Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. június / beszámoló a rezervátumból

beszámoló a rezervátumból

1.
a rezervátum
(bár ő birodalmat mond)
harminchatezer éves
nem több és nem kevesebb
pontosan ennyi
mi mindig itt éltünk
és fogunk élni
azóta termesztünk itt szőlőt
és készítünk bort
hittük és hisszük
az egy és örök istent
mondja fölemelt hangon
kissé kipirulva a borász
ateistákat is megkínál?
kérdi egy hízásnak
indult indulatos
poéta
hogyne
és már tölt is
hallgatnak
szürcsölnek
a bor kitűnő
2.
hol mossa
könyörgöm
hol mossa három
hol mossa három tenger
kérdi már-már
üvöltve
a söntés is alig tartja
meg
kezében történelem-
könyv
benne térképek
mutogatja
az adria
rendben van
a balti tenger már nincs
mert a polyákoknak akkor
még nem volt tengerük
akkor milyen három tenger
könyörgöm
ha nagy lajost veszem
akkor ott lehet még a
fekete
de ez csak kettő
milyen három
könyörgöm
néz szét kétségbeesetten
a könyvelő
a törzsvendégek somolyognak
bajszuk alatt
a könyvelő
szemében részeg révület
rettegés
a butaságtól
3.
IV. béla tagja volt
a dzsocsi uluszának
azaz az arany horda
titkos szövetségese volt
ám nem mutatott hajlandóságot
hogy katonákat állítson
nyugat-európa ellen
ezért támadta őt meg
batu kán
ezért pusztult el
a magyarság mintegy fele
mondja határozottan
a néhai téesz-elnök
a megszálló szovjet
hadsereg laktanyaparancsnokának
barátja
(a mindent tudás aurája lengi körül)
ma gazdag vállalkozó
szállodák
vágóhidak
gyógyfürdők birtokosa
akit a háta mögött csak
hentes pináncsinak neveznek
ebédelünk
vagy tízen
valaki a levesbe
prüszköl
a feje búbjáig
vörös
a visszafojtott
röhögéstől