Akik végleg el; A nyelv a távolság (versek)

A nyelv a távolság

A kezdet nehéz, akár egy tehetetlen isten.
Nem volt első szó, nem volt első író ember,
nem volt első alany és nem volt első tárgy.
Hirtelen erősödött adattá számtalan dolog a térben,
amikor a szabályos kézmozdulatok előtti korban
alászállt a kép, ismétlődő hangokat hozva magával,
majd szavak vonultak el mellette a levegőben,
és megpihentek a hallójáratokban. A pupillák mögött
mondatok várakoztak, mint lelassult halak
a tó befagyott jege alatt. Aztán a fény forrósodni,
a jég repedni, rajta a vonalak pedig írni kezdtek.
Egy falka elhitte, hogy nem állat többé.
Ez a hasadás azóta dolgozik a fejben.
Szabályos sorokban világlanak fel szavak,
mint reggeli fények a sötét redőnylécek között.
A történés képpé, a kép pedig üzenetté lesz,
majd érzések áradnak szét a múlt hideg jeleiből.
Egy erő megemeli a pupillákat, s a szem már
nem képeket lát, a rajzok összekapaszkodnak.
Kezdetben minden írás ilyen szent és ismeretlen,
ezért az első égi utazók szellemállatnak öltöznek,
főzeteikből isteni víziók és zajok szakadnak fel,
aztán a kiváltságosak útját ledönti az értelem.
E rituális beismerés örökösei vagyunk.
A kéz szerelmet vall a képnek, és írni kezd.
A nyelv, mint jégfelszínen a pára, a folytonosság
vizét leplező súly zavaros meghosszabbítása.
Emberhang tölti be a levegőt élettel és halálfélelemmel,
az írás pedig átörökít egy-egy végzetváró képletet.
Legkedvesebb főneveinket kegyetlen igék kísérik,
és hihető melléknevek tapadnak rögzült számsorokhoz,
melyek összekötnek bennünket a csillagokkal.
De ki érez majd bármit is nullákból és egyesekből?
És milyen büntetés vár a berlini zsidó múzeum
vakbuzgó robotjára, amelyik ateista létére szüntelenül
másolja a Tóra szent szövegét? Vagy milyen áldás?
Aki választ adhatna, már nem érti ezt a nyelvet.

Akik végleg el

Egyes emberek éjszakába vesznek,
mások nappal tűnnek el, váratlan fényben,
mikor leszaladnak boltba, elindulnak
dolgozni, rég látott barátokhoz vagy edzésre.
Elmarad a biztosnak gondolt megérkezés,
mert egy ködös, előkészítetlen fordulat
múlt idővé változtat minden addigi tervet.
Amíg a Föld megkerüli a Napot, egy falunyi
átlagember végleg itt hagy maga után mindent,
mintha talált volna egy másik, élhetőbb otthont.
Majdnem hétszáz semmisülés egyetlen országban.
A gyermeket játszótér, a kertészt bokrok falják fel,
a kőművest bekebelezik a falak, az útépítőt olvadó
betonlap nyeli el, az öreget fáradt kerekesszék.
A világon bárki elérhető hat ismerős láncolatán át,
egy emberöltőnyi idő mégis elég, hogy nyom nélkül
tüntessen el a magyar népességnek megfelelő tömeget.
Félmillió észrevétlen élet zárul le minden évben,
legalábbis a régiek számára megszűnnek mindörökre.
De a pánikot enyhíti az elszórtság, ezért maradnak
keresők meg siratók a remény és lemondás mérlegén.
A háttérben emberi okok, szeretők és gyerek-
bántalmazás, részeges szülők, túladagolás, mosott
pénz, titkolt betegségek, szégyen, aminek menekülés
vagy ügyes öngyilkosság vet véget. A közszolgálati erők
tehetetlenek, és ott lebeg a családtagok egymástól
való jelöletlen távolsága, amit persze senki nem lát be,
hisz törékenyek vagyunk, mint egy olvadó jéghegy.
Folyók és magaslatok körben, gödrök és sötét
erdők, amik magukba omlasztanak kisebb életeket,
a maradványok színét kifakadó felhők mossák el,
míg a szervezett bűnözés gyakorolja a saját igazságait,
szexrabszolgák születnek és hűlnek ki napra nap,
és eltitkolt balesetek meg szektarítusok áldozatai
merülnek vízbe vagy mélyedések földcsomói közé.
A társadalomból kivonultak közösségei zavartalan
órákat élnek oltatlan földeken, míg egy felszín alatti
bázison az új világrend előkészítését szolgáló tudat-
módosító szereket tesztelik. Alanyokon, akiket előre
meghatározott paraméterek szerint válogattak össze
egy-egy populációból. A készületlen biológiai szer-
vezetek sejtjei spontán átjárókon át távoznak ezerfelé.
A földönkívüliek éjszakánként szobáról szobára járnak,
majd a kísérletek után a példányokat visszahordják,
előkészítve a hibrid létformákban való megtestesülést.
Minden tízedik ember szerint ők a felelősek a végleg
eltűnt ismerősökért. Mint gazdák, házőrzővé tették
a barátainkat, vagy génjeikben találtak megváltást,
és életképessé lesznek általuk egy másik bolygón.