Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. május / black & black & black; verebek márpedig nincsenek; lógni (versek)

black & black & black; verebek márpedig nincsenek; lógni (versek)

black & black & black

(Déri Miklós portréi alá)

az ember néha elbitangol a csordától
elkezd elmúlogatni eltöri ezét-azát
leesik róla ami végső soron felesleges is talán
újra harci pelenkát ölt rigolyásabban viseli
mint hajdanán nem tudja tegnap mi volt
csak azok a gyermekkori pofonok
néha elered a könnye észre sem
veszi mindössze azt érzékeli ha a macska
lenyalja a cseppeket a dorombolást
talán még észleli a sötét csendben
őt simogatja a végső leheveredés előtt
kiforgatja lyukas zsebeiből az összes felgyülemlett
galacsint zsebpiszokká mumifikálódott szerelmeket
elvetélt izéket némán elillant méltóság
a  ráncok az elmúlás dohos szaga
álcázza magát mintha
még élne lenne valaki pedig
félig-meddig már csak valami
a halál igencsak rátermett marketingigazgató
fekete-fehérben utazik folyvást
testreszabott megoldásokkal áll elő
olykor bizarr álarcot ölt fel nem ismerhetőt
trükkmesternek sem megvetendő
elintézi egy édes angyalbögyörő
gyorsított felvétel
vén fasszá töpörödik/ráncosodik
a babapopsi meg löttyedt valaggá
picurka közmunkások jönnek
aprócska ásóikkal csont ujjacskáikkal
a szembejövőkre sorsszerűen rámutatnak
világító sárga mellénykéikben
barázdagarázda halálnapszámosok
ásnak arcokra ráncokat otthon vannak
minden sírgödörben
a páternoszter pedig nem az égbe visz
ablakodon kinézel
már nem a hősök terét csak a lichthof
málló vakolatát látod a szürkületben
semmi remény rögzült megperzselt dagerrotípia
nem változik soha már
soha már

verebek márpedig nincsenek
kihalni egyszer lehet
mintha kiváltság
nemigen visszavonható
voltak nagytestű állatok
tökéletesen menedzselték
ezt a kínos ügyet
jó volt a píárjuk elintézték a központban
ezért úgy tűnik néha
brontosaurusok ballagnak közöttünk
de a verebek
ők aztán
nagyon elkúrták
amikor a gyermek gyermek volt
akadtak még verebek
szürkék kicsik pofátlanok szabadok
egy olcsó ékezet cserélt helyet
az éj leple alatt
átugrott mint testvére
a bolha
veréb helyett véreb
a különbség árnyalatnyi
épp mint az élet
meg a halál
hol vagytok drága verebek

lógni
akasztott ember leng kilincsen
szürreális figura fafej
tábornok lehet
netán közlegény
marionettnek nem mondanám
kikérné magának
nemcsak zsinóron rángatják
ugyanis fura drótok is
lógnak ki belőle
etikailag úgy tűnik fapofa
néz mint egy személyi
követő hidegen ostobán
nem mond se bűt se bát
megfelelni neki lehetetlen
lenni képtelen
titkolja ki a csoda ő maga
helytartó segédházmester
sarkifény szivárvány
tétova
azt sem közli
ki vagy te
kik ők
ki vagyok én