizícióval.
  6379. zavaros özön: a herold feladata volna, hogy bejelentse az
érkezőket, de a szellemeknek sem a rangját, sem a funkcióját nem
tudja megmondani.
  6393. varázslat jár itt: valójában a korabeli színpadi technika
trükkjei működnek. Gothe egy időben a weimari színház igazgatója
volt, ismerte a kulisszák és effektusok működését.
  6476. kamaszkor-illat: Parisnak álmában magömlése van.
  6495. A nőalak: az első rész Margitja. Faust, mielőtt
megismerkedett volna vele, a boszorkánykonyha-jelenet során már
látta a boszorkány varázstükrében.
  6509. Endymion: mondabeli pásztorfiú. Héra tartós álmot hozott rá.
A Hold istennője meglátta, belészeretett, és teherbe esett az alvó
ifjútól.
  6548. Heléna elrablás: az Asztrológus azt állítja, hogy a nézők az
eredeti mitológiai jelenetet látják. Ebbe próbál Faust beavatkozni.
  6554. sköv. A Szellem (…) kettős országa: a valóság és az árnyak
világának hitt mesterséges illúzió.
  6564. kárt okoz: konkrétan a tripusz megsemmisüléséről van szó.
 
Köszönet illeti a Magyar Goethe Társaságot, amiért támogatásával
segítette a fordító munkáját.
(Fordította és a jegyzeteket írta Márton László)